Angyalka született (beszélgetés)

Nagyon szomorú,remélem a kitartás meghozza az eredményt:)

Nekem sajna a hugom angyalka-csak 6 napot élt.

Mindennek 23 éve,sosem láttam mégis hiányzik:(((

Még mindíg...

Hidd el jobb megszülni hiszen a sászár 1 nagy hasi műtét és így hamarabb felépül az ember legalábbis testileg!!!A következő babának is nagyobb esélye van természetes úton megszületnie ha előtte nem volt császármetszése az anyukának!!!

Én könyörögtem azért hogy ne császározzanak meg!!a fiammal császároztak ha most a kis angyalkámmal akkor szinte semmi esélyem nem lett volna a hüvelyi szülésre!!Nekem jobb volt így .........

Sziasztok !

Túl éltem, bár szerdán megcsinálták a lamináriát, ami nagyon fájdalmas volt. Másnap megcsinálták a műtétet.

Most legalább fél évet ki kell hagynunk és akkor újra megpróbáljuk, remélem,hogy akkor már nem lesz ilyen.

Mindenkinek sok sikert , kitartást kívánok.

Én is nagyon sajnálom

Már csak pár óra és be kell feküdjek.

Mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok.

Mi is így teszünk.

Sziasztok !

Ma meg volt a műtétre való előkészítés, beszéltem az altató orvossal is, azután voltam megint Uh-on , és a másik orvos se látott sajnos semmit. Megállt a babánk a fejlődésben 7 hetesen és 4 naposan. Pedig ha minden rendben lett volna ,akkor a héten lettünk volna 10 hetesek.

Így mpst úgy néz ki,hogy holnap este be kell feküldjek és Csüt délelőtt megműtenek.

Szőrnyű. De majd feldolgozzuk. :'(

Sziasztok !

Körülbelül 1 éve próbálkoztunk nem sok sikerrel, míg 1x csak kiderült, hogy baba van, akinek nagyon megörültünk. Vigyáztunk.

A munka helyemen nagyon jól fogadták, és minden dolgot, amit emelgetnem kellett volna, azt a kollégáim megcsinálták.

2 hete voltam 7 hetes Uh-on ahol nagyon jó kezdeti szívhangja volt a pöttöm életnek.

Közben bejelentkeztem a védőbe, fel vettek és minden vizsgálaton túl estem amit ilyenkor megcsinálnak. Az orvossal megbeszéltük,hogy 2 hét múlva április 25.-én vissza megyünk hozzá.

Így most 9 hetesen ma vissza mentünk, meg volt a hüvelyi Uh.A felvételen látni lehetett, de hallani nem a baba szívhangját, ami meg hallatszott az se volt túl jó.

Az orvosomtól kaptam egy beutalót az anestesiologiára. Jövő héten kedden minden kiderül. Az Uh szerint a baba 7 hetesen és 4 naposan meg állt a fejlődésben.Nem a mi hibánk, ha nem egy sejt nem úgy osztodott.

Ha kedden se látnak, se hallanak semmit ,akkor csütörtökön megműtenek.

Addig próbálom a dolgokat felfogni, de remélem, nem kerül sor a műtétre.

:((

5 évvel ezelőtt történt szeptemberbe! A párommal nagyon megelpődtünk a pozitív terhességi teszen,ugyanis nem számítottunk rá!

