Angliában szültem (beszélgetés)

Leírom az én storimat, hátha segítségül szolgál majd...

Azt hiszem az lesz a legjobb, ha kis bevezetőként írok a terhességről, a terhesgondozásról is pár sort.

Miután megtudtuk párommal(pozitív teszt), hogy terhes vagyok elmentünk a helyi Gp rendelőbe időpontot kérni, majd vizsgálatra.

Ott mondta az asszisztens, hogy ne a Gp hez kérjek időpontot, hanem a Midwife- hoz. Úgy is tettünk, 11 ik hétre kaptuk meg az időpontot. A szokásos kikérdezés (adatok, betegségek,beleegyezés a tesztekbe stb ), majd vérvétel, s időpont foglalás az első scan re (12. heti), ahol kiszűrik ha kéred a down kór-t (újabb vér teszt és ultrahang alapján ), majd ekkor már megkértük a második scan időpontját. Második scan- nél ha a baba is úgy akarja meg tudják mondani a nemét( nálunk szerencsére jól látszott, hogy fiú ) :) , nekünk ekkor volt Clinic is, a Family history-m miatt , igy időpontot kellet kérnem GTT(cukor betegség), valamint újabb vérvételre kellet mennem (trombózis hajlam)- 7 ampullányi vért vettek... tőlem aki irtózom a tűtől...- A GTT- eredmény jó lett, a másik szerint meg High Risk-m a trombózisra, ami alapján előírták, hogy szülés után 6 hét injekciózás, a szülésig még 2 szer vettek vért hemoglobin szűrés miatt.

Amúgy egész terhességem alatt egyszer sem vizsgáltak meg nőgyógyászatilag, csak mindig megkérdezték, hogy van e bármi panaszom.

S így elérkeztem a szülésig.

Izgatottan vártam a kiírt dátumot, majd az a nap is eltelt, s semmi...

Persze gondoltam mondják, hogy az esetek nagy százalékában van késés. Annyit mondott a midwife, hogy figyeljem a baba mozgását, s ha valami bajt észlelek hívjam a terhes vonalat(24 órás).

Teltek a napok, amiket egyre nehezebben viseltem, már sehogy sem tudtam feküdni, s aludni is csak-csak, arról nem beszélve, hogy a pici is folyton gyomron rúgott, vagy ép a húgyhólyagomban tenyerelt.

Hétfőn 1 óra kor, eltávozott a nyákdugó (bő enyhén véres váladék), de fájás semmi, telefonáltunk, majd mondták, hogy várjunk míg lesznek fájások. Délután folyamán csak barnás váladékom volt, fájás semmi, szóval vártunk. Éjszaka éjfélkor arra ébredek, hogy egy nagyobb mennyiségű folyásom van(doki szerint ez már magzatvíz volt), de nem tócsa mennyiség. Ezután már nem tudtam vissza aludni, de jó is volt nézni csendben a plafont, s hallgatni párom alvó szuszogását. Na ekkor elkezdtem érezni méh összehúzódást, lemértem 25 percesek voltak, s csak kicsit fájt. Na gondoltam megvárom a reggelt, s csak akkor ébresztem apucit. Kb 1óra múlva újabb folyást érzek, ám ezúttal véreztem(menstruációs mennyiség). gyorsan ébresztettem párom, Felhívtuk újra a vonalat, elmondtuk mi van, mondták menjünk be, megvizsgál valaki.

Bementünk a Labour Ward-ra. A vizsgálóban míg vártuk a midwife-t, rá rakták a pocakomra a szív monitort. a babának nagyon nem tetszett, mert egyfolytában rugdosott ott ahol a mikrofon volt :) Jött a midwife megnézett, majd mondta hogy szól egy orvosnak, hogy nézzen meg ő is. Jött is s doki (kb 190 magas néger) :), na azt rendesen megvizsgált..., majd mondta hogy nem tetszik neki a vérzés, ezért bent fog. Így tehát megkezdődött a kórházas huza vona Kedd hajnalban. Midwife mondta vért vesznek, s bekötik a branül-t a kezembe ha esetleg kell bekötni infúziót. Na gondoltam egyszer kibírom... na ja... jobb kéz hüvelykujj alá gondolta... háát nem sikerült. Iszonyú fájdalom a vénámban, majd hallom mondja Sorry... s kihúzta, ekkor nézem hatalmas pukli, mely feltelt vérrel, na majd másodszorra sem jött össze, így már minkét kezem fájt. pihi s jött egy másik ápolónő- ő elméletileg tapasztaltabb volt, mutatom neki hogy 2 -ből 2 semmi. Ő a kézfejemet célozta meg, bal kéz elsőnek, nála sem jött össze- újabb pukli- ekkor gondolkodik lehet a tűvel van a gond, hozott egy kisebb- vékonyabbat, na ezzel sikerült-- hát mit ne mondja azért levert a víz.

