Amikor egy beteg magatehetetlen embert vernek (beszélgetés)

Sajnos nagyon nehez az ilyen Alzheimeres idos emberekkel. En is apoltam ilyen oregeket 2 evig, nem egy leanyalom. Es en fiatal vagyok, tehat eleve talan tobb volt a turelmem, mit most edesanyadnak. Ertheto a viselkedese, az a baj, hogy itt mind a ketto fele meg lehet erteni valamilyen szinten. Aki apolt mar ilyen embereket, az megerti.

Ha van ra modotok, akkor mindenkeppen szakkepzett apolot vegyetek fel hozza, ha nem is minden aldott napra, de kicsit vegyetek le edesanyadrol a terhet, mert nagyon nehez lehet neki, sajnos ez emberprobalo feladat es nem mindenkiben van akkora szocialis erzes, megha a sajat ferjerol van is szo.

Köszönöm a figyelmeteket, remélem hamar megoldódik a problémánk.

Nem azért nem jelentkezem, mert nem érdekel a véleményetek, hanem mert kevés az időnk.

Pár napon belül megpróbálunk a Mamával beszélni, majd referálok.

Bízom a jövőben.

Ezt nem én írtam, egy Alzheimerrel-foglalkozó cikkből vettem ki, de egyetértek vele. Meg azzal is, hogy ha a mama ilyen "agresszív" és szegény papán vezeti le az indulatait, s ha már másképp nem megy neki, inkább arra kéne rábeszélni, hogy olyankor mondjuk "boxoljon" bele a párnába (tehetetlenség), de ne a férjébe, aki (Ferit idézve) mindig nagyon jó, a szó szoros értelmében jó férje volt. A mostani állapotáról meg nem tehet, ezt kéne a mamának megérteni.

Feri! Az önkormányzatnál kell lennie olyan listának, amelyen a szociális intézmények vannak, fenntartó és szakosodás szerint, ha esetleg egy ilyen megoldás mellett döntenétek.

Csak a sok türelem, szeretet és tolerancia a legfontosabb dolog az ápolásukban, szerintem. Persze, mondhatnánk, könnyű ezt így nekem mondani, mert nem az én családtagomról van szó. De ha belegondolok, hogy esetleg nagymamám ilyen sorsra jutna... hát, valahogy nem tudnám felpofozni bármiért is!

Azt is olvastam, hogy sok esetben maga az alzheimer-kóros beteg válik agresszívvé, mivel meghasonul önmagával, a világgal idővel, nem ismeri meg a családtagjait, nagyfokú bizalmatlanság alakul ki benne.

Feri papája esetében azonban nem erről van szó, hiszen ő pont azt írta, hogy milyen szelíd most is, szegény ember. Tehát pl. nem arról van szó, mint a férjem papájánál, hogy bosszúból, amiért lebetegedett, csipkedte, marta, lehet, hogy meg is ütötte a mamáját. Hanem fordítva, a gondozója bántja a beteget.

meg az, hogy valószínű ez a mamának egy szégyen is...

mert hát ahogy írta Feri, a külvilágnak él, és szégyelli az öreget.de lehet hogy nem így van

Azzal kapcsolatban, hogy a mama nem akar idegen ápolónőt engedni a házhoz, találtam egy jó cikket:

"Igyekeznek takargatni, elzárni a családtagot, elhessegetik az érdeklődő rokonokat, és úgy érzik, azzal tudják a legtöbbet tenni, ha megóvják a kíváncsi ismerősök tekintete elől. A reakció az adott kontextusban persze természetes, hiszen ne felejtsük el: rokonokról van szó, olyan személyekről, akik - szembesülve szerettük visszafordíthatatlan leépülésével - a betegség tagadásától a titkolózáson keresztül a depresszív periódusokon és a beletörődésen át a pszichés gyászmechanizmus minden lépcsőfokát megélik."

Sajnálom ...

Úgy tűnik nem a papa provokál, hanem a mama idegei túlfeszítettek ..... tulajdonképpen én a mamát "kezelném/tetném", hogy rendbe jöjjön a lelke, de ahhoz az ő beleegyezése kellene, és szerintem ő ebbe nem menne bele, hisz azt sem látja be, hogy az ő viselkedésével van a baj ....

Ez a tehetetlenség őrli fel az idegeinket!!!

Egyrészt ott a PAPA, aki semmiről sem tehet, másrészt ott a Mama, aki az ÉDESANYÁNK!!

A Mama, újabban ellök magától, bármiféle segítséget ajánlunk fel, elutasítást kapunk. Majd szólok- mondja, és persze nem szól. Viszont: Van egy fiatal férfi, aki az újságban hirdetett, hogy idős embereknek segítene /favágás, fűnyírás, bevásárlás/

na, Ő most az ISTEN, egy NAGYON RENDES EMBER, aki nem átall drága ajándékokat elfogadni. Én nem tudom mennyibe kerül egy gyapjú paplan, amit árubemutatókon lehet venni, de a legutóbbi ajándék ez volt. Persze azt, hogy ilyen ajándékot kapott, szintén csak a hangfelvételből derül ki.

