Amíg dolgozom nincs semmi baj, de ha hazaérek az... (beszélgetés)

Teljesen megértelek!

Egy vigasztaljon, sokkal magasabb szellemi szinten élsz, mint sokan mások a környezetedben és valami másra, valami sokkal jobbra, többre - nem első sorban anyagiakra gondolok - vágysz.

Majd ha felvállalod és teszel is érte, hogy ez a rossz érzés - én csak úgy hívom, társas magány - elmúljon, jobb lesz.

Látatlanban/ismeretlenül is drukkolok Neked!

Meglehet, hogy maga a lakás a nyomasztó. Én is jártam már olyan lakásban, ahova beléptem, és éreztem, hogy belül rideg, fénytelen, nyomasztó, szinte menekültem belőle. Pedig hatalmas nagy ablakok voltak rajta, de a ház előtt öreg fák árnyékoltak, a napfény soha be nem süt...

Persze, nem tudjuk, miért nem érzi jól magát otthon. Írhatna valami közelebbit.

Elvileg az az otthonod. Hol ha nem otthon lenne a hátország, a nyugalom, biztonság?

Vigyefenével egyetértek.

Jó ötlet, majd megemlítem a főnökömnek.

Örülök, hogy te jól érzed magad a bőrödben!

Vannak, akiknek nem minden fenékig tejföl.

Mit keresnél ott, hát ott laksz. Ha nem érzed ott jól magad, akkor a következő kérdések megválaszolása segíthet a változtatásban:

- a lakókörnyezettel/hellyel van a problémád?

- vagy magával a lakással? Nem tetszik a berendezés, dekoráció...

-vagy esetleg az a probléma, hogy nem vár senki otthon, vagy vár valaki, de hozzá meg legszívesebben nem mennél haza?

Azt tudom javasolni, hogy költözz a munkahelyedre.

Nekem erről az jut az eszembe, h "mindenhol jó, de legjobb otthon."

Őszintén sajnállak.