Amikor a gólya... (beszélgetés)
Nem tudhatom, mivel teszek jót.
Előfordult, hogy egy annak idején mellékes mondatomat a mai nap is számon tartja, olyan 30 éve már.
Vagy simán elfelejtette, amiről azt hittem, rágódik rajta.
Biztos vagy benne, vagy csak te képzeled ezt?
Mióta kirepült, én állandóan azon aggódok, elég pénze/zük van-e, hiába a "jó" fizetésük, én mindig számolok, s rettegek, hogy a hobbijukra is jut-e elég.
Természetesen. De akkor is felnőtt. Nekem is van gyerekem, mindig aggódni fogok érte, de ha felnő, akkor el kell engedni.
Néha jobb ha az ember beveszi a "leszarom tablettát" meg akkor is ha ez nehezére esik. Nem kell ítélketni hogyan fogalmazok, csak leírtam a véleményem. 😉
Gondolom fontos számára.
Azért mert felnövünk még aggódhatunk a szeretteink iránt és értünk is aggódnak. Igy van ez normális, emberi családokban.
(egyébként gratula a megnyilvánulásodért, nem bírtam ki, hogy ne írjam le)
Tökéletes anya, tökéletes szülők???
Szerintem minden szülő tökéletes akar lenni, de ugye gyerek-nevelés terén ez nagyon ritkán jön össze, mert a gyerekek sem egyformák. És ha azt vesszük, hogy egy bizonyos kor után már nincs helye a nevelésnek, nincs helye az életébe való beleszólásnak...
Olyan nincs, hogy tökéletes ember!
Sem a szülők között, sem a gyerekek között.
Ha mindent megtettél azért, hogy a gyermeked egy egészséges lélekkel, egészséges élet-szemlélettel rendelkező felnőtt ember legyen, akkor elégedj meg ennyivel. Hogy abból a nevelésből ő mit visz magával az útján, őneki kell eldöntenie, és hogy jól dönt-e, vagy rosszul, nem mi, hanem majd az élete dönti el.
Amúgy meg mi a szart érdekel higy nem boldog?
Majd az lesz.
Felnőtt ember. El tudja dönteni.
Nem ismerlek. Ahogy a történetedet sem.
A gyerek gyerek.
Ahogy felnőtt, te mint szülő, lépj hátra.
Ha azon agonizálsz évekig, h mit rontott el, te leszel megkeseredett.
Tessek leszállni a felnőtt emberről!
Ahol három, vagy akár több gyerek van, még ott is félrecsúszhat valami.
Ahol csak egy, ott még könnyebb hibázni, ha egyáltalán létezett szarvashiba és nem a környezet hatása, ami a leglényegesebb kamaszkorban.
Kedves vagy:)
A gyermek már bőven felnőtt. Nincs vele semmi probléma, de mégis van....Nem boldog.
Mennyi idős a gyermek,és mi a probléma ha szabad kérdezni?
Így általánosságban nem lehet erre válaszolni ha konkrét kérdés van. Talán a közeli ismerősök/barátok akik ismerik a családod könnyebben válaszolnak,és van egy kis belelátásuk az életetekbe.Így ismeretlenül nehéz azért.Külső szemlélő néha jól jön.
Mire számítottál? :D
Használati útmutatóhoz? Olyan nincs, esetleg a csecsemőkhöz, vagy a gyermekpszichológiával foglalkozó könyvek adnak támpontot a gyermeklélektan megismeréséhez.
Az otthonról hozott példa - esetenként ellenpélda - meghatározó.
Én azért bevallom.
Valami félresikeredett.
Bár az okát nem tudom. Ezért is indítottam balga módon ezt a fórumot, de nehéz a sok tökéletes anya között...
Általánosságokban kérdezted, hogy a gyermek születésétől nyugdíjas koráig!!!
De semmi konkrétumot nem írtál. Nem írtad, milyen gondok, problémák merültek fel, vagy van-e valóban konkrét eset? Általános kérdésre csak általános választ várhatsz.
Hamar lezárod a témát.:)
Igen, elvileg sokan tisztában vannak azzal, hogy milyen az ideális gyermeknevelés, a valóság azonban sokszor más.
Azt pedig még név nélkül sem fogja sok ember bevallani, ha a nevelése félresikeredett.
Köszönöm a válaszokat, bár okosabb nem lettem.
Ami érdekes, hogy úgy tűnik, hogy mindenki tudja, hogy hogyan lehet jól gyereket nevelni és ez mindenkinek sikerült is.
Persze, nem baj, ha a gyermek csintalan, ezzel is tapasztalatokat szerez.
Viszont, ha már 10 évesen bandákban rabol ki időseket azon már nem segít semmilyen nevelés sem.
Pici gyermekkorban mindenképp fontos a szülői példamutatás. Idővel a gyermek tudja meghatározni magát a családban, ne nőjön a fejük fölé.
Mikor nyílik az értelme a világra, akkor meg kell mutatni a lehetőségeket. Mindig vinni mindenhová. Rengeteg olyan rendezvény van, ahol megismerhetik a világot, sportot választhatnak, tanulhatnak.
A 4-15 éves gyerekek olyanok, mint a szivacs.
Szóval, szerintem semmiképp se bízzuk a tévére és számítógépre a nevelést, mert akkor egy kis elszigetelt, szorongó gyermeket fogunk nevelni.
Egy fiatal felnőttet már nem lehet nevelni még szép szóval sem.
Ha gyermekkorában um. jól volt nevelve, akkor a környezeti hatások, barátok, haverok fogják kihozni belőle a rossz énjét.