Alkalmatlan vagyok-e a pocakban lévő babához? (beszélgetés)

Szerintem teljesen normalis, amit az anyosod irant erzel. Es az is, amit az egesz terhessegeddel. Amikor osszejottem a Parommal, kaptam vele egyutt egy akkor orokmozgo, orokke csicsergo apamanias 4,5 eves kislanyt. Nagyon hamar megszerettuk egymast, gyakori tema meg ma is (pedig mar 10 eves), hogy miert nem en vagyok az anyukaja. Tavaly osszel kitalaltuk, johet a kisteso. Vegig kisfiut szerettem volna, hogy erezzem, micsoda kotodes van az ellenkezo nem kozott (parom epp emiatt kislanyert drukkolt). Amikor megtudtuk, hogy kislanyunk lesz, mar az uhon mondtam a Paromnak, addig abba se hagyjuk, amig nem lesz kisfiunk is. Panna nagyon orul a tesonak, allandoan vigyaz rank, betakar, mosogat, takarit... mostanaban megis olyan tehernek erzem. Ot is es az egesz terhesseget is. Legszivesebben fognam magam es elmennek egy eros spinning edzesre es csorogna rolam a viz, ugy tekernem a bicajt, vagy lefutnek 10 kmt.. utana tudom megnyugodnek.. de persze most nem lehet, nehogy a babanak baja essen. Szivesen mennek koncertre is (Parom egy jazz zenekarban zenel), de oda se lhet, mert a baba nem szereti a nagy hangokat. Szivesen meginnek egy pohar szarz vorosbort is (uramisten, hogy imadom), de az is art a babanak. Neha ugy erzem, tul sok a lemondas, es varnunk kellett volna egy par evet meg. Parom lanya most kezd onallosodni, eljar taborba a nyaron meg baratnozik... mi meg lehettunk volna egy hetvegenel hosszabb ideig kettesben, vagy elmehettunk volna ketten nyaralni.. nyarra pont megszuletik a pici lanyunk. Tudom, hogy szeretni, imadni fogom, de neha olyan jo lenne a terhesseget atadni masnak. Kedves anyosom meg..... most eppen az a bajom vele, hogy 2 het konyorges utan sutott nekem fankot. Mazsolaval.. tobb, mint 5 eve egyutt elunk a Parommal, egyedul a mazsolat nem eszem meg, ezt tudja anyosom is.. nana, hogy beleteszi a fankba a mazsolat. Meg itt volt, kiontottem a kutyaknak. Egyek azok.. persze, hogy megsertodott...

Szoval szerintem ne aggodj. En ugy gondolom mindenkiben vannak ilyen erzesek, van, aki ki meri mondani, van aki leirni, van aki elnyomja oket. Remelem, ahogy megszuletnek a kisbabaink ezek elmulnak, es fel ev mulva nevetni fogunk mar a mostani ketelyeinken.

Hát szerintem szinte biztos, hogy a hormonok miatt vannak fura gondolataim. Persze, nem lehet mindent a hormonokra kenni. De most például pár napja nem tudok szabadulni egy gondolattól, hogy egy másik exbarátomhoz kellett volna feleségül menni.... Hát egy ilyen gondolat mindent energiát visz!

Ráadásul szinte biztos, hogy hülyeség, vagy egyébként is mindegy már, de történetesen én szakítottam anno, szóval nem hiszem, hogy akkor tökéletes volt a dolog.. Ráadásul nagyon sok éve történt.

Elkezdem magamban összehasonlítgatni a két fiút (férjet+ exbarátot)... hát hülyeség. Mindezt az váltotta ki, hogy anyósom megint megbolondult, és innen jutott eszembe, hogy a másik fiúnak az anyjával jól kijöttem, szeretett, és most egy gonddal kevesebb lenne!

A tényleges anyósom viszont... ó.. hát.. fura. És nem szeretjük egymást. Na persze itt jön a képbe a férjem, aki viszont ragaszkodik az anyjához úgy ahogy, soha nem mer neki egy rossz szót se szólni, amikor én kezdem el mondani a véleményemet, ő végig csendben marad.

