Mást is irritál, amikor asszertíven/ magabiztosan kommunikálnak vele? (beszélgetés)

Jobban átgondolva, lehet rosszul fogalmaztam.

Engem az zavar, amikor dominálni akaróan, parancsolóan beszélnek hozzám. Ez nagyon irritál!

Asszertivitás, vagyis önazonos kommunikáció! Talán ez a legjobb megfogalmazás! Ott, akkor és azt mondom, amit szeretnék! Kifejezem a véleményemet, az igényeimet! A gond az, ha a határozottságban agressziót látnak, ahogy Csernus doki is mondta! Megvan a veszélye, de ez már a másik ember problémája!

behódoló/passzív > asszertív/önazonos/magabiztos < elnyomó/agresszív

Azt csak azért írtam, mert úgy tűnt, hogy azt állítják az asszertíven kommunikálóknak nem lehetnek hátsó szándékaik. Ezt azért gondoltam, mert a példámból kiindulva arra a következtetésre jutottak, hogy nem ismerem a szó jelentését.

Pedig váltig állítom, hogy meg tudom különböztetni az asszertívat az erőszakostól. Méghozzá könnyen. Az erőszakosak általában nem népszerűek egy közösségben, míg az asszertívak igenis azok.

De ha felismerem, hogy objektíven megítélve is olyan helyzetbe hoztak, hogy ne legyen választásom akkor mégis mi okom lenne jót feltételezni a személyről. A körülmények azt bizonyítják, hogy alaposan meg volt tervezve a dolog.

Sokkal könnyebb lesz az életed, ha nem sunyi hazugnak képzelsz mindenkit (mi ez a sztereotípia?!), ha nem mögöttes szándékot keresel az emberek mondanivalójában, és akkor nem lesz olyan érzésed, mintha megerőszakolnának 😱

Félelmetes.

Önismereti tréningekre, személyiség fejlesztésre lenne szükséged, ahogy már az elején is javasoltam.

És tényleg nézz utána az asszertiv kommunikációnak, az nem szép beszédet jelent.

Kérdésedre válaszolva: mindenféle emberek vannak. Őszinték is, őszintétlenek is. Nem a témához tartozik.

Tehát aki asszertíven kommunikál az biztosan őszinte ember?

Mi ez a sztereotípia?

Én sem.

Nincs tisztában a jelentésével.

Egyrészt.

Másrészt meg, amiről FI ír, az nem az asszertiv kommunikáció, köze nincs hozzá.

"Ez megnyugtató volna, ha nem a saját feladatát tolná rád ebben a kifinomult stílusban."

Ugye a kommunikáció...:D

Normálisan hangzik, de olyan pozícióba kényszerít amelyben ha nemet mondok akkor bűnös szarházi alak leszek, ha meg elvállalom akkor szabad utat adok a további kihasználásra. Akik ilyen szépen kommunikálnak azok taktikáznak is a legtöbb esetben ezerrel, előre kalkulálnak minden lehetséges kimenetellel és csak utána közelítenek meg. Téged meg meglepetésszerűen ér a dolog, mert nincs kedved ilyen dolgokon agyalni és taktikákat állítani fel, ezért előfordul, hogy a kényszerhelyzetbe szorulás miatt enyhén szólva dühös lesz az ember. Amit nem szabadna, mert azt rögtön felhasználják ellene.

Tessék. Remélem felvázoltam alaposan minden részletét a dolognak.

Jobb ha határozott a beszélgető partner, mintha összevissza bizonytalankodik vagy dadog.

Aki magabiztos, nem valószinű hogy van hátsó szándéka.

Ha tisztában lennél a feladataiddal, felelősségi köröddel, kompetenciáddal, akkor nem tolhatnának rád olyan munkát, feladatot, ami nem a tied.

Igen, meg kéne tanulni mindenkinek hatékonyan kommunikálni.

A szándék és a mögöttes tartalom? Azt te honnan tudod? Feltételezed? Kigondolod? Eldöntöd?

Vicces vagy, mint a viccben a nyuszika, aki elindul a medve porszívóját elkérni, aztán mire odaér, annyira kiokosodik magában a medve szándékait illetően, hogy csak ennyire futja tőle: Tudod, mit, medve? B...d meg a porszívódat. - nem egy felnőttes kommunikáció, ugye?

Igen, pont megragadtad a lényeget!

Ezzel a stílussal pont az a bajom, hogy látszatra nagyon kifinomult, együttműködő a lényeg pont ugyanaz mint egy erőszakosan fellépőnél, hogy ő jól járjon a te károdra. Csak még elő se tudd venni mert ő ugye milyen példaértékűen nyugodt meg kiegyensúlyozott. Aki meg nem tud olyan brilliánsan kommunikálni az ugye dolgozzon neki. Sunyi stílus!