Alvási bénulás (beszélgetés)

Érdekes lenne megvizsgálni a spiritualitáshoz, Istenhez, a lelki-szellemi dolgokhoz való viszonyotokat. Úgy tudom, a zuhanás annak a zuhanásnak az emléke, amikor a lélek belezuhan a testbe. Ez a bénultság talán arra akar figyelmeztetni, hogy nem csak a test van, hanem a lélek is. Ezt kéne megvizsgálni.

Sziasztok! Pont ma reggel történ velem ilyen. Addig nem is ijedtem meg, amíg "csak" a bénulás volt, de aztán felültem, de a testem nélkül. Egy nagy puha közegbe éreztem magam, de pontosan tudtam, hogy az ágyamba vagyok, hallottam a tv-t, meg a barátomat is, aki mögöttem ült, kávézott az ágyba. Akkor gondoltam, ez így nem lesz jó, hogy a testem nélkül ücsörgök, így visszafeküdtem a testembe.Még kb fél percig bénult voltam, próbáltam szólni a barátomnak, hogy segítsen már felébreszteni a testem, de nem tudtam beszélni.Aztán egyszer csak felébredtem, mármint a testem, és tudtam mozogni, beszélni. Érdekes élmény volt. A testen kívüli élménybeszámolókat eddig nem nagyon vettem komolyan, hát, most már máshogy állok a dologhoz. :-) És tudom, hogy nem álmodtam, mert a hangokat tisztán hallottam.

Sose szedek antidepresszánst, de a langyos tejet, megfogadom:)

Köszönöm, a tanácsot!Igen, már utána jártam ennek... Hál' Isten, egy jó ideje nem tapasztalok ilyesmit. Volt egy tisztítás anakkoriban a lakásban.. Elég szenzitív vagyok..:S

A lányom is átélt már ilyet, többször is. Azt mondja, elég félelmetes.

Szia! Nekem úgy rémlik, hogy ez egy "normális" jelenség, korábban olvastam róla. Nekem is előfordult már, de szerencsére elég rég..

Háát ... talán egy kis antidepresszáns, meg langyos mézes tej elalvás előtt, és .... hmmm ....

Akkor csinálj valamit ellene. Mert ez nem normális.Ülnek rajtad.Tuti.Szedesd le!!

g betűt kihagytam bocs.

Reina,nekem is ilyen zuhanásaim vannak,ritkán,de vannak!Ilyenkor hirtelen felűlök és a kezemmel már a párom kezét keresem,a szememet nem nyitom ki.lihegek,sírok néha..megnyutatnak és mintha mi sem történt volna,2mp és alszoom.Ezeket a barátom meséli el nekem,mert nem mindig emlékszem ezekre!Kb.amióta apukám meghalt...azóta