Nekem nem engedi, hogy elvigyem az APÁMAT sétálni, ( mondván, hogy hideg, vagy meleg van, vagy délelőtt, vagy délután )ennek a férfinek meg még fizet is ezért. Ma, a születésnapján felhívtam, hogy megköszöntsem, és megkérdezzem mikor lenne alkalmas a (személyes köszöntés), azt mondta, hogy majd a névnapján (Erzsébet). Elképedve tettem le a telefont (mit tettem, Ő nyomott ki). Közvetlen utánam, a párom is felhívta, hogy felköszöntse, vele már teljesen más hangon beszélt, kedvesen, mintha fél perccel előtte nem rázott volna le. A beszélgetés után teljesen leforrázva ültünk, és vonogattuk a vállunkat. Ezt váltotta ki az, hogy egy pár nappal ezelőtt rászóltunk, hogy ne verje a Papát. Történt ugyanis egy baleset, amit nem tudott letagadni, mivel az Ő csuklója is megsérült. (állítólag a Papa bokájára ütött, mert nem úgy feküdt, ahogy azt Ő elvárta) Minek következtében nem azt gondolta, hogy ebből az a tanulság, hogy nem verem a Páromat, hanem az, hogy másként kell ÜTNI!! Na, ezen felpörögve, szóltam neki, hogy ne verd az Apámat, mire Ő: ezt TE még nagyon meg fogod bánni!! Mi a francot bánhatok meg??? Higgyétek el, senkinek sem kívánom, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Teljesen meg vagyok zavarodva, az összes gondolatom e körül jár, a munkámra sem tudok koncentrálni.

Legutóbb kiderült, hogy ezzel a segítséggel vetetett egy gázsprayt, mivel Ő majd ki akar menni a tanyára, és a szomszéd örökösök nem megbízhatók. Reméljük, ezt nem a Papa ellen akarja fordítani.

... mert mégis csak az anyja, de NEM SZABAD TOVÁBB HAGYNI, HOGY AZT CSINÁLJON VELE, AMIT AKAR!!!! Feri írta, hogy szegény papa mindig becsületes, szerető, jó férje volt az asszonynak, tehát még bosszúállás okán sem tehetné ezt vele most, hogy tehetetlen.

Találtam egy jó cikket a női olvasóba, pont az alzheimeres beteg ápolásáról. Nemsokára folytatom vele, hogy mit is írnak benne.

Mivel látszólag a mama nem közreműködő, még mindig úgy érzem, hogy szépen fel kell keresni egy olyan illetékes hatóságot , aki foglalkozhat ezzel a kérdéssel.Meg kell mutatni neki a hangfelvételt, akár úgy hogy elvinni a mamát is .és szépen idegenek előtt szembesíteni azzal hogy mit tesz.Itt sajnos jelen esetben, nem számit mit akar a mama,hogy pl nem akarja hogy valaki bemenjen a házába ápolni az öreget.Ha kell tényleg némi zsarolással megoldható.

A másik dolog, hogy valahol ha az öreg is beszámtható, akkor rá kéne venni hogy költözzön oda hozzátok.

Csak jobb mint a verés.Ha neki nem jó hogy a felesége, megveri, akkor inkább tényleg vegétek magatokhoz.Lehet idővel csak megszokná

Nekem Feri leírásából az derül ki, hogy szegény papa egyáltalán nem provokálja "bántalmazóját" és nagyon kiszolgáltatott helyzetben van vele szemben, amit a mama - nem tudni mi okból - ki is használ!

Írhatunk rá: depressziót, fásultságot, kiégést, fáradtságot, türelmetlenséget -, de a tények tükrében akkor sem mentség számára és nem szabad hagyni, hogy egy amúgy is beteg embert így gyötörjön. Én erre nem írtam, hogy börtönbe kéne csukni, mert mégis

Kedves fórumozók!

Elnézést a rövid hallgatásért, de nem volt alkalmam a gép elé ülni.

Nagyon örülök, hogy ilyen sokféle véleményt olvashatok.

Nővérem kb. 150 km-re lakik tőlünk, sajnos az Ő egészsége sincs rendben. Egy hónapja megbeszéltük, hogy elküldjük hozzá a Mamát pár napra pihenni. Első nekifutásra még Anyánknak is tetszett az ötlet, lelkes volt. Amiért meghiúsult, az az volt, hogy a Papát nem elhoztuk volna, hanem ezekre a napokra én költöztem volna be hozzájuk. Mindjárt jött a kifogással, hogy Ő nem tud idegen ágyban pihenni. (Azonnal feltettük a kérdést, hogy ha a Papa nálunk lenne, már kényelmes lenne az az ágy?) A válasz egy nagy ciccegés, és jó nagy adag csend volt.

Más: a felvételekről egyértelműen kiderül, hogy a Papa nem provokálja, bár már volt olyan megjegyzése, (egyik pofozás után) hogy ilyen társaságban nem teázom. (a gyógyszert teával szokta bevenni) Ez volt a legdurvább beszólása. Nagyon rossz visszahallgatni, amikor azt kérdezi a Mamától, hogy mit rontottam el? Csúnyán beszéltem? Nem szépen ettem?? Kérlek- kérlek mondd meg, mi rosszat csináltam?

Az ember szíve megszakad.

Szegény próbálna beszélgetést kezdeményezni, de a válasz az, hogy menj innen, feküdj le, fáradt vagyok. De könyörgöm mitől olyan fáradt, mikor összesen, ha három órát foglalkozik az öreggel?

A Mama a külvilágnak él, ha bárki elmegy hozzájuk, kedvesen, türelemmel viselkedik a Papával, bizonyítván, hogy Ő milyen mártír. Amint kettesben maradnak...

Sajnos azt sem tudjuk megoldani, hogy mindig legyen ott valaki.

Köszönöm a véleményeket, amint tudok, jövök.