Átadni a helyet buszon? (tudásbázis)

Direkt olyan busszal járunk bölcsibe a fiammal, amin kevesen vannak, és sok az ülőhely. Igaz, hogy 8 perccel tovább tart a buszozás. Egyik reggel sokan voltak rajta, nem volt már ülőhely. A fiam (jan. végén lesz három éves) addig nyugodt volt, amíg kilátott az ajtón. Ez kb. két megálló volt. Onnantól, hogy beálltak köré, nekiállt sírni, hogy nem lát semmit, sötét van, fél stb.... Felvettem az ölembe, így álltam 15 percen át, közben a busz megállt, elindult, megállt, elindult... A karom leszakadt a két táska (enyém, gyereké, ráadásul hétfő volt, amikor ugye két garnitúra ruhát viszek a bölibe), meg a 14 kilós gyerek súllya alatt, közben kapaszkodtam. SENKI nem állt fel...

Találkoztam már normális emberekkel is buszon :-)). Van pozitív élmény is, de az azért jóval kevesebb.

mindig átadtam a helyemet, de soha többet nem fogom! ennek egy oka van. Igaz hogy fiatal vagyok, de egy fiatal is lehet szarul...

metroztam, és alig tudtam állni, majdnem összeestem, szédültem, lázas voltam stb. jó, ne adja át a helyét senki, de megüresedett egy hely, ahova le akartam ülni, mellesleg még közel is volt. Egy öreg nyanya meg arrébb lökött, és leült. hát mondom kösz...

tavaly nyáron villamossal utaztam, szintén beteg voltam, hányos-hasmenéses nyavalya volt. végállomáson vártam még egy villamost, hogy le tudjak ülni, mert majdnem 30 percet utaztam. villamos egyik oldalára végig odasütött a nap, a másikra nem-én ott ültem. felszáll egy anyuka a kb 7-8 éves gyerekével. jó hangosan megszólal: gyere kicsikém, kapaszkodjál, mert a kislány nagyon elfoglalt ahhoz hogy átadja a helyt. (olvastam). erre a "kislány" megszólalt,hogy nem, elfoglalt vagyok, hanem beteg. Mellesleg a másik oldalon volt hely, amire a gyerek válasza: én nem ülök a napra. akkor én meg nagyon sajnálom. mi jogon kislányoz le? nem ovis gyereke volt, mellesleg 2 megállót mentek, ami kb 3-4 perc.

ezzel csak annyit szeretnék, hogy nem kell egyből elitélni a fiatalokat, ha nem adják át a gyerekes, vagy öreg embereknek a helyet. ha úgy van, akkor felállok, mert szerecsére nem vagyok béna. de ha szarul vagyok, akkor ne legyen valaki annyira bunkó, hogy direkt hangosan mondja... nálam úgysem ér el vele semmit...

Két eset jut eszembe a témáról:

Az egyik: kb. 6 hónapos terhes voltam, ültem a trolin, felszállt egy öreglány, tetőtől-talpig kifestve, kimázolva, magassarkú szandálban, lehetett vagy 70 éves. Megállt mellettem és nézett. Nézett... Aztán hangosan megkérdezte: nem adnád át a helyet? Mondom neki miért? Hát mert ő fáradt. Aha. Felálltam, jól kihúztam magam - egyébként ülve is látszott már a pocakom rendesen - mondom, na akkor üljön le ha fáradt, majd én álldogálok.

Hát, ne tudjátok meg mit kapott az utazó közönségtől. Már a végén én irultam-pirultam. Valaki gyorsan felállt nekem rögtön volt helyem, de míg a végállomáson le nem szállt a nő, addig osztották hangosan....

A másik: buszon utaztam, már voltam olyan 7 hónapos körül, felszállt egy nő, szerintem utolsó órás volt, nagyon nagy pocakkal. Megállt, senki nem adta át a helyet. Csak én. Mondtam neki jó hangosan, gyere ülj le, nekem valamivel kisebb még a hasam. Na, mindjárt vagy négyen felpattantak az ülésről...

Egyébként gyerekkorom óta gerincproblémákkal küzdök, és bizony fiatal korom ellenére nekem is voltak olyan napjaim, hogy ha nem ültem volna, nem tudok hazamenni. Ez kívülről senkin nem látszik. Attól, hogy fiatal, lehet baja, lehet fáradt, lehet beteg.

Hát van egy pár élményem nekem is...