Rettegek mindentől, például nem szeretném, hogy a férjem és családja tulajdonságait örököljék a gyerekeim, mert akkor nem lesznek boldogok.

Ja és mielőtt valaki azt írná, hogy láthatóan mindenkivel elégedetlen vagyok, arrafel írom, hogy nem erről van szó, max érzékenyebb vagyok, de például az anyóssal való veszekedés után rettentően fájt a hasam, nagyon hosszú ideig, és már tényleg azt hittem, hogy elvetélek, és órákig meg se mertem moccani.

Nem tudsz meggyőzni róla, de nem is kell.

Örülök, hogy már jól vagy de te így utólag visszagondolva normálisnak tartod, ahogyan akkor gondolkodtál?

Most, hogy itt van a fiad és a lányod.

Vagy csak elfogadod, hogy akkor ilyen érzéseid voltak és pont.

Eszembe sem jutott senkinek sem kétségbe vonni, hogy jó anya-e, csak azt mondtam, hogy ezek a gondolatok szerintem nem normálisak.

Szerintem egyik sem természetes.

Az sem, amiről te beszélsz, de az sem, ha valakinek ilyen gondolata van egy tervezett, már közel félidős terhességnél.

Sok anyával találkoztam már, aki lányt vagy fiút várt, és amikor megszületett az ellenkező nemű gyermeke, akkor nem örült.

És tudod mi a nem természetes? Az, hogy ezek az anyák nem tudták elfogadni a gyermeküket, sőt, haragudtak rá. Na, ez az, amikor gond van!

A fórumindító nem ide tartozik.

Igazad van, lehetett volna rosszabb is. :-S

Nem vagyunk egyformk, tény, nekem ez nem fér bele a normálisba.

Ennyi

Dehogyiiis:)Elfelejted,hogy az emberek nem egyformák...semmiben.

Miért lenne gond?Akkor lenne,ha elvetette volna...

Írtam azt, hogy nincs ilyen?

Azt írtam, hogy szerintem ez nem normális.

Félreértés ne essék, nem egy rózsaszín habcsók a terhesség, de nem is tudom, szerintem ezek nem egészséges gondolatok.

És ne fogjunk mindent a hormonokra sem.

Szerintem nem természetes. Vagy szerinted igen, hogy valaki akar gyereket, tervezi, sikerül, egészséges és sajnos nem lány, azért megfordul a fejében,hogy elvetesse?

Akinek ilyen megfordul a fejében, ott gond van.

Szerintem pedig egyáltalán nem természetesek ezek az érzelmek, pláne, h valaki azért elakarjon vetetni egy gyereket, mert fiú.

Úristen, nehogy már megmagyarázzuk ezt...

Igen, de azert orok mosolygo es idegbeteg kozott is vannak atmenetek, nem ertem miert baj az, ha nem mindennap ugy kel fel az ember, hogy ide nekem az oroszlant?:)

A hangulatvaltozasok, ha nem tul extrem, mindenkinek az elete resze, szoval ne gondold, hogy minden napod egyenletesen ugyanolyan kedvvel kell, hogy teljen, maskulonben alkalmatlan vagy az anyasagra.

Ha a kornyeketeken van kismamajoga, kismamauszas, a helyedben eljarnek, mindketto nagyon jo feszultsegoldo. En pl a masodik es harmadik terhessegem alatt nagyon sokat jogaztam a sport mellett, az elso terhessegem idejen meg nem ismertem (ismertem, de nem gyakoroltam) a jogat, es a jotekony hatasait. Mondjuk akkor is jartam egy szulesfelkeszito, kicsit relaxos tanfolyamra.

Azert is ajanlom ezeket a technikakat, mert szukseget lesz ra a tovabbiakban is, ugy ertem maga a terhesseg a szulest koveto hetekhez kepest semmi, mert akkor lesz igazan szukseg lelekjelenletre. Es akkor testileg gyengebb is leszel, szoval hamar eltorik a mecses vagy ugy erzed, hogy tul nagy a feladat.

