Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Anyaként igazán nőnek maradni fórum

Anyaként igazán nőnek maradni (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyaként igazán nőnek maradni

27. jokoma
2011. ápr. 28. 11:44
De hát a férjedhez való viszonyról, gyermeked apjáról, akinek ugyanúgy megváltozott az élete, kettőtök sőt most már hármótok kapcsolatáról, egymáshoz való, szintén megváltozó viszonyáról miért nem esett szó? - Hogy gondolkodsz erről?
26. Szilvaaa (válaszként erre: 30. - Mandulacska2)
2011. ápr. 21. 21:58
E miatt ne aggódj, mert csak akarni kell és lemegy...A lányommal amúgy össz. 6,5 kg-ot híztam (3900g volt Sára), mert alig bírtam enni annyira fent volt végig a gyomromnál.
2011. ápr. 20. 14:38
Szépen megírtad tetszett a cikk!Valóban csodás dolog pocakosnak lenni,olyan gyorsan elszállt a 9hóap,és azóta is rohan az idő az én kis csodám már pár hónap múlva 2éves lesz,hihetetlen!
2011. ápr. 20. 14:37
Nagyon tetszett a cikked, pedig én még nem vagyok várandós... bár nagyon dolgozunk rajta... meg is hatódtam... magamnak is kívánom, hogy ilyen mélységes nyugalommal és békével tudjam megélni ezt az átalakulást :) Bár azt hiszem, a szűk farmer miatt én is fogok aggódni egy csöppet ;-)
2011. ápr. 20. 13:57
Nagyon tetszett ez a cikk! Ennél jobban nem lehetett volna megfogalmazni a várandóság alatti érzéseidet! Gratulálok! Az ilyen felfogású nőkből születnek a legjobb anyukák:-))))
2011. ápr. 20. 13:42

Hm....nagyon szép és igaz!!

Én magam is átérzem a magam 22 évével!Én most vagyok 29 hetes terhes!!

2011. ápr. 20. 11:10

Nagyon szép goldolatok, jó fogalmazás.

Nagymama korú nő vagyok, és felvidít, hogy vannak még mélyérzésű fiatal anyukák, akik jól látják, az élet legnagyobb ajándéka a gyerek.

Gratulálok, boldog életet kívánok.

2011. ápr. 20. 09:32

Hihi, ezt én is írhattam volna :)

Bár pont ma már 5 hónapos a kisfiam és már kezdek más is lenni, mint anya. A terhesség és az elsö hónapok alatt csak a babatémák érdekeltek és a H&M babarészlege, de most már újra a régi vagyok és foglalkozom magammal is.


Közben látom megszületett a kislányod, gratulálok hozzá! Ha nem bánod, olvasni fogom a naplódat :)

2011. ápr. 20. 08:19

Köszönöm a bátorító szavakat! Jó érzés, hogy az ember nincs egyedül az érzéseivel.

És azóta megszületett a kislányom! sokszor elkap a sírhatnék mikor ránézek. Ő volt az a kis tünemény aki édesen szétrúgta a bordáimat :-) és sírok, mert olyan gyönyörű, mert ő mostmár mindig itt lesz..

2011. ápr. 20. 07:18

Szia!


Ismerős érzés, amit leírsz,csak én 3 évvel ezelőtt mentem át rajta. Egy időre parkoló pályára került a csaj, és lett egy anya helyette. Nem mondom, hogy minden ízében tejfel, mert, amikor éjjel 8-10szer kelsz fel, akkor a végére nincs az az alapozó, ami elfedi a karikákat a szemed alatt. Aztán egy idő után ez is elmúlik. Átalusszátok az éjszakákat. (Azért az isteni többes, mert, ha a gyerek kel, akkor bizony te is.)


Aztán újra visszajön a munka is, és megint minden megy tovább. Kicsit zavaró, hogy 2 évig a porszem is vigyázzban állt itthon, de most hálásan mosolygok a páromra, amikor este fél 8kor hazaérek egy hosszú nap után, és nem nekem kell kisikálni a kádat meg felporszívózni. Mikor egy céglátogatáson végigtipegek valahol, nem az anyát hanem a mérnöknőt látják. Mikor kijövök a munkahelyemről laptopot cipelve, nem a mérnöknőt, hanem a nőt látják. Mikor hazaérek, akkor nő és anyag is leszek egyszerre; a Kedvesemnek nő, a lányomnak anya. Megvalósítható ez így, csak meg kell találni a belső egyensúlyt. Nem könnyű, és végig is kell menni a fázisokon, de a vége egy komplex személyiség.


Szép napot, és jó babázást! (Én imádtam várandós lenni, az egyik legjobb dolog volt, ami velem történhetett.)

17. bomee
2011. ápr. 20. 01:08

Hoggggyan lehetne lájkolni ezt a cikket?...


Like!

16. nyau82 (válaszként erre: 13. - Atomcsirke)
2011. ápr. 20. 00:43

és ennél még sokkal jobb érzés az,amikor babakocsit tolsz az utcán,1-2,(vagy több!?) gyerek körülötted és megfordulnak utánad a pasik.és irigyelnek a nők!

na az a tuti-tuti!

:D:D

2011. ápr. 19. 21:39
Nagyon nagyon szépen fogalmaztál!Szép :) Sok boldogságot Nektek!
2011. ápr. 19. 21:06

Nagyon tetszett az írásod. Sok örömet kívánok a kislányodhoz, legalább annyit, mint amennyit én az enyémtől kapok.

