Amikor egy anya elhagyja a saját gyermekét (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Egy picit más oldalról: a keresztfiam másfél éves volt, amikor az anyukája dobbantott és otthagyta. Állítólag rosszul éltek már egy ideje és új pasi is bejött a képbe, akinek nem kellett a más "kölyke". Ja, meg olyan kifogás is volt, hogy fiatal és szórakozásra vágyik. De ez eszébe juthatott volna akkor is, amikor 18 évesen férjhez ment, majd alig 19 évesen megszülte a kicsit. Apukája sem volt különb, ő bánatába napokra eltűnt, inni a barátaival (saját maga mondta, hogy neki fontos és jár is, hogy naponta megigyon x sört és elszívjon egy doboz cigit), a gyerek meg hol a szomszédoknál, hol a nagyszüleinél volt...Nem volt pelenkája, tiszta ruhája, míg az apjának a sör és a cigi volt a fontos, az anyja meg elment más országba.

Aztán pár hónappal később kiderült, hogy anyuka elvitte volna a gyereket, de az apja nem engedte. Csakhogy nem foglalkozott vele egyáltalán.

Azóta eltelt másfél év. Az anyukának született egy "új" gyereke, ahogy ő fogalmazott. Az apuka elkezdett dolgozni (mert elve ő volt gyeden, mivel anyukának nem volt munkája, soha nem dolgozott egy percet sem), a gyerek meg ovis lett.

Pszichológus szakvélemény szerint nem érzékelt semmit a történtekből, teljesen rendben van. Ehhez képest minden alvásból sírva, remegve ébred, alapvetően nem bízik az apjában (az, hogy az apja kiment a szobából nem rendítette meg, de engem nem akart elengedni, kapaszkodott a nyakamba és sírt), viszont kötődik mindenkihez, akitől egy kis szeretetet és nyugalmat kap. Az oviba gond nélkül beszokott, soha nem volt sírás, mert ott megkapja azt, amit otthon kellene megkapnia. Stabilitás, nevelés, szeretet, bizalom, stb.

Nagyon sajnálom szegénykét, mert már most annyi mindenen kellett átmennie, ami a későbbiek folyamán nagyon vissza fog ütni.

Egyébként meg egy értelmes, okos, figyelmes hároméves:).

Nekem is az a véleményem,,,(és saját sorsom is,mert engem is el hagytak a szüleim)hogy én sem foglalkoznék a te helyedben Anyukáddal.Mert ilyen anya nem anya.!Engem is nagyon fiatalon elhagytak,,,9-éves koromban,de soha nem akartam megkeresni az anyukámat,,,Apukámmal már más volt a helyzet,,vele sokat találkoztam...De nem vele éltem.

De kívánom neked hogy boldog légy a további életedben.

Akkor bebizonyosodott, hogy Édesanyám boszorkány! :)

Mondjuk, van is okom a gyanúra mert az egész utcában neki lett viszonylag normális paradicsomtermése...

Szomorúan olvastam a történetet.Nagyon sajnálom, h igy alakult, biztosan nyomot hagyott benned.Én is hívő ember vagyok, igy csak azt tudom mondani, h bocsájtsd meg neki amit tett(lehet, h te ezt meg is tetted) és ha keres téged szeretettel közelíts hozzá!

Sok boldogságot kívánok nektek!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen az anyukád.:(

Szerintem ne erőltesd a kapcsolatot vele, nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele. Úgysem fog megváltozni.

Ne szaladj olyan szekér után, ami nem vesz föl! Ez lehet, hogy csúnyán hangzik, de én is hasonló cipőben járok, mint te, de nálam az anyám a vallása miatt határolódik el tőlem. Az esküvőmön sem volt ott, és nem bántam, hogy így történt, mert volt ott két pótanyám - a legjobb barátnőm anyukája és egy anyám korabeli munkatársnőm, aki mindent tud rólam és anyám helyett volt anyám.

Az esküvő legyen a te napod! Ha eddig sem tudott semmi pozitívat adni, az esküvődön (amikor alapból érzékenyebb leszel ilyen dolgokra) még jobban fog fájni, ha nem szívből van ott.

