Amikor már biztosan tudtad, hogy vége!!! (beszélgetés)

Ne eroltesd!Ha szepen nem megy,csunyan megugye fog.

Csukd gyorsan ra. az ajtot a katasztrofara es nyiss utat a rad varo boldogsagnak!Ha "vlsagtol"foglatnak talalja szived maseba talal koltozni:-) -

Ez tényleg nagyon nehéz.Valószínű túl sokat nem fog menni,és túl sokáig nem fog maradni :a férfiak általában nem sok mindent tudnak kezdeni egy újszülöttel.

A szüleiddel laksz,ugye? ha megoldható,kérd meg anyukádat vagy tesódat,hogy legyen ő velük,legalább az első pár alkalommal,amíg ott van a picinél,te meg menj el addig valahová.

De, van olyan, hogy vége.

Az emberek nehezem mondják meg egymásnak.

Átéltem és tudtam, hogy soha nincs vége.

Miért is lenne vége, hiszen szeretjük egymást.

30 éve szeretjük egymást.

Persze a kötelező krízis-köröket megfutottuk, de a közös akarat mindig megvolt.

Hozd inkább rendbe a házasságodat. (persze csak ha erre érdemesnek ítéled)

Hát nem is kevés!

Bár ez ilyenkor még elég hihetetlennek hallatszik.

De nem szabad elhagyni magad!

Persze!

A család az mindig marad, csak a társ változik,

/változott/. Azóta már a második nekifutásból született gyerek is lassan megnő...

Van az úgy, hogy el kell fogadnunk a közhelyek igazságait.. :( "Ami nem megy ne erőltessük"

Nekem volt egy 4 évig tartó házasságom, de lehetett volna 15 évig tartó is.. Szerencsére időben elváltunk.

Lehet nem nyugtat meg, de csak a válásom után találtam meg saját magam, és a boldogságomat is..

Gyerek nálunk is volt 3, és 1 éves..

Köszönöm a válaszokat!

Volt másik nő,és hazugságok,visszakönyörgés,azt mondtam megbocsátok,de nem megy!És nála sem érzem azt amit szerintem kellene.Elvileg szeret.Van gyerekünk,mellette csinálta meg ezt,éppen akkor mikor a szülés után épültem fel,nem tudok megbocsátani neki.

"Kár úgy kapkodni ha csak a rombolás marad a végén. Érdemes győztesen kijönni."

Nagyon okos gondolat.Erre törekszem én is!

Muszáj visszaengednem, hiszen a babáról nem mondott le. Így hogy lehet lezárni ezt? :(

Mindenki azt mondja, lépjek tovább. :( De hogyan, amikor ide fog jönni a gyermekünkhöz, aki persze semmire nem fog emlékezni belőle.

Csak közben engem levegőnek néz a saját otthonomban. És ez annyira megalázó számomra.

Nem értem ezt a hozzászólást!

Nem konkretizálta a topic indítója, hogy mi a rossz a kapcsolatában.

Esetünkben ez működhetett, hogy elengedtük egymás kezét, még jóval előtte, hogy gyűlölködni kezdtünk volna. Egy óceán választott el bennünket, a távolság! De mindig győzött a szerelmünk!

Hiszem, vagyis hinni akarom, hogy az emberek tudatosan választják meg azt, akivel gyereket vállalnak, megromolhat a kapcsolat, de az az édes kapocs, az mindent képes megjavítani.

Két ember kell, hogy megromoljon a házasság és kettő is, hogy rendbe tegyék.

És olyankor mi van, amikor a baba már megvan, de az apa mégis menni akar?

Akkor is érdemes várni a lehetséges újrakezdést, ha megérzésben már egy 'harmadik' van szerintem?

Na, az én házasságom is válságban van... SŐT! Erőltettem én is... aztán lépett a férjem. Le, egy másik nővel.

Hogy élem meg?

Romokban vagyok, összetörtem.... és nem tudom, hogyan állok talpra.

Nemrég én is nyitottam fórumot erről. Rengetegen vígasztaltak...erőt adtak.

onnan tudtam,hogy vége,hogy már nem akartam neki mesélni az örömömről-bánatomról.

és valahogy kissebnek kezdtem látni,mintha távolabb lenne tőlem,vagy mintha üvegfal lenne köztünk.

10 év távkapcsolat alatt többször vetettünk véget a kapcsolatunknak.

Amikor már nagyon nyűglődtünk, nem vártuk meg, hogy megutáljuk egymást, inkább elváltunk, hogy kis pihenés után újult erővel kezdhessük újra.

Most pedig boldog házasok vagyunk és várjuk a babánkat!

Tudni kell elengedni! :)