Nekem egy év kellett, hogy újra szűk farmert vehessek. És most jól érzem magam a bőrömben, terhesség előtti az alakom és mellette van egy csodálatos kislányom és egy szerető férjem. Kell ennél több?

2011. ápr. 19. 20:50
Az hogy a szülés után milyen hamar jön el megint a "jó csaj vagyok" fíling, több hónap és némi akaraterő kérdése, de eljön (én nem hittem volna...). Jelentem, a legjobb az az állapot (szerintem) amikor ismét magadat látod a tükörben (a korábbi szűk farmerban...) és miközben ennek örülsz látod, hogy nem csak a jó nő néz vissza a tükörből, hanem egy kis kíváncsi babafej, aki vigyorogva nézi az anyukáját.
2011. ápr. 19. 19:05

Gratulálok a cikkedhez!

Nagyon nagyon tetszett!

2011. ápr. 19. 19:01
Nagyon nagyon tetszett! Köszönöm. :o) És sok boldogságot!
10. Első
2011. ápr. 19. 18:48
Nagyon szép volt! Köszönöm hogy elolvashattam:-)
2011. ápr. 19. 18:13
Karomban Manó... Nála jobban soha semmit nem akartam! A világ legédesebb kötelezettsége!
2011. ápr. 19. 17:59
Kétszer olvastam el,és mindkétszer meghatódtam,elpityeredtem a cikken(ilyen még nemigen volt).Gratulálok hozzá,igazán megható.
2011. ápr. 19. 17:10

Kicsordult a könnyem, olyan megható volt :-)

(Bár mióta anya vagyok nagyon sok könny kijön belőlem.) ;-)


Nagyon szépen leírtad az érzéseidet! Gratulálok a babádhoz!

2011. ápr. 19. 16:45

Nagyon jóóóó cikk,gratulálok!

Terhesen mindenki dicsért,h milyen szép ,fiatal kismama vagyok..én pedig szomorkodtam a magassarkúm és a szűk farim után. Soha nem fogom magamnak megbocsájtani,h így fogtam fel. Azóta mindig a kismamás képeimet nézegetem,h milyen jó volt,szép nagy pocak. Irigykedve nézem a kismamákat.Ennél csak 1 szebb dolog van: amikor megszületik a gyermek!

A következő terhességemet(ha lesz) sokkal másképpen fogom megélni:)

2011. ápr. 19. 16:40

Nagyon jól sikerűlt a cikk!Gratulálok hzzá!Tényleg szinte minden várandós kismama megtalálja benne egy kicsit önmagát is!Mert mindannyiunkra igaz hogy egy kicsit elvesz belőlünk ez az egész babaügy ugyanakkor a 100x-osát adja más formában.Mert igaz hogy megszünnek a nagy shoppingolások barátnőkkel való bulizások és az hogy gondoltunk eggyett és beültünk valahova hajnalig.De ott van az a csodálatos érzés amikor előszőr megmozdul a pocidban a csoda!mikor minden nap "kinyír" a rugdosásaival! :D

Majd mikor a kezemben tartom nem fog érdekelni sem a shopping sem a bulizás csak a mi kis családunk!

Monjuk már most sem nagyon érdekel......

2011. ápr. 19. 16:38
Gratulálok a cikkedhez! megválaszoltad nekem is a kérdéseket, nem csak magadnak. pont ma jelnet meg az én cikkem is itt, a tökéletesség kora???!!! cimen, és ezt kerestem, hogy miért várják el tőlem a tökéletességet, és miért akarok én is az lenni! azért, amit ide leirtál. h anya lehessek majd, és tudjam ezt értékelni addigra. (már most is tudnám). Sok sikert a babádhoz :) boldogságot, és sok nevetést kivánok neked!
3. elmondomhát (válaszként erre: 1. - Hawkmoon)
2011. ápr. 19. 16:20

Nagyon jó a cikk! Tetszik! Akár én is írhattam volna.

Imádtam a pocakosságom minden pillanatát, és hiába lettem dundibb, hiába tettem el én is a szűk farmerjaimat, és vettem helyettük kismamanadrágot, soha olyan szépnek nem láttam még magam, mint a váradósságom hónapjai alatt! Csodálatos dolog egy kis életet hordani a pocakunkban, egyszerűen mesés! Mikor pedig végre megsimogathatod a kis finom, illatos bőrét, nincs annál szebb a világon!!!!!!

2011. ápr. 19. 16:16

Tetszett a cikked!

Én is így éltem meg,hogy egy kicsit elvesztettem önmagam.De találtam valami mást magamban,ami az eddigi énemnél fontosabb.

Az anyaságnál nincs csodálatosabb dolog:)


Ui: A csini farmer nálam is eltűnt egy időre,mert nem férek bele :(

2011. ápr. 19. 16:08
Kislányom születése előtti gondolati átalakulásom története: csajból hogyan lehet anyává válni. Csoda vagy törvényszerűség? Nem tudom ki hogy élte meg?!
Rengeteg időm van gondolkozni, mióta itthon vagyok a Picurral - egyelőre még egyben. Egy pár hónapja még rohanós hétköznapokat éltem én is, mindig minden fontosabbnak tűnt, mint maga a kérdés, hogy miért is csinálom mindezt. Tudtam, hogy anya leszek, de nem hittem volna, hogy végül mindenre ez lesz a válasz.

Ugrás a teljes írásra: Anyaként igazán nőnek maradni

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook