Anyámnak szeretője van (beszélgetés)

Tudom, hogy nagyon nehéz így belegondolni!

Örülök, hogy ilyen őszinte megnyilvánulásokkal találkozhatok!

Boldogság és boldogság között mi a különbség? Sajnos saját megítélésből és saját kényelmétől vezéreltetve az lenne a boldogság, hogy mi a jó neki, mindegy, hogy reális vagy nem, akor az az ember biztos soha nem lesz boldog.

Tehát boldogság máshol van, mint gondolnánk.

Boldogság érzetében bőven belefér pl. tonnánnyi szenvedés. Tudom, hogy ezt nehéz elfogadni, de magam átéltem is, hogy sok szenvedésem mellett valahogyan könnyű az életem, amennyire lehet, de miért? Hisz boldog vagyok, nálam boldogság nem jelenti a boldogság kék madarát, hanem önmagam megtalálásától van, azaz jöhet árvíz, mindenféle vihar, stb. tudom, hogy hol a helyem, ennyi elég, nem?

Olvasom, hogy "soha nem szabad a szulöi megbizast aldozatnak nevezni!nincs es nem is lesz soha olyan gyerek ki ezt az "aldozatot" elvarja."

Először is nem tudok a szülői megbízásról! Eléggé rideg, hogy szülők megbízásból cselekednek, nem pedig szeretetből.Szülői feladat, ill. hivatás benne van a természetjogban, vagyis eleve benne van, akkor milyen jogon válhatnak el a szülők, őszintén megmondom, hogy elég volt a liberálsi felfogásból, amely kiforgatja az emberi természetet, tehát ha már szülői megbízásról van szó, akkor maga Isten bíz meg bennünket szülői feladatok ellátásáról, kb. így szól a "munkaköri leírás".

Végül is normális állapot, ha valamiért áldozat szerepében kell meghoznunk magunk küzdelmét, az élet bármelyik területén. Kezdve frontokon küzdő férfiaktól másokat végletekig kiszolgáló nőkig.

Vagyis mindenféle szeretet önzetlen.

Ezt most sehogysem értem...Miért ne válnának el hivatalosan, ha amúgysem élnek együtt?

Ez régen igaz, hogy divat volt, de akkor sem volt semmi haszna. Nagyanyám soha nem vált el a férjétől, aki elhagyta őt, mert a család nem engedte. És hidd el, apám egy cseppet sem volt boldogabb tőle.

Soha nem szabad a szulöi megbizast aldozatnak nevezni ! nincs es nem is lesz soha olyan gyerek ki ezt a" aldozatot" elvarja .

Nem szabad soha azt mondani egy gyerek cimere hogy ; menyit felaldozott ertuk a szulö !

Szulöi szeretet ÖNZETLEN !

Első olvasatra igen nehéz, de ha belegondoljuk magunkat, hogy gyerekek érdeke is vezéreljen bennünket, akkor gyakorlati ellentmondások idővel érthetőbbek, könnyű utólag okosnak lenni, szokás mondani.

De az embernél semmi sem csodálatosabb Szophoklész után, hogy gyerekek iránti áldozatkészség bizonyos értelemben ellentmondásossá teszik a szülők magatartását, attól függően, hogy mennyire vesszük komolyan a gyerekek felnevelését.

Lehet félre beszélni a dolgokat.

De írásom a gyerekekre ill. azok biztonságára , és kiemelt szerepükre irányul.

Lehet kiforgatni az írásomat, hogy majd a gyerekek fogják "megszavazni a heti egy kötelező szexet is apu meg anyu között, és azt hogy anyu heti hány kimenőt kap egyet vacsizni meg hemperegni egyet. Aztán kikérik a véleményét, hogy szeretne-e reggel, délben, este palacsintát enni, vagy most már megszokta, hogy minden étkezés alkalmával zöldséget is kell enni, ", vagy "Szóval mehet félre, szíve joga, de első körben lássa el a gyerekét, és utána csavarogjon" vagy "Nem vagyunk a kökorszakban", stb.

Hanem józan ésszel és picit érző szívvel be kell látniuk, hogy a gyerekek nem játékszerek a felnőttek világában. Felelőtlen szülőknek is van némi empetiájuk a gyerekek felé, legalább az ők érdekében nem válnak el hivatalosan, ha magukon nem tudnak változtatni a felnőttek, akkor a gyerekek felnőtté válásáig hivatalosan se váljanak el. Ez a megoldás kicsit visszafogják a szülőket, akár hempergéstől, ha már erről is írtak, pedig szerető tud pozitívnak lenni néhány helyzetben, nem azt írom, hogy legyen szerető, hanem azt, hogy ha már magukon nem változtatnak, és ragaszkodnak, pl. szeretőhöz. Ez egyfajta időhúzás eredményt is hoz, idővel talán elsorvadnak (több esetben igenis elsorvadnak) pótcselekvések, majd szenvedéseken át érzelmi viharok leültével újra egy család. Tudni kell szenvedni, persze ennek is van határa.

