Apa nélkül nevelek 2 kisgyereket, hogyan és meddig lehet ezt csinálni hogy ne sérüljenek a gyerekek? (beszélgetés)

Nem teljesen vagyok egyedül. Külföldre költöztünk kb.7 hónapja. A férjem pedig egy tőlünk 400 km-re lévő másik városban kapott munkát.

Nem tud minden héten haza jönni csak egy hónapban 1-szer. Megviselte a lányokat hogy idegen országba költöztünk se barát se apa.

A nyelvet sem beszéljük. Látom hogy szorong,feszült mind a kettő. Persze én is az vagyok.

Reggel bedobom őket az óvodába és rohanok dolgozni. Munka után értük és majd haza. Otthon minden egyedül csinálok nem tudok sokat velük foglalkozni.Pedig kellene mert a nagyobbik jövőre iskolába megy.

Most kell megfogni a lehetőséget nem volt mindig ez így. Végre mindkettőnknek van munkája.

En egy falka gyerköct neveltem egyedul ma mar mind felnöt es neveli a sajatjat. Kösztuk az egyik fiam egyedul nevel harom gyereket.

Sehol nem all az hogy az embenek ne lehessen sajat elete , karierje a munkaban.

Egy gyerek sem követeli azt hogy a szulö " felaldozza " magat amit aztan a kesöbi eleteben frissen felhanytolgat ; mert hogy en igy megy en ugy tettem maittad , nem utolso szo ami elöfordul a FELADOSZTAM ..... az nagyon undorito es vissza taszito.

Igenis lehet egyedul nevelni es teljesen irelevant hogy ferfiröl vagy nöröl van szo.

Egyáltalán nem erről van szó.

Csak értelmesebb lenne akkor fórumot indítani, amikor van az embernek egy szabad félórája.

Nem Rád gondoltam...

:) Ismerem, sajnos az érzést, én is voltam munkanélküli:(

Én is sokat vagyok fent-de nem állandóan-utálnám, ha ezért megkövezne bárki is:)

Jó is annak, aki egész nap itt tud ülni a gép elött...

Szia, én már több mint 7 éve vagyok így ezzel:)

Illetve tulajdonképpen addig is egyedül neveltem, mert az apjuk egyáltalán nem vett részt a gyereknevelésben. A kisebbik még két éves sem volt, így nem emlékszik arra az időszekra, ebbe az életformába nőtt bele. A nagyobbik négy éves volt akkor, neki sem hiányzott az apja, hiszen nem vett részt az életében.

Az apjukkal találkoznak, de csak ritkán - külföldön dolgozik - de nem várják repesve a találkozást, inkább kibírják. Bár most már kezd a viszony jobbá válni, így érzem, legalábbis reménykedem benne.

Most 9 és 11 évesek, kiegyensúlyozott, jó tanuló gyerekek. Amit érzek, hogy biztos hogy emiatt alakult ki, hogy a nagyobbik kicsit mintha átvette volna a "családfő" szerepét, bár azért nem hagyom, hogy ő legyen a falkavezér :)

Nagyon szeretik a nagyszüleiket (szüleimet), szeretnek náluk lenni, gondolom ott egy kissé bepótolják azt, amit itt nem tudnak megkapni.

Szóval ne félj, működhet a dolog.

én egyszerűen utálom az ilyen kérdésfeltevéseket.

kérdés: 21:40

fórumindító belépett: 21:40

majd kb egy napig elő se tűnik. ne már, hogy azzal túráztassam a fórumlakókat, hogy itt egy probléma, de én kilépek, és ide se bagózok 3 napig, addig beszélgessenek nélkülem, mert nem érek rá.

biztos van rá ezeriksz magyarázat - én maximálsan udvariatlannak értékelem az ilyen viselkedést, ennyi.

Talán oviba vitte őket, és utána meg meló.. Vagy Az albiba ahol laknak, állatok gondozásába be KELL SEGÍTENI, azok pedig éhesek.. Kell dolgozni, hogy legyen hol lakni. Úgy tudom sehol sincs kolbászbaól a kerítés.

Biztosan dolga van. Bajban van, fontos a vélemény, de mindig nem ülhet itt hogy azonnal reagáljon.

Vagy elszállt a net, bedöglött váratlanul a számgép..

Viszonylag korán nyitotta a témát, új is az oldalon, szerintem elnézhető neki. Én is hanyagoltam már el topikomat, szégyen-gyalázat tudom, sutty vonjunk le 1000 törzstagsági pontot, mély bűnbánat gyakorlása.

Oké, nem aludtam sokat nem brillírozik a humorom.

Nem tudok egyetérteni.

Pl. Reggel felkelt, hogy amíg a gyerekek alszanak, addig egy számára fontos témában véleményünket kérje, közben felkelt mondjuk egyik, vagy mindkét gyermek:)

Erre gondolok:)

tényleg a fórumtól várod a megoldást, ha kinyitod a témád, aztán kilépsz?

nem szimpazitálok az ilyen viselkedéssel, de biztos majd ezer okot felhozol.

A képeden a család eme részével nagy baj nem lehet: mindkét gyermek jó kedélyűnek látszik, a kislány a nagyobb boldognak tűnik.

Kérdésedre válaszolva: nem könnyű egyedülálló anyának lenni, de hallottunk már ilyent a történelemben, sőt saját környezetemben is van több is, sajnos. Legtöbben, elváltak, de olyan is van, ahol meghalt az apa. Na, ez sokkal rosszabb, mintha egyáltalán nem lenne, kivéve, ha mondjuk egy erősen iszákos, és agresszív ember lenne...

Nagyon sok, sőt minden csak rajtad múlik: neked kell mindent megtenni, hogy amennyire csak lehet teljes életük legyen. Ha "csak" elváltatok, és van lehetőség rá hogy a gyerekek láthassák az apjukat, az nem lenne rossz. Persez, csak ha jó a viszony közöttük. Erről semmit nem írtál, miért is vagytok hárman, hol az apa?