A biztonság kedvéért azonban egyből mentünk az orvoshoz hogy majd ő biztosan megmondja hogy tényleg van e baba! Nem egészen arra számítottam amit mondott, "Úgy érzem kb.4-5 hetes,de azért egy vérvétel kell!"-nem volt semmi hüvelyi ultrahang ,semmi.....én meg konkrét dologra voltam felkészűlve,de ott akkor mégjobban elbizonytalanodtam! Rá kb. két nappal megtörtént az első vérvétel,ismét 3-4 napos várakozás az eredményre,összeszorúlt gyomorral mentem a leletért,és akkor megint egy nagy csapás hogy nem volt értékelhető és majd jöjjek vissza másnap reggel egy újabb vérvételre.Ezen nagyon kilettem! Újabb 4-5 napos várakozás!És még mindig nem tudtuk biztosra hogy lesz e baba! Majd végre sikerűlt a vérvételti eredmény ami pozitív lett!!! Ezután csak annyi teendő volt hogy bizonyos időközönként orvoshoz menni, és ilyen-olyan vizsgálatok!! De ezekre sajnos már nem kerűlt sor,mert egy nap arra ébredtem hogy vérzek,már öltöztem is és mentem az orvoshoz ez egy arab orvos volt nem az akihez addig jártam.Nagyon durván vizsgált meg majd tört magyarsággal motyogott valami gyógyszerről és aznnyit monodtt ha akarom szedjem ha nem akarom nem szedjem és ezzel már hívta is a következő pácienst és elkűldött öltözni ott volt a recept a kezembe és ennyi,a gyógyszert elkezdtem szedni még aznap de olyan erősen görcsőltem hogy nem tudtam hogy ez a gyógyszer hatása vagy valami más! De aztán éjszaka rájöttem hogy miért fáj annyira a hasam! 3 perces fájásaim voltak és éreztem hogy már nincs velem a babám......majd kivánszorogtam a mosdóba és akkor életem legszőrnyűbb perceit ,óráit éltem át,csak lerotytam a földre és csak zokogni tudtam,párom azt sem tudta hol segítsen....nem tudom mennyi idő telt el így de a görcsök még mindig nem múltak,nem emlékszem pontosan de ismét kisegített párom a mosdóba és akkor távozott a méhlepény......tényleg nem igazán emlékszem hogy ez után mi volt csak arra emlékszem hogy párom visszasegített az ágyba és én fél pillanat alatt elaludtam vagy elájultam nem tudom.....annyira megviselt! Reggel korán vissza kellett menni az orvoshoz megint az arab kontár volt mert orvosnak nem nevezém,és olyan szinten kiborúltam hogy csak kiabálni tudtam megkaptam a szükséges papírokat ami a korházhoz kellett, sírva hagytam ott ezt a szemetet.Még az asszisztense rohant utánam hogy nagyon sajnálja és meséljem el a korházba hogy mi történt velem és említsem meg az orvos nevét! Mint a kotházba kiderűlt az orvosra már több panasz érkezett...de ez engem a mai napig cseppet sem vígasztal(bár úgy tudom már nem praktizál).Az ottani személyzet és az orvosok is nagyon kedvesen bántak velem és próbáltak azzal vígasztalni hogy azért történt így mert a baba biztos beteg lett volna és ha most még nem is gondolom úgy talán jobb hogy így alakúlt...de én akkor sem, sőt most sem érzem úgy hogy jobb hogy ez történt..........nagyon sokáig nem tudtam ezen fellűl kerekedni és beszélni róla.Kimozdúlnom muszály volt mert iskolába járnom kellett,de így is 1 hónapig nem mentem,az emberkehez nem igazán tudtam szólni ezért ők meg kiközösítettek.... Majd szép lassacskán magamhoz tértem.

Teltek az évek és tavaly előtt 2007.12.24-én ott tartotam a kezembe egy pozitív terhességi tesztet és megint minden előtőrt belőlem,nem tudtam felhőtlenűl boldog lenni.De minden rendben zajlott egészen a 18.hétig akkor egy életmentő vakbél műtéten estünk át(ismét félelem,rettegés,pánik.......)de hála a magasságos égnek minden rendben zajlott! A mai napig eszembe jut az én pici elvesztett babám hogy most már milyen nagy lenne ......valahányszor az alvó,mosolygó kislányomra nézek mindig ott vana a szívembe a lelkembe az én első picurkám is!

14 hétig volt egy kis angyalkák,de aztán úgy döntött hogy inkább fentről vigyáz ránk!

Tulipánka! Nekünk is ő már a negyedik angyalkánk, hármat 6 hetesen vesztettünk el. Közülük az egyik az ő ikertestvére volt. Az első két vetélést a méhfejlődési rendellenességem okozta, ezért 2007-ben több műtét segítségével ezt korrigálták. Én debreceni vagyok és a Kenézy Kórházba járok Dr. Szikszai Péterhez. Ő egy nagyon lelkiismeretes és alapos ember. Szerintem, ha megbízol a mostani orvosodban, akkor a 6 hetes kontrollon beszéld meg a vizsgálatokat.

Nekem sokat segített az, hogy a férjemmel sokat beszélgettünk, vagy csak egyszerűen meghallgatott. Szerencsére, amikor úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy valaki meghallgasson, mindig segített valaki az ismerősök, barátok és kollégák közül. Ezen kívül az orvosom is partner volt, minden kérdésemre válszolt és sokat beszélgettünk. Segít a munka is és az is, hogy újra elkezdtem sportolni.

Tudom, hogy sok az egy év, de meg kell gyászolni az elveszett gyermeket. Lelkileg is fel kell készülni a kistestvérre, ehhez őt el kell engedni.

Most vasárnap lesz 5 hónapja, hogy angyalkaként megszületett a kislányunk. Kezdek talpra állni, kezdek megtanulni együtt élni a kislányom halálával. Kezdek egyre jobban vágyni egy kisbabára és arra, hogy újra terhes legyek, de még félek, hogy bármi gond lehet. A június meg egyre közeledik.

Sziasztok!

Az én első babám 15-16 héten hagyott itt bennünket! Egy világ dölt bennem össze. Ez 1993. szeptemberében történt.

Azóta született két lányom, a nagyobbik 12 éves a kisebbik 8 hónapos.

De az első baba elvesztése a mai napig rettentően fáj, és nekem a hiányát a lányok sem felettetik el.