Sajat tapasztalatom, hogy a harmadik gyerek mar nem akkora valtozas, valojaban ami nagy kulonbseg, az inkabb 1 gyerek es 2 gyerek nevelese, ezert most kell kidolgoznod egy jo rendszert mindenhez. Egy esetleges 3. mar nem valtoztat nagyon az egyebkent is porgos napirenden. Sot, sokszor az az erzesem, hogy a 3. gyerekek mar mindenhogy elvannak, szinte sajat maguk nevelik magukat, a kaja mindig megfelelo, a torott, regi jatekra is csillogo szemekkel tudnak nezni, nincs annyi hiszti semmiert:)

Igen, ez most is van, hogy egyszer itt játszunk, máskor ott, sőt már előre mondták nekem ,ha a kicsi meglesz, viszik a nagyot játszótérre.

Szóval ez szuperül működik.

Csak ugye sokszor pont ez fáraszt. Időnként nem fáraszt, de mondjuk minden egyes nap, ha menni kell, az igen. De ez azért van, mert a terhesség is olyan változóvá, kiszámíthatatlanná teszi az embert, néha türelmetlenebb vagyok, vagy pl. most épp a vizsgálatok miatt aggódom. Szóval nem vagyok teljesen önmagam.

24 órából áll egy szuper anyának is a napja, csak ugye nem mindegy, milyen lelkesedéssel ,hozzáállással oldja meg a teendőit.

Igazabol megoldodik ez magatol is, mert a 3 evesek mar sokat jatszanak egyedul is, vagy meset neznek, vagy nintendoznak, es ott lesz az ovi is, ami lefarasztja, szoval nem fogod ugy erezni, hogy elhanyagolod, hiszen egy kis privacy-ra nemsokara igenye is lesz:)

Nekem a masodik szuletese olyan volt, hogy bar szivesebben dekkoltam volna en is otthon, bantam en a meleget...megis az elso miatt a hosegben heti 3x elmentunk strandolni. Ebbol volt 2 ora keszulodes, hurcolkodas, utana 2 ora strand es mikor hazaertem, semmi kedvem nem volt fozni, de mondjuk ki kellett mosni a turiket, furdorucikat, stb. Hulla voltam, tok utaltam az elso heten, raadasul szoptattam is, szoval megoldani a szoptatast a strandon nem a maximum:/

De mar a masodik heten elkezdtem elvezni az elonyoket:

-ha nem vagyunk otthon, a gyerek (az elso) nem gyart kupit

-ha elviszem strandra, tenyleg kimerul a nagy jatekban, igy hazaerve tok nyugis: eszik, alszik

-hideget is lehet ilyenkor vacsorazni es kevesebb a mosogatnivalo:)

Szoval nezd, a programoknak haszna is lehet, sot, en eloszeretettel hagytam elmenni baratno anyukak gyerekeivel moziba, vagy hozzajuk jatszani, es a gyerek elvezte. Sot, neki mindig mehetnekja van, nem ugy fogta fel, hogy anyu nem torodik vele, hanem milyen jo, hogy anyu mindenhova elenged. Most, hogy nagy, elviszem moziba ot es a baratait, es hazajovok (vagy elviszem a kozepsot is es ott maradok en is) a film vegen ertuk megyek, vagy ertuk mennek mas anyukak, beosztjuk. Velem kifejezetten ilyen segitokeszek voltak a terhessegeim alatt, hogy mindig hoztak-vittek a legnagyobbat vagy a kozepsot. Probalj te is kialakitani ilyen baratsagokat, ahol beosztjatok, hogy idonkent egy kozos jatszas egyikotoknel, maskor a masiknal!

Nem hiszem, hogy az a helyes, hogy akkor már most elkezdek nem törődin a nagyobbal - kicsit kisarkítva.

Persze, erre gondolni kellett volna korábban is, de bizots vannak ügyes anyukák, akik ezt meg tudják oldani.