mivel nem rendszereződtek a fájások, így a szülőszobából átraktak a vajúdóba, kedd délutánra meghozták a döntést indított szülésem lesz, estére került rám a sor- kigondolta volna, h hormon kezelésre is sor van. Elsőnek felhelyeztek a méhszájhoz hormon szalagot, mivel nem tágultam, na meg is lett a hatása, beindította a fájásokat rendesen, 1 óra múlva azonban kivette a doki, mert a bab szívverése leesett ,egész éjjel nem tudtam aludni, ekkor már 24 órából csak 2 órát aludtam, igen kezdtem fáradt lenni, szerda reggel 6 kor jött a doki, megvizsgált majd mondta hogy 3 ra ki vagyok tágulva, s burkot repesztett. Na ekkor jött csak az árvíz :) a midwife gondolta hátha segít, sétáljak át a szülőszobába, hát igen óvatosan lépkedtem, miközben áztattam a folyosót. Nem tudom, de igen sok víz kifolyt- s ettől valamiért nagyon zavarba jöttem-- mint mikor az ember nyilvános helyen bepisil... érdekes módon amíg folyt a magzatvíz elmúltak a fájásaim. felhívtam a párom, aki fél óra múlva már ott is volt. :) Bekötötték az infúziót, s kaptam még hormont vénásan.

Kérdezte a midwife kérek e fájdalom csillapítást( epidurálist), mondom neem, kemény vagyok kibírom... jaa persze..., ekkor még nem tudtam, h elértem a határom. A fájások, egyre jobban fájtak (s tényleg olyan mintha leszakadna a derekad), szipuztam azt a gáz keveréket, ami semmit nem használt- szerintem csak átverés, hogy segít, nekem súlyosbította a fáradságomat, akkor már át futott az agyamon, hogy nem lesz erőm végig csinálni- két fájás között elaludtam- Párom aki végig ott volt velem, s masszírozta a derekam, mondta hogy ne kérjünk e mégis fájdalom csillapítást. Ekkor már kezdtem be látni, hogy nincs mese muszáj kérnem valamit. Rá kérdeztünk, mik vannak. Van egy 1 szeri injekció, amit szülés előtt adnak be, illetve az epidurális.

Oda hívtak egy aneszteziológust aki elmondta a kockázatát az epidurálisnak , ekkor már eldöntöttem nem érdekel ha lebénulok is kérem a " szert"- de azonnal- mondtam páromnak.

Le a kalappal a doki előtt, nagyon profi volt, s a cucc ütős volt, 15 perc múlva megszűnt a fájdalom, s csak feszítést éreztem a hasamba , 1 órácskára el is szundítottam.

Utána a midwife megvizsgált, s mondta hogy meg van a 10 cm es tágulás, ekkor jött egy doki, aki még a pocakban lévő babától vért vett, hogy megnézzék, megfelelő e az oxigén szintje, mert ha probléma van, akkor azonnal császár, de szerencsére még jó volt.

Ezután jött egy női doki is, hogy megkonzultálja a másik dokival, hogy a bab fekvése alapján- mert mint kiderült egy kicsit oldalra fordítva volt a feje- megpróbálják e kis rásegítéssel a sima szülést vagy legyen e mégis császár.

Így aztán a biztonság áttoltak a műtőbe. Előtte még kaptam egy kis extra kábítót cuccot- amitől tiszta happy lettem, s vigyorogtam- hogy akkor menjünk szülni... Párom is bejött, pedig úgy volt hogy nem jön be.

Egy csomóan bent voltak a mütőben, orvosok, midwife-ok, asszisztensek... Az egyik midwife mondta mikor kell nyomnom, s én nyomtam, bár nem éreztem semmit, de mondta hogy ügyes vagyok, s hogy nyomjak még... majd egyszer csak a doki oda rakta a mellkasomra a fiam. utána elvitték oldalra megtörölgetni, engem meg össze varrtak, s mindenki gratulált. :) a férjem meg fotózta a picurit.

A Műtőből a józanodóba vittek, majd onnan a babázós szobába (4 en voltunk egy szobában). az extra cucctól amit pluszba kaptam a szülés előtt- olyan érzésem volt mintha álmodnék, s még meg sem történt volna a szülés, ezért csak bambán figyeltem a fiam, s többször végig tapogattam, hogy igazi e :D

Mivel volt egy kis lázunk, mid a kettőnknek, így kaptunk antibiotikum kezelést. Mi 4 napig voltunk bent, de azt mondták egy sima első szülésnél, 1-2 nap és haza lehet menni.