Terhességem elején, ugye mikor tök szarulvagy, és minnyá kidobod a taccsot, lemrtem ülni a helyi buszon, erre öreglány, mondja a tömegnek, hogy milyen bunkók ezek a mai fiatalok, hogy látja hogy itt állok éps nem adom át a helyem mondom neki bocsánat hogy rosszul merek lenni terhesen.Erre ja hát azt bárki mondhatja, erre kivettem táskámból a kiskönyvet és bámult rá, aztán arrébb vánszorgott.Nem az hogy jaj bocs vagy vmi.Utálom hogy elvárják, persze tisztelet a kivételnek, de egy fiatal is lehet rosszul vagy bármi baja lehet.

Babakocsis esetek is jók mostanság...Ugye én nem tudok babakocsival leülni a helyi buszon, csak azért szeretek elöször felszállni mert ha utolsónak szállok fel állhatok a lépcsőn éppen hogy elférve a járgány a buszon.Pár napja volt, hogy öreglány, addig ült a megállóban, én már álltam a szélén, erre mikor mondom Manónak hogymár ott jön a busz öreglány felpattan és beáll elém, így ő éppen a járdaszélén áll, mondja nekem menjek már beljebb mert elüti a busz.Mondom baz én már 8 perce itt állok, ettől tök kész vagyok.Aztán meg az embereket le se engedi szállni, úgy küzd a leszálló tömeg ellen hogy legyen helye...szerintem ez gusztustalan...tisztelet a kívételnek, mert a betegeknek vagy a tényleg alig mozgóknak odaadom a helyem...de az hogy az öregek a 7órás buszon ülnek, nem igaz hogy nem tudják megvárni míg lemegy a reggeli tömeg és aztán mennek piacra...agybaj

terhesnek, kisgyerekesnek, betegnek én is átadom a helyet. Az időseket én is szelektálom. Hát, hohy őszinte legyek, néha még be is szólok nekik halkan, amikor szó szerint áttipor másokon, csak hogy letegye a seggét.... Undorító, h néhányan hogy tudnak viselkedni.

Multkor mentem dolgozni, és a busz elég kanyargós részen megy fel a hegyre. Nekem csupán csak 2 megállót kell mennem, ezért soha nem ülök le. Volt egy mami mellettem a középső részben, aki karbatett kézzel nekidőlt az üveg előtti korlátnak, és panorámázott kifelé. Még véletlenül se kapaszkodott. Aztán az első megálló után észrevette, h van egy üres hely. Mint akit puskából lőttek ki, rástartolt az ülőhelyre, közben a busz elindult, és megtaposott egy nőt (de nem 1szerűen!), aki természetese módon pofavágással köszönte meg a dolgot. Erre még a mami kezdett el magyarázni, h bocsánat, de ő már 70 elmúlt, ő már gyenge, ő már nem bír állni, de a fiatalok csak pofákat vágnak, de majd lesznek ők is idősek.... Hát, no comment. Addig, amíg panorámázni kellett, eszébe se jutott kapaszkodni, v bmit csinálni, csak mert ő gyenge. Addig stíbilan állt. De amint ülőhelyet látott egyből elgyengült....

Na az ilyen, és hasonló dolgok miatt szelektálok én is!

Hát igen, az idősek viselkedése gyakran elfogadhatatlan! Amikor még suliba jártam, hatalmas táskával kellett járnunk, mert ugye a cuccokat nem lehetett otthagyni, de egyes járt ha nem vittünk cuccot. ÉS hát nagy és nehéz táskával kellett suliba járnunk. Szóval reggelente, az ülő idősek folyamatosan megjegyzéseket tettek ránk, hogy mi minek járunk ekkora táskával? Úgy csináltak mintha nekünk külön élvezet lett volna ekkora táskákkal járni!!

Mert persze a nyugdíjasnak (tisztelet a kivételnek) pontosan akkor kell járnia a vásárcsarnokba vagy boltba, főleg azokra a helyekre melyek egész nap amúgyis nyitva vannak, mikor az emberek dolgozni illetve iskolába járnak, és utána meg panaszkodnak a buszon, hogy mekkora tömeg van...

Ez egy nagyon jó kérdés:)

A terheseknek, és láthatóan beteg (pl. mankós) embereknek felajánlom a helyemet.

