Apának lehet nevezni az ilyen férfit? (beszélgetés)

:DDDDDDDDD

(jajjjj,teeeeeee :DDDDDDDDDDD)

Köszönöm Neked is, a többieknek is a hozzászólásokat.

Egy dolog pontosításra szorul: nem az anya akar találkozni apukával, hogy megbeszéljék a dolgokat.

A gyermek szeretne találkozni az apjával.

Nem várt el a volt férjétől eddig sem semmit.

Tudta ő, hogy nem számíthat rá, hiszen apuka a válóperen már kijelentette, hogy majd akkor találkozik a gyerekekkel, amikor ő akar.

Itt nem is az anyáról van szó, hanem a gyerekről.

Egyvalamit elfelejtettem írni: ugyanezeket gondolnám akkor is, ha az anya hagyja el a gyermekeit. Nem vezérelt semmiféle "utáljuk a férfiakat" érzés, maga a szituáció hozta elő belőlem a gondolatokat.

Szóval senkit nem akartam megbántani.

Hasonló helyzetben vagyok, mint az anyuka. Bár nálunk szeretném, hogy az apukájuk tartsa velük a kapcsolatot - 2 gyerkőc -, de ez általában abban fullad ki, hogy mindenben azt keresi, hol tudja bizonyítani, hogy nem tartom magam a válás egyezségéhez.

Egy pontig az ember megpróbál "együttműködni", aztán amikor a nagy együttműködés miatt már pattanásig feszültek az idegei, pont az ellenkezőjét éri el annak, mint ami a szándéka. Nevezetesen, ahogy itt is, a gyermek érdekében való összefogás.

Ilyenkor tudomásul kell venni, hogy sajnos egyedül vagyok. Ez persze nagyon vacak. Ugyanakkor felszabadító is. Nem arra vesztegetem az energiáimat, hogy egy másik felnőttet befolyásoljak vagy ösztönözzek, hanem arra használom fel, hogy a valóban rám bízottakat, akikért felelősséggel tartozom ország-világ előtt, teljes erőbedobással szeressem és neveljem. Az ideális az lenne, ha a válástól/elhagyástól függetlenül a közösen vállalt gyerekeket közösen nevelné az ember, és a felelősséget is megosztaná. De szerintem a hölgy esetében is az a célravezető, ha elengedi ezt az ideát.

Persze, hogy hiányzik a gyerekeknek az apjuk. A hitegetést én is utálom. Én nem az apukával ülnék le beszélgetni, hanem a lányommal. Őszintén, életkorának megfelelően, biztosítva a megértésemről, ugyanakkor vázolva Neki, hogy én mit érzek. És egyvalamit mindenféleképp kihangsúlyoznék: bár felborult a család egysége, a szerepek nem változtak, nem a nyúl viszi a vadászpuskát, attól az anya még anya marad, sőt, családfővé avanzsál ebben a szituációban.

Persze, jobban kellene ismerni a hátteret, de azt gondolom, hogy a lány a viselkedésével - ha korábban nem volt ez jellemző, tehát az elhagyatással kezdődött - egyfajta segélykiáltást küld a környezete felé. Az iskolakerülés egyfajta lázadás, amelyben kifejezheti, mennyire nem ért egyet a feje fölött történő döntésekkel, a hitegetésekkel, a hazugságokkal.

Az is lehet, hogy belülről az anyját tartja mindezért felelősnek, és az apját menti fel. Ezért nem szabad túlzottan "együttérezni" a tekintély rovására, hiszen hosszútávon nem ez nyújt segítséget. Szeretettelinek, ugyanakkor határozottnak és következetesnek kell lenni ebben a helyzetben. Az anyának pont azért kell őszintén beszélnie a lányával, hogy ezek a mélyebben húzódó érzések felszínre kerüljenek.

És még egy gondolat: az apa helyett elkezdenék a családra, barátokra támaszkodni. Önmagát csapja be a hölgy, ha továbbra is mind magában, mind a lányában azt erősíti, hogy majd az "apa megmenti őket", ezzel pontosan Ő rombolja önmaga tekintélyét, és misztifikálja az apát, aki ezután még erőteljesebb csalódást fog okozni a lányának.

Hát, ennyi jutott eszembe.

Igen, igazad van!

De ha alig 16 évesen nem felnőtt módon gondolkodik, hanem gyerekként, akkor gond van.

Egyébként amikor az egész kezdődött, még csak 11-12 éves volt.

Viszont ott van a nővére, aki másfél évvel idősebb csak, teljesen másként,(úgy ahogy Te leírtad), fogja fel a dolgot.

Dehát nem vagyunk egyformák, másként éljük meg ugyanazt a helyzetet.

Szia!Nekem a környezetemben olyan dolog történt hogy az apuka szeretett volna a családdal maradni,az anyuka pedig csak eszköznek használja a kislányt(4 éves most)!

Az apának minden második héten joga lenen láthatáshoz amit az anya nem enged,viszont hetente hívja az apát hogy most ennyi pénz kell most annyi!

Nehéz dolgok ezek!Lehet hoyg azért ilyen az apa mert valami nagy fájdalmat kapott annó a volt feleségtől!Bár ez nem jogosít arra hogy lemondjon a lányairól!Nekik kellene megbeszélni s megegyezni úgy hogy a múltat kizárják és csak a lányok miatt,mert csakis ők ketten felelősek értük,az egészségükért,és a jövöjükért,és ezt meg kellene érteni minden szülönek!

ez csak az én véleményem!

Remélem rendbejön a helyzetük!

De, elég.

Ugyanis az új törvény szerint a gyermek 18 éves koráig iskolaköteles!

Ha van egy lázadó, renitens gyermekem, akire hatással lenne az apai törődés/szeretet/szigor, mindegy minek nevezzük, de apuka tudni sem akar a gyerekéről, mit lehet tenni?

Ja.. az még hozzátartozik a teljes történtehez, hogy apu folyamatosan hitegette a leányzót, hogy találkoznak, majd a végén mégsem ment el a "randira".

Ezt is köszönöm.

Nagyon sajnálom az anyukát, azért is írtam ki fórumra, hátha valakitől jó ötletet kaphatna, mert nekem sincs semmi ötletem.