Kedves Csibész!

már az elején leszögezném hogy nem régen én is elfogadtam Istent, és igyekszem máshogy látni a világot!

Elég hogyha Édesanyád elé állsz semmi mást nem mondasz mint annyit hogy megbocsájtok, és hagyd hogyha akarja Ő kezdeményezze a kapcsolatfelvételt, ha nem akarja Te akkor is megnyugodhatsz, mindent megtettél!

Sajnálom hogy ilyen kerekkorod volt, hidd el Isten se szereti a rosszat, privibe elküldök neked valamit, amit nézz meg, mert sok kérdésedre magyarázatra lelsz!

Isten színe előtt mindannyiunknak felelnie kell, hidd el ez alól Édesanyád se lesz kivétel!

Nem a mi dolgunk ítéletet mondani, ezt megteszi más!

Kívánom, hogy olyan családod legyen, immár saját amilyenben megtalálod a lelki nyugalmat, boldogságot, biztonságot, amit gyermekként is megérdemeltél volna-Isten hidd el kárpótolni fog és egy sokkal csodálatosabb életet nyújt majd neked!

Higgy továbbra is, megmutatja az utat amin járnod kell

mit tegyél még?

felejtsd el ezt az embert, aki a világra hozott.

Anyának nem nevezném, inkább gazdatestnek, mert így egy édesanya nem viselkedik a lányával!

Ne is gyötörd magad, nem kell szeretned, pusztán azért mert az anyád.

Nekem az apám ilyen. Már megbékéltem a szituval, hogy sem én sem az unokái nem érdeklik.

Sokat sírtam, de már sajnálom rá még a pillanatot is...

Anyukám pedig, aki szeretett, a föld alatt van.

Örülj, hogy apukád él, és próbálj vele megelégedni, van akinek csak egy szerető szülő jut, van akinek egy sem...

Kedves Miramira,

én 22 vagyok, van egy 1 éves lányom, ennek ellenére tavaly, mikor a gyógyszertárban váltottam ki a tápszert, megkérdezte a gyógyszertáros, mennyi pénzt adtak. Értetlenül néztem, hogy ugyan ki adott volna nekem pénzt. Mire ő közölte, hogy hát az anyuka, akinek viszem a tápszert... Kedvesen mosolyogtam, és felvilágosítottam, hogy a tápszer az én lányomnak lesz. Ő döbbentem nézett, azt mondta, legfeljebb 17-nek nézett :) Szóval nem hiszem, hogy - ha éppen nincs velem a gyerekem, vagy egy nem csomag pelust vonszolok végig a városon - akárki is feltételezné rólam, hogy anya vagyok. Ennek ellenére úgy érzem, lelkiismeretesen nevelem a babámat, és megteszek minden tőlem telhetőt több-kevesebb sikerrel. De nem kötekedni akartam, csak én pl. nem tudom egy nőről megállapítani, ha szembejön az utcán, hogy nevel-e gyerekeket vagy sem.

Szia!

Hát nehéz ügy a tiéd! Nem dicsekvésből, vagy bántásból, de el nem bírnám így képzelni az életem.

Minden elismerésem a tiéd! Küzdj, mutasd meg, hogy jobb vagy nála! Hogy te nem teszed ezt.

Anyósom ilyen, nem is hibáztatom: őt is elhagyta az anyja, ő is elhagyta a fiait 10 és 12 éves korukban. Ahogy édesanyám mondta rá: Nem érzi benne az Anyát. Azt a pluszt, amiből tudod, hogy mikor találkoztok az utcán, boltban egy idegen nővel, és tudjátok, hogy anyuka. Nem tudom ezt megmagyarázni.

Három anyja van az embernek, szokták mondani:

Szülőanyja

Édesanyja

K....anyja.

A férjemnek van egy édes mostohája, imádom én is és a lányom is. Mikor náluk voltunk le se akart akadni anyós2ről.