Az öregeknél már szelektálok. Akiknél látom, a szemben lévő buszmegállóból szószerint futnak át, és nem mennek el zebráig (kifejezetten allergiás vagyok arra ha valaki nem használja a zebrát mikor 6 métert kéne csak sétálnia)azoknak nem, mert ezek várják el a legjobban, de ha szaladni bírnak, 3 megállót kibírnak állva:P

Egyszer volt ezzel a helyátadással egy kellemetlen élményem: még kb 16 éves voltam, és rosszul lettem a suliban. Így szépen hazabuszoztam, és mit merészeltem, leültem, mert tényleg rosszul voltam. Erre jött egy 40 év körüli nő (szépen kifestve kikenve, szépen öltözve). És megjegyzést tett rám a többi utasnak, hogy nézzenek meg, hogy nem adom át a helyem...

Én mindig átadtam,viszont mikor én voltam terhes senki nem állt fel és adta át a helyét,nem adták át akkor sem mikor kisgyerekkel szálltam fel,sőt még mi utaztunk az alsó lépcsőn.

Az idősekről annyit,hogy ők elvannak foglalva magukkal,az orvosi rendelőben is toporzékolnak,hogy engedjem magam elé őket,mert azt hiszik én ráérek,vagy még nem ültem ott eleget.

Két dolgot teszek mióta ezek megtörténtek.

Nem közlekedem busszal és időpontra járok orvoshoz.:)

Durva! Idősek viselkedése a buszon!

Az a tipus vagyok (30éves!), aki tényleg átadom a helyet, idősebbnek, kismamának, babakocsisnak, vaknak stb...

Már másodjára jártam mégis úgy, hogy megszóltak idős nénik!!!

Az első esetben akkor nem adtam át helyet, amikor veszélyeztetett terhesként utaztam az orvoshoz, hely volt még a buszon, csak hátul, és sok más fiatal is volt, de én pont kívül, közel az ajtóhoz ültem.. A második, pár napja volt, a helyzet szinte ugyanez, csak a gerincem és a lábam van begyulladva, ezzel utaztam az orvoshoz.

Nekem nem szóltak oda, így esélyem nem volt magam megvédeni, de hangosan morgolódtak az ülő idős nénik!!! Érdemes elgondolkodni ezen...az időseknek!

Elképesztő hogy eszükbe nem jut az, hogy egy lány menstruálhat, görcsölhet, vagy valakit éppen műtöttek , csak azért mert fiatal, azonnal megbélyegzik, hogy egy tapló!!!

Ennek ellenére a helyet ugyanúgy átadom, de azért ez elképeszt tényleg, hogy milyen világban élünk!!!

Lehet, de nemigen érzem magam annak....meg a tesómat sem! Gondolom ha az lenne, nem lenne olyan forgalma...

Ennek ellenére énfelőlem a kikent, kimaszkírozott, nagyképű öregasszonyok ítéletnapig állhatnak felettem a buszon.

Szia!

Tegeződés: Még gyerek voltam, amikor voltunk egy lagziban. Az örömanya (a lány anyukája) megengedte a vejének, hogy tegezze. Gondolhatod, sokan kiakadtak rajta (anno 1980-as évek eleje).

Azt mondta az "anyós": Hát nem könnyebb a vejemnek majd azt mondani, hogy "Te hülye k.va" minthogy "Maga hülye k.va"??

Végül is van benne valami..... Nem a tegeződésen és a magázáson múlik a dolog: hanem a KÖLCSÖNÖS tiszteleten.

Ezek után a férjem és apukám (amíg élt) tegezőben voltak egymással! Apu kezdeményezte, de soha nem bánta meg! (Apu mondta előttem egy illetőnek, aki megütközött ezen.) Az biztos, hogy soha nem bántották volna meg egymást, hiába "csak" após-vej kapcsolat volt köztük. Bár a férjem a mai napig azt mondja, úgy szerette apumat (a szüleimet) mint a sajátját.

Még annyit a történetünkhöz: pedagógus hölgyhöz szerintem nem méltóan rákezdte, hogy "milyen" szüleink vannak nekünk?! Hogy neveltek minket?!

Mi lesz belőlünk?

Ma már elmondhatnám, hogy én egy pénzintézetnél dolgozom, a tesóm pedig jól menő vállalkozó.

Teljesen egyetértek Veled és Mesével. A fiatalok is lehetnek fáradtak, betegek!

Még középiskolások voltunk (én és a húgom), amikor megtörtént velünk a következő eset (ugyanabba a szakközépbe jártunk):

Iskolás járat volt, annak ellenére nem volt rajta olyan sok utas, ráadásul csuklós járat, sok ülőhellyel. Némelyik diák csak a táskáját tette az ülésre amúgy álldogáltak.

