Anyósra bízni unokát, bizalmi kérdés (beszélgetés)

Legalább ketten írták, hogy ne bízzátok rá a gyerekeket a nagyszülőkre, túlélik. Erről jutott eszembe, hogy ők biztos túlélik, de ha rájuk bízzátok, akkor viszont a kislányotok nem biztos, hogy túléli... Bocs, lehet, hogy ez goromba volt, de elképzeltem, hogy a gyerek nem egy egyéves, két hete járni tudó gyerek, hanem egy eleven, szaladni tudó két-három éves gyerek, akinek nem fogják a kezét az úttest mellett... Jobb nem folytatni...

Egyébként bennem is felmerült, hogy vajon a férjedet hogyan nevelték? Mert akkor csoda, hogy túlélte a gyerekkorát... És tényleg örülhetsz, hogy mellétek, a családja mellé áll, mert ez nem szokványos. Nyilván igyekezni kell tapintatosan intézni a dolgokat az anyósékkal is, amennyire lehet, de elsősorban a gyereketek életéért tartoztok felelősséggel, és nem az ő lelkivilágukért, a kislányotok épségének a rovására.

Ez is rávílágít hogy te más kategória kategória vagy mint az említett nagyszülők:)

Ha tudja valaki mit bír,,fizikailag mire képes,,annyit tegyen.

Felelősség,,nem is kicsi.

A picire már nem biztos vàllalkoznék.

Januárban lesz 2-éves.

Ő már feladná a leckét, mert olyan mint a dinamit.

Természetes, hogy egy idősebb, betegebb embernek már sokkal kevesebb az energiája, könnyebben elfárad, nem olyan mozgékony. Csak sajnos egy totyogó nem tud erre tekintettel lenni. Neki attól még ugyanúgy szüksége van a figyelemre, gondoskodásra, védelemre. Nagyon szomorú, amikor valaki azzal szembesül, hogy fizikailag már nem képes gondját viselni az unokájának. De a kicsi érdekében be kell látni, ha ez így van. Erről nem a szülők tehetnek, nem rájuk kell haragudni. Hanem közösen ki kell alakítani olyan tevékenységeket, amik mindenki igényének megfelelnek.

A FI nem tiltani akarja a nagyszülőket a gyerektől. Sőt, pont azért kérdez itt, hogy megfelelő megoldást találjon. Ahogy leírta, megadja nekik a lehetőséget, hogy unokázzanak kedvükre, de ők elég passzívan állnak hozzá. Sajnos nincs olyan opció, amit az olvasatomban a nagymama szeretne, miszerint ő vigyáz a kicsire, de ez tőle a lehető legkevesebb energiát igényli.

17 éves a két legnagyobb unokám.

Pici koruktól kezdve vigyáztam rájuk.

Aztán a többire is, kivéve akik messze laknak.

Az egyéves gyermek kicsi még,,őszintén, nem igen bíztam volna senkire.

Természetesen anyukám prímán kisegített,hogy eljussak egy fodrászhoz,,vagy ahová kellett,,soha semmi baj nem volt.Anyum is nagyszerű volt,hisz kiben bíztam volna ha nem ő benne.

Mégis alapvetően akkor voltam nyugodt ha velem volt.

Az említett nagyszülőkkel ,,én is Globus javaslatát alkalmaznám,illetve több közös programot,,ha lekésik így jártak.

Köszönöm a sok hozzászólást!

Alapvetően jó velük a viszony, ezért sem akartuk azonnal elvetni, hogy nélkülünk unokázzanak, ezért lett kitalálva a játszóterezés. Nem is csak azért, hogy mi megnézzük mennyire komoly valójában a szándékuk és mennyire tudnak felelősségteljesen viselkedni, hanem hogy ők is lássák, milyen is az 1 éves unokájuk, valóban szeretnék-e vállalni a vele járó rengeteg munkát és felelősséget.

Jól teszi, hogy megnézi, hogyan vigyáznak az egy szem és ráadásul még kicsi gyerekére és csak arra bízza, aki úgy vigyáz rá, ahogy elvárja! Ettől nem mondvacsinált, hanem inkább alapos és tudatos!

A baj nagyon hamar megtörténik. Nem figyelnek a gyerekre közlekedés közben, mert fáradtak, idősek vagy linkócik, aztán nem lehet visszacsinálni. Inkább előbb legyen okos a szülő, mint később. Attól hogy az előző évszázadban ridegtartásban voltak a gyerekek, nem jelenti azt, hogy most is meg lehet tenni. Sokkal több a veszélyforrás.

A történet ezzel indul:

"Anyósom elkezdte mondogatni pár hónapja, hogy milyen szívesen vigyázna az 1 éves kislányunkra."

Ez szerintem nem csak játszóterezést foglal magába. Az, hogy pont erre került sor aktuálisan, nem jelenti azt, hogy szimplán csak erről lenne szó.

A "vigyázok az unokámra" magában foglalja mindazt a tevékenységet (igen, az utánaszaladást, átöltöztetést, és más fizikai megerőltetést), amit leírtam.

Szerintem kedvesen/udvariasan hárítsátok el ezt a felajánlást, ahogyan #2 Globus írta.