Az én történetem már elég régi, de még mindig ha eszembe jut kirázz tőle a hideg. Jelenleg 46 éves vagyok, ami velem történt akkor voltam húsz éves. Este lefeküdtem aludni mint mindenki más, úgy hajnalkörül erős fejzúgásra ébredtem, de csak ébredtem. Mert sem mozdulni, sem szólni, nem tudtam. Teljesen a tudatomnál voltam, de még a szememet sem bírtam kinyitni emlékszem hiába próbálkoztam vele. Hiába akartam kiabálni segítségért nem engedelmeskedett semmilyen funkcióm. Se hang nem jött ki a számból. Erős halálfélelmem volt, és azt gondoltam itt a vég. Emlékszem próbáltam volna minden igyekezetemmel emelni a kezem, vagy a lábam, de megtapasztalhattam a teljes bénaságot. Számomra óriási félelem volt az, nem tudom a szemem kinyitni. Körülbelül 15-20 perc lehetett ez a dolog, és szerintem ájulásba eshettem. Reggel felébredtem és semmi bajom már nem volt, még csak a fejem sem fájt. Délutános voltam mentem kettőre dolgozni. Körülöttem mindenkinek elpanaszoltam, mit éltem át, de velem akkor senki nem törődött. Már olyan érzésem volt, elmúlt akkor minek törődjek vele énis. Megúsztam ezt gondoltam magamban el, szerencsém volt és nem haltam bele, bármi is volt akkor. Honnan gondolom hajnalban lehetett?? Jó kérdés belső megérzésként ítélem meg ezt. Körülbelül három hónapra rá mennem kelet az orvoshoz egy megfázással, na gondoltam elmesélem a doktornőnek ezt a szituációt, mert nagyon szerettem volna rá választ kapni mi is lehetett akkor velem. Végig hallgatott és azt mondta nekem, ideg összeroppanás határán voltam akkor. Ezzel el volt intézve, és azóta is ezt a diagnózist tudom erre a történetemre. Ezzel kapcsolatban nekem soha nem volt semmilyen kivizsgálás, pedig már azóta elmeséltem más orvosnak is. Rég volt nem kell vele törődni, én ezt érzem azoktól az orvosoktól akiknek elmondtam. Ideg összeroppanás határa miből gondolhatta a doktornő? Bizonyára a mondottak alapján, hogy anyummal menekülnünk kellett az aputól. Igen nem vitás megviselt a hánytatott életem, de mai napig sem érzem azt helyes volt a diagnózis. Lánykoromban érdekes volt az elalvás is mindig, zuhanásként éltem meg azt a pillanatot mikor elaludtam. Ami azzal volt egyenlő olyan nagy sebességgel zuhantam egy mély szakadékban, hogy attól mire elaludtam volna egy másodpercre felébredtem levegő után kapkodva. Egy nagy légvétel és aludtam tovább. Nagyon nehéz gyerekkorom volt, de mindig éreztem magamban erőt arra, túléljem azt ami rossz. Egyszer volt egy fura ájulásom is, 15 percig voltam eszméletlen. Tükörben nézegettem az arcomat és szemléltem mennyi pattanásom van :) ránéztem az órámra, mert nagyon vártam haza az anyut. Nagyon fura ez is mert minden előjel nélkül annyira rosszul lettem, hogy azon imádkoztam érjek ki az ajtón. Mert talán a levegő segítene gondoltam én. Mikor már kiléptem a házunkból nem láttam, egyszer csak olyan érzésem volt mintha saját magamat látnám felülről(kintről) ahogyan összeesek, lassított felvonásban. Mikor magamhoz tértem ránéztem az órámra pont negyed órát feküdtem eszméletlenül. A látásom fokozatosan javult, mert hullámoztak még a fák mikor rájuk néztem. Óvatosan leültem a udvari padunkra és ott vártam meg az anyut. A térdem rettenetesen összetört, akkor az esésnél nem éreztem az ütést. Anyu nagyon megszidott miért pont ott kelet nekem elájulnom a küszöbön, mert még a szomszéd rosszra gondol. Persze terhesség, mi a fenére gondolt volna az anyám. Egy lány csak attól lehet rosszul, ez az ő nézőpontja. Megjegyzem örült maradi neveltetést kaptam, érdekes lett volna anyám feltételezése mikor fiúm sem volt. 23 éves koromban férjhez mentem, és férjem mellett elmúlt a zuhanás, kétszer volt még és többé nem. Leírtam mert számomra ez nagyon félelmetes volt, és azt élek Isteni csodának tartom mai napig is.

De alszol olyankor is,nem?Csak azt hiszed felébredtél. Honnan tudod,hogy démonok?Amúgy ha tényleg azok, akkor jobb ha elmész és leszedeted őket magadról.Biztosan azért mennek rád éjjel mert olyankor nagyon gyenge vagy velük szemben.

Soha nem görcsöl.

Velem ilyen szerencsére eddig 1x fordult elö,de nagyon rossz érzés volt :S

Nekem is volt már többször,bár szerencsére már elég régen.Azt hittem csak velem van valami baj.Borzasztó érzés.

Igen, az... velem is van ilyen, de az nem alvási bénulás, de elég rossz érzés..

az, amikor alvás közben, a tudatod felkel, magadnál vagy valamilyen szinten, de nem tudsz megmozdulni. Olyan, mintha két világ közt rekedtél volna.. Borzalmas élmény.

Ez is sz.r lehet!Görcsöl is?

Én rendszeresen ébredek arra, hogy olyan érzésem van mint amikor az ember a lépcső mellé lép és lebicsaklik a lába. Borzasztóan rossz érzés ez is.

Egyszerűen,csak mozdulnék és nem tudok,hirtelen azt érzem,hogy totál béna vagyok!Utálom,amikor ez van,de szerencsére elé ritka mostanában!

Mi az az alvási bénulás? Sosem hallottam róla :O

Hogyan szoktál magadhoztérni ebből az állapotból? Van, hogy egy nagylevegő vétellel, avgy érzel egy hatalmas rázást a testedben? Esteleg, volt ebből kifolyólag lidérces testen kívüli élményed?

Nagyon megijedek és átszaladok anyukámhoz,az éjszaka kellős közepén,megmasszírozza és elmúlik.

Megosztanátok a tapasztalatotokat ezzel kapcsolatban, akinek már volt? Hogyan éltétek meg?