Tanulj az anyósodtól! Ami anyaságot nem kaptál meg, azt tőle elsajátíthatod!

Ha tartanád a kapcsolatot, csak egyszer hívd. Nyisd ki az ajtót, hogy jöhessen. De ne akard a lakásba rángatni!

hogy mit tegyél még? tojd le az anyádat magasról!

ne várj el tőle semmit, főleg azt ne, hogy változzon. semmire se számíts és semmire se akard rávenni.

ha telefonon hívod, hívd egyszer és visszahív, ha őszintén akarja!

valamiért nem szeret téged, de ez nem a te hibád, ő döntött így és biztos vagyok, hogy halála óráján megbánja (ezt is), de addig is nem lehet ráerőltetni magadat!

fogadd el, hogy nem kellesz neki, tegyél le róla, ne gyötörd magad, tanuld meg, hogy ne számítsál egyáltalán rá. néha remélhetőleg érnek kellemes meglepetések, de még abban se reménykedj inkább.

ugyan édesanyának hívják, de sajnos neked nem jutott anya az életben, remélem el tudod fogadni és belenyugodni

Csibészke.

Ez döbbenetes. Igaz én itt a férjem nevén vagyok, de a feleség vagyok itt, csak rosszul regisztráltam. Így marad a név.

Meg sem érdemel egy anya ilyen jó gyermeket, mint te vagy. Más majd meg bolondul, hogy amikor beteg a gyereke mit tegyen, hogy mentse meg őt, és itt meg, ne haragudj, de nem találok szavakat. Valószínű, hogy hiányozni fog az esküvődön, de jobban fájna, ha ott lenen, mert látnád azt a kényszeredett mosolyt rajta. De valójában az lenen a legjobb, ha újra anya lenne, de nem tudom, ez mikor alakulna ki nála. Neked nagyon fáj, de figyike, ez a helyzet az ő problémája, nem a tied. Van valami, ami miatt egy álca mögé bújik, vagy egyszerűen csak ennyire szívtelen. Haragra harag a válasz, ha ott lesz, ott lesz, ha nem, nem. Ezt fogadd el. ÉS ÉLD AZ ÉLETED!!!!!!!!!!!!!!!

Mivel megtanultam, hogy nincsenek véletlenek, így te ezzel a tapasztalattal sokkal jobb ANYÁVÁ válsz, mint amit valaha is eltudtál volna képzelni. Tudod, mit nem szabad, és a te sorsod megvédi a te gyermekedet ettől a fájdalomtól, sokkal, de sokkal többet jelent majd neked, mint azt valaha gondoltad volna.

Sok boldogságot, az anya utáni vágyad a szeretet hiánya miatt alakult így, de az új családodtól megkapod, amit az élet elvett tőled. Sok boldogságot. triplán kárpótolnak ezért a fájdalomért. :D

Milyen furcsa nagybetűvel kezded az ANYA szót a hsz ban ... én kicsivel kezdtem volna - nem érdemli meg a nagy "a" t ... (nem kötözködés, csak hirtelen ez "ugrott be" :) )

Sztem nem Anya ... még most sem úgy viselkedik ...

Én fix h nem keresném többet, sőt ...oda ne jöjjön az esküvőmre ezek után ...

Bár ezt úgy írom,h nekem van Anyukám, viharos volt a kapcsolatunk nekünk is, d szerencsére csak volt.

Sok sikert az esküvőre, ne izgulj nagyon :) - Gratulálok!!!!

Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, hogy a ragaszkodásoddal akarod megvásárolni a szeretetét. Sajnos nem hiszek benne, hogy ez sikerülhet. Még az állatok is óvják, védik a kicsinyeiket és nevelik addig őket amig azt az ösztöneik sugallják. Némely ember "anya" pedig ......

Azt kívánom Neked, hogy legyél nagyon boldog az új családoddal és tanulj meg megbocsájtani másoknak. Talán a "keménységed" is alább hagy ha sok-sok szeretetet kapsz. Viszont egy embernek nem bocsájtanék meg soha! Az pedig az "anyukád"!