A gyermeket ne bízzátok rájuk! Menjenek le ők is a játszótérre, tolja a nagymama a babakocsit, de vagy te, vagy a férjed legyetek velük.

Egy ilyen pici gyerek állandó, folyamatos figyelmet igényel. Játszik, mászik bármit a kezébe vesz, aztán a szájába.

Én is így értelmeztem, amit írtál. De aztán olvastam pár hsz-t, és felmerült bennem, hogy én értettem félre. :)

Egyetértek: ha órákra szeretnék átvállalni Tőletek a picit, sokmindenre fel kell(ene) készülni. Ha pedig a pelenkacsere, öltöztetés teher, akkor jobb megoldás a bébiszitter. A legnagyobb kincsetekről van szó. Ők pedig már nem fiatalok, egészen máshol tartanak, mint, amikor ők voltak kisgyerekes szülők. Nincs ezzel baj, de be kell látni, el kell fogadni. :)

A férjedet már megnevelted?

Próbáld meg megnevelni anyósékat is!

Sok sikert!

Nem picsognak, hogy nincs segítségük. Írta, hogy találtak egy babysittert, akit esetenként megkérhetnek.

Attól még, hogy életben tartották a férjét, egyáltalán nem biztos, hogy most jól tudnának vigyázni az unokára. A leírtak alapján pedig biztos, hogy nem.

Olyan is van, hogy sikeresen felnevelik a saját gyerekeiket, aztán az unokára valahogy elfogy az erő, a kedv, a lelkesedés.

A férje pedig példásan viselkedik, kiáll a gyerekük biztonsága mellett.

Miért gondolod, hogy aki felnevelt már 1-2 gyereket, az csakis példás nagyszülő lehet, a fiatalok pedig mind önző s*ggfejek? Olyan szituáció teljesen elképzelhetetlen szerinted, hogy a nagyszülők alkalmatlanok? Hidd el, van olyan is, én is láttam ilyet, nem is egyet.

Hát nem tudom....

Én a bátyám unokáira is szoktam vigyázni, valamint az összes ismerősöm picijére is, ha kell! Sőt! volt olyan nem egyszer, hogy bár ho-ban vagyok, de megbeszélésem volt, ilyenkor a férjem szokott babázni velük.

Az anyósod felnevelte a férjedet. Rosszul? Nyomorék esetleg? Sok baleset érte?

A te anyukádra rábízod? Miért gondolod azt, hogy csak te/ti tudjátok ellátni a gyerekedet? Elkényeztetted?

Az amit csináltok felháborító.

Én a helyükben, látogatni sem látogatnám az unokámat, nemhogy próbáljam rátok tukmálni magam. Kötélből vannak az idegeik! A férjedről nem mondom el a véleményemet. Gondolom az tetszik neki, hogy megszületett, felnevelték, esetleg támogatták is mindenben. Ő a tizedét nem teszi meg...

Egyébként, közben meg megy a picsogás, hogy nincs segítségetek?

Röhejes, amit ma megengednek maguknak a mondvacsinált szülők.

Reménykedek, hogy nem leszek ilyen helyzetben, ha lesz unokám, de ha még is, akkor majd élem az életemet és oldják meg a fiatalok a sajátjukat, majd akkor is, amikor kirúgják őket a melóból a sok hiányzás miatt...

Nekem az a tapasztalatom, hogy nektek meg meghúznotok a határaitokat, és ahhoz tartanotok magatokat. Azt meg nekik kell eldönteniük, hogy ezeket betartják, vagy inkább megsértődnek és duzzognak. Van olyan helyzet az életben, amikor nem nyerhet mindenki.

Annak örülj, hogy a férjed ennyire kiáll a baba érdekei mellett, mert így ezerszer egyszerűbb, mintha neked kellene ezt a harcot megvívnod az anyósékkal.

Bocsáss meg, de rábízom a nagyszülőkre a gyereket, akkor az öltöztetést, pelenkázást, játékot, etetést, altatást, vígasztalást, mesélést, és egy csomó előre nem láható dolgot is, tehát mindent rábízok. Miért ne öltöztethetné fel, vagy cserélhetne pelenkát? Ez abszolút hozzá tartozik egy 1 éves életéhez.

Ha valaki annyira "beteg", hogy nem tudja a gyerekre a cipőt, kabátot ráadni, az hogy fog utánaszaladni, vagy hogy fogja felvenni, ha kell? Sehogy.

Igazából egyetértek fórumindítóval abban hogy valószínűleg a külvilágnak szól az unokára vigyázás. Se lelkesedés, se felelősségtudat nincs bennül, ahogy látom.

Én nem bíznám rájuk, amíg nem tisztáztam alapvető dolgokat (pl.nem engedem el a gyerek kezét autóút mellett). Elmondanám nekik nyugodt hangonnyugodt hangon, hogy mit gondolok. Ha megsértődnek, nem baj, a gyerekem biztonsága fontosabb. Majd megbékélnek.

Anyosra csak a sajät länyät bizd.

azt vigye ha,legaläbb lesz egy szabad delutänod...

Nagyon egyszerű.

Nem adjátok oda.

Sèrtődès meg hiszti van belőle?

Nem halálos. Túlèlik.