Én és a tesóm kettes ülésen ültünk egymás mellett. A hugi a vállamra hajtotta a fejét úgy szunyókált egy kicsit. Fél éjszakán át tanult, alig lehetett felébreszteni és kirángatni az ágyból.

A "táskás" helyek ellenére: egyszer csak egy jól öltözött, jól karbantartott - szépen kisminkelt - hölgyemény megveregette a tesóm vállát és megkérdezte: - Diák vagy? Mert ha igen add át a helyet! (Na! Nekem sem kellett több! A nagytesó jogán megkérdeztem tőle, hogy "szerinte egy diák nem lehet-e fáradt? - És ugyan miért nem a táskákat vetette le az ülésről és miért is nem oda ült?

Erre megkérdezte, hogy melyik suliba járunk? Mondtam neki, hogy a közgazdaságiba.

Na mi volt a válasza???: (nem szó szerint) Ilyen bunkók hogy kerülhettek be abba a suliba, mint amilyen én vagyok?!

Én meg szépen kikértem magamnak! Amikor leszálltunk, a többi diáktól megtudtam, hogy a sulink melletti szakmunkásképzőben tanár a nő!

Na ezt kapd ki! Eléggé megijedtem (mostani eszemmel egy cseppet sem ijedeznék, node 17 évesen?) és elmondtam a szüleimnek a dolgot amikor hazaértünk.

Az édes jó Apám azt mondta: "Ha mégegyszer hozzánk szól, mondjam meg neki hogy Apámmal beszélje meg a dolgot, majd Ő bemegy hozzá."

Végül is nem volt több incidens, csak többször mérgesen nézegetett felénk ha találkoztunk. Ja, leérettségiztem! (Bunkón is)

Én egyetértek veled. Velem is világ életemben hasonlóan bántak, pedig én mindig olyan illedelmes voltam! Azzal hálálták meg, hogy nekem lehetett bármi bajom, sosem szántak meg. Télen, törött kézzel, óriási táskával szenvedtem haza magam az iskolából, alig bírtam kapaszkodni, lefagyott a kezem és mindehhez 1kezem volt. Kakált rám mindenki.

Egyszer egy szemtelen öregasszony - ez most viccesnek tűnik, de korántsem volt az -, a fejemen kezdett el olvasni. Rárakta az újságot! Én még kislányka voltam, nem mertem szólni. Korán keltem, átutaztam Magyarországot, fársztó volt akkor az még nekem. Örültem a helynek. Ha állva képes újságot olvasni, akkor talán nincs szüksége annyira az ülőhelyre, de ő úgy gondolta, jár neki.

Mellesleg majdnem mindannyian megvesszük a jegyet..

azért ezeket remélem te sem gondolod komolyan, mert ha igen, az eléggé elszomorító...

"Egy idős ember maximum a házsártosságában másabb egy fiatalabbtól"- akkor miért nem 70-80 évesek nyerik a 100 métert az olimpián?:)

A látszat sokszor csal. Én is láttam már nem egy emberkét, aki a busz érkezése előtt például jajgatott, meg csiszegett-csoszogott, viszont érdekes módon, amikor a busz beállt, mindjárt volt ereje rohanni, turakodni, fellökni a másikat.

Engem nem zavar, hogy ülnek a férfiak. Már csak azért sem, mert én magam például nagyon ritkán ülök. Akkor szoktam, ha kevesen utaznak a buszon, bár akkor sem mindig. Attól függ, mennyit utazom, illetve mennyire tömött a busz.

Malacvágtában, ez jóóó:D

Vizuális típus vagyok :p

Naponta a villamoson azt figyelem, hogy többségében férfiak ülnek és nők állnak. Meglepődtem. Nagyon kevesen adják át a helyet, és még csak nem is ezt furcsállom, hanem a sprintjüket a helyért. Persze egy férfi is lehet fáradt, beteg, stb. de ez mindennapos. Úgy lenne a normális (szerintem), hogy leül, ha van hely és nem malacvágtában rohanni. Végülis ők az erősebb nem, nem? :-)

Sajnos az az érzésem, hogy a nevelés van a háttérben, mert meg kell tanulni ezt is, hogy a gyengébbet nem fellököm, hanem előre engedem, uram bocsá' segítek neki.