Hát tömören ilyen volt.

Én a Derby -ben a Royal Hospital-ban szültem, s meg vagyok elégedve, oda figyeltek rám és a babára is.

Nagyon szép leírás!

De persze a Többieké is, hiszen ez CSAK szép lehet, igazi! Anyukajelöltekkel!

Gratulálok a kicsikéhez..

Nagyon szépen leírtad,milyen jó,hogy ilyen nyugalomban lehettetek.

Sok boldogságot és jó egészséget kívánok Nektek.

Gratulálok a babához..és nagyon gyönyörű a történeted.

De attól is lett ilyen szép,hogy nem azt olvastuk:

"az orvos kinyomta belőlem","rámkiabált","gátmetszés","összevarrtak"...

Nagyon jó élmény lehetett medencében szülni,szerintem az lehet a legjobb módja...:)

Mégegyszer gratulálok,és sok boldogságot!!!

Sziasztok,

en Skociaban elek itt is hoztam vilagra Dorkat. csak jokat tudok a szulesznorol, a kornyezetrol meselni!!!

Nagyon szép a szüléstörténeted!A végén nagyon meghatódtam.És gyönyörű a kisfiad!

Mi sajnos nem mertük vállalni a kint szülést,amit már megbántunk nagyon,így hazaköltöztünk.Pedig mennyivel másabb életünk lenne!

Az ottani ellátással én is maximálisan meg voltam elégedve,nem is hasonlítható a magyarhoz.A maximális ellátás és felszereltség,kedvesség,törődés.

Sok boldogságot nektek!

Egyszerűen fantasztikus az írásod,köszönet érte.

Gratulálok,és jó egészséget az egész családodnak.

Erika

Nagyon szép lett a szüléstörténeted!

A naplódba is bele tehetnéd igazán!

Olyan kár, hogy mostanában nem jössz közénk beszélgetni...

Sok puszi Benitónak (ezt Ritu mondta, hogy tolmácsoljam :D) és persze Neked is!

Egyszerűen csodálatos, ahogy leírtad. Bár én is szültem egy gyönyörű kislányt, ilyen szépen nem tudtam megfogalmazni.

GYönyörű a pici fiatok, gratulálok hozzá, és sok egészséget kívánok nektek.

Szia!

Nagyon jól leírtad, és nagyon tetszett a történetetek. Remélem lesz részed átélni ezt a csodát még egyszer, de az inkább ne mostanág legyen : ))

Jó egészséget kívánok az egész családnak!

Húú, hát megborzongtam a történet alatt egy párszor. :)

Hihetetlen, de én is ott voltam, és láttam mindent! :)

Én császárral szültem, de nagyon szeretnénk már kistestvért, nap mint nap ezzel kelek, ezzel fekszek.

Nagyon-nagyon gratulálok, és sok-sok egészséget kívánok az egész Családnak! Puszi Gabi

Nagyon tetszett az írásod...))

jó egészséget és sok boldogságot a babával...

Gratulálok a picurkához!

A végén könnyek szöktek a szemembe.......valóban akkor érti meg az ember micsoda csoda egy gyermek!!!

Szia Barátnőm!

Alig vártam, hogy olvashassam a cikkedet. Szinte egy hónap telt el, mindennap megnéztem, hogy megjelent-e? A várakozásomat jóval felűlmulta amit írtál. Egyszerűen ahogy megfogalmaztad, a nyugodtság sugárzik belőle, és a CSODA. Nagyon jó volt olvasni a csodaszép szüléstörténetedet. Biztos vagyok benne, ha egyszer ugyhatároztok, hogy jöhet egy második, (én szurkolok, hogy mihamarabb igy lásd) akkor ugyanilyen jó érzés lesz az egész, ugyanilyen csoda. Minden baba születése más, de biztos lehetsz benne, hogy hihetetlen lesz az is számodra. Nagyon meghatódtam a történeten, Drága kis Benikén.

Mégegyszer, itt is, Hatalmas Gratula nektek! Neked és Apusnak kitartást és sok boldogságot, Beninek erőt, egészséget, hosszú hosszú évtizedeken át. Szeressétek egymást!

Puszil Szandika Marcsi Krisz és a Feri! :-)

Szép szüléstörténet. Bár itthon is lehetne így szülni.

Gratulálok a kisfiadhoz!