Ebben igazad van, DE még egy érző lelkű édesanyának is vannak kötelezettségei a gyereke felé,... mint előttem leírták, "egy gyerek sem kéredzkedik a világra" alapon!

Szóval mehet félre, szíve joga, de első körben lássa el a gyerekét, és utána csavarogjon.

Ahol mar olyan durvasag van hogy fyzikai eröszak is elöfordul ott nincs mire varni ! gyerek nam gyerek a valas a megoldas . Minden mas " megoldas " csak leminösiti a nöt az ilyen kapcsolatban .

Nem vagyunk a kökorszakban annak dacara hogy az egyhaz oda szeretne terelni ujra a baranykait.

Gyerekenek joga van mind ket szulöhöz de nemugy hogy az egyik partner rovasara mennyen . GYereket soha nem szabad felhasznalni mind indokot . Egy gyerek nem kerödzködik a vilagra es ha mar itt van szeressuk es respektaljuk ne elegyen egy eröszak targy a szulök kezibe. Ugyanugy hogy nincs az egyik szulnek sem sajat patentja rea .Az nem anya a szememben ki szandekosan gatolja a gyereket attol hogy az az apjaval talalkozon.

És majd a gyerek fogja megszavazni a heti egy kötelező szexet is apu meg anyu között, és azt hogy anyu heti hány kimenőt kap egyet vacsizni meg hemperegni egyet. Aztán kikérik a véleményét, hogy szeretne-e reggel, délben, este palacsintát enni, vagy most már megszokta, hogy minden étkezés alkalmával zöldséget is kell enni, aztán a következő általa megválasztott étkezés alatt a 14 éves gyermek utasításokat fog adni, hogy mi legyen a család megtakarításával. Vagy a gyerek megpályáztathatná a két apukajelöltet, életrajz, személyes elbeszélgetés és vetélkedők segítségével kiválasztva a számára jobbat.

A nyúl meg már nem is viszi a puskát, mert a bolha kikapta a kezéből a kalasnyikovot.

Gyerekeknek is van köze a családhoz, tehát nem lehet rájuk mondani, hogy ne üsse be az orrát!

Gyerekeknek is joga van a családhoz, ha már joga van, akkor illik megkérdezni tőlük, hogy elváljanak-e a szülők?

Legjobb megoldás, ha már eljutnak a végső határhoz, akkor külön éljenek válás helyett, amennyire lehet.

Több példát tudok, hogy gyerekek is tudnak dönteni.

Ha apa rendszeresen veri az anyát, gyülőlet meg nő a családban, akkor gyerekek is tudnak helyesen dönteni, hogy nem akarnak ilyen feszültségben élni.

Ellenkező példa is van, apa veri az anyát, anya csak nyel, tűr megaláztatást, mert még szeret, gyerekek meg kérik az anyát, hogy váljanak el, vagy különéljenek.

Még sorolnám ....

De itt is a helyzet, hogy szeretője van az anyának, akkor meg kéne kérdezni a gyerekeket, hogy elváljanak-e? Nagyon valószínű a válasz, hogy nem, tehát az anya továbbra is legyen a szeretője, ha nem tud elszakadni tőle.

Mi baj van a "mozdonyvezetô"-vel?

Becsületes, tisztességes munka!

Ez hülyeség, kérem:))

Ha a házastársaknak rossz a kapcsolata, azt sokkal jobban megsínyli a gyerek, mintha különválnak, és békességben neveli anya (vagy apa).

Miért lenne jó, ha folyamatos konfliktushelyzetnek, feszült hangulatnak van otthon kitéve egy gyerkőc?

Tevedes , ma mar a valas egy faktum sok -sok embernel miert is elnenek egy csaladban hol barmilyen eröszak van jelen?

Fiam elvelt mar regen a kunokam csak 4 hos volt a többi is iskola elötti .

Ugy egyesztek meg ( semi birösag es kulön allok nelkul) hogy minden masodik hetben vagy az egyik vagy a masiknak van a teljes felelösege .

Praxisban azt jelenti , ugyanugy van gyerek szobalyuk mind ket helyen es az unnepeket egyutt tartjak . Mibd ketönek van mar uj partnerje kik teljesben akceptaljak es respektaljak ezt .

Tehat inkab boldogan elvalni igy a respekt is egymas iranyt megmarad .

A hazassagot nem csak joban, hanem rosszban is fogadtuk!

Az onzesnek nincsen helye benne, kulonosen ha gyerekek is szulettek. A gyerekek az elsok, nem a salyat erdekek!

A szulo "boldogsagaert" ne a gyerekei szenvedjenek!

A felbomlott hazassagert mindig a gyerekek fizetnek! Gyerekeknek mindig ket szulo kell, egy papa es egy mama.

Valas = torott lelku gyermek-ek.

Meglehet soha sem volt boldog az eleteben es most amikor a gyerekek mar kiröpulöben vannak akkor meg szeretne egy kicsit magara gondolni , joggal !

Az elet nem megy ismetlesbe , legyen boldog .