Akik meddőből anyává váltak-megtaláltad a lelki okát, értlemét a várakozásnak? (beszélgetés)

Igen meg...

2 és fél év meddőségi centrumba járás után 16. hetes terhes vagyok.

Nálam a totális elengedés segitett, a közhely - ne görcsölj rá - amitől korábban a falra tudtam mászni.

A sok sikertelen lombik után örökbefogadásban gondolkoztunk és amikor megláttuk először a kisfiunkrol a fényképet, nah akkor tudtam először kimondani soha többé lombikkezeles, mázsás terhektol szabadultam meg.

Esetünkben - mivel minden vizsgálati eredményünk rendben volt és volt bőven kivizsgálás - egyértelműen lelki oka volt a sikertelensegnek.

Ha meddosefrol beszelunk, azt sem szabad figyelmen kivul hagynunk, hogy mig szuleink, nagyszuleink idejeben 17-25 ev kozott rendszerint megszuletett a gyerek, manapsag ez a korhatar jelentosen kitolodott, es az emberek jo resze 30-35 vagy meg kesobb kezd probalkozni. Es persze nem olyan tokeletesen mukodik egy 30 eves szervezet, mint egy 20 eves. Ezen felul meg ott van a stressz, az egeszsegtelen eletmod, stb., szoval nem is kell csodalkoznunk, hogy egyre tobbeb kuzdenek a meddoseggel.

Amugy en inkabb azt vallom, hogy sokkal inkabb szervi oka van a gyermektelensegnek, mint lelki.

Az embert megkísérti azért ennek a metódusnak a végiggondolása. Persze összes egyéb szempont és kórkép létjogosultságát nem vitatva.

Tényleg kb. 20 évig az ember lánya arra van kényszerítve agyi szinten, hogy ne akarjon gyereket. Nem egy mérvadó pszichológus beszélt már erről, hogy nem csoda, hogy ezek után nem mindenki agya áll át egy pillanat alatt arra, hogy képes legyen. Meg állítólag nagy különbség van aközött, amit az ember a "felszínen" akar, és más az, ami az agy mélyén történik...

De hát a fene se tudja igazából, azért a pszi-vel kezdődőeknek sem kell mindig mindent elhinni :-)

Én arra gondolok, ha nem lettem volna terhes anno 23 évesen, nagy szerelmesen, most valószínűleg meglehet, hogy én is küzdenék ilyen gondokkal. Az már csak hab a tortán, hogy 18 évesen azt mondták, hogy kizárt, hogy valaha gyerekem legyen.

Köszönöm a választ. Nyilván érdekes ez a kutyulás téma, de ha az ember belegondol, mindenki elmegy az orvoshoz ha sokáig lázas, és beszedi a gyógyszert, vagy ha rákos, elmegy kezelésre. Ez is kutyulás...

Ha lehet egy problémán segíteni, akkor megtesszük. Ez teljesen természetes.

Ettől még lehet igaz az, hogy vannak esetek, amikor a dolgok mögé is érdemes nézni, és egyéb, mondjuk lelki szempontokat is figyelembe venni. Azt látom, hogy ez abban a kritikus lelkiállapotban az érintetteknek extrém nehéz, mert bántásnak veszik, mert szegények amúgy is kevesebbnek érzik akkor magukat, és ez még rátesz.

Nagyon kemény dolog ez, és - bár nem szoktam az ilyen fórumokhoz hozzászólni - de nem csak azokat érinti, akik elszenvedik. A legtöbbeknek, ha nem is őket érinti, de van testvérük, szomszédjuk, barátnőjük, kolléganőjük. És naponta szembesülünk ezzel a kérdéssel. És azt gondolom, nagyon nem mindegy ilyenkor, ki van az ember mellett, milyen hatások érik.

Kívülállóként persze a normális ember nem szól semmit, de van, amikor ez is fájó, amikor az ember erőltetetten kerül egy témát.. Ezért jó néha tényleg értelmesen beszélgetni erről, csak nagyon nehéz, mert iszonyat könnyű megbántani valakit ebben a témában.

Nagyjabol egyetertek azzal amit irtal. Kerdesedre valaszolnek, mivel eleg melyen beleastam magam a temaba. Muszaj volt sajnos.

Ferfi oldalrol kozelitenem meg.

Sajnos a mai napig a kozbeszedben meg mindig ugy el, hogy ha egy par meddo, ott bizony a holgynel van a problema. Ez nem igaz. Mara elertunk oda, hogy a meddossegben ugyanakkora szazalekot kepviselnek a ferfiak, mint a nok. Korunk betegsege, a stressz es az egeszsegtelen eletmod senkit nem kimel. Ferfiak eseteben ez kulonosen hat a termekenysegre.

Egyreszt tobbet hallasz valoban a meddoseg kezeleserol, masreszt ma mar rengeteg vizsgalat es arra adott kezeles letezik, hogy baba legyen. Annyira fejlodott a tudomany ezen a vonalon is, hogy nagyon sok par pl 20 evvel ezelott, ilyen problemakkal bizosan nem tudott volna babat osszehozni egy sima lombikkal, mint ma. Mert mondjuk ki se derult hogy mi a baj. Ismeretlen eredetu meddoseg marpedig nincs, illetve nagyon minimalis szamban.

Ebbe most nem mennek bele melyebben, de rengeteg "kutyulas" letezik, szerencsere!

Azzal sztem mindent elmondok, hogy ezelott 20 evvel a WHO kriterium a spermiumok morfologiai ertekere minimum 30% volt. Ezzel szembe ez ma 4, azaz negy szazalak! Es nem azert, mert rajottek hogy ilyen alacsony ertek is okes. Ez az az ertek, amivel spontan nemigen, de segitseggel biztosan lesz baba.

Ezert is haborodtam fel a kutyulason, meg a termeszetellenessegen.

Ma mar eleg termeszetellenes az elet, ami miatt ehhez a termeszetellenes orvostudomanyhoz kell fordulni.

Szerencsere 😊😊

Egyes kutatok szerint a tartosan szedett fogamzasgatlo is az oka a meddosegnek.

Mondjuk 18 eve koraban kezd el szedni a fiatal no, aztan 35 eve koraban eldonti, hogy o anya szeretne lenni; hormonalisan eveken at megeroszakolta, elnyomta a szervezete termeszetes mukodeset. Utana pedig csodalkozik, hogy nem termekenyul meg.

Értem.

Érdekes ez a lelki ok kérdés. Valahogy úgy lehet ez az én véleményem szerint, hogy nagyon is van, de valahogy nem mindig működik ez a hatás, vagy egészen pontosan ez egy hatás a többi között. Van olyan, hogy nagyobb a jelentőssége, van, hogy nem annyira, mert van ennél nagyobb egyéb ok is. Meg az is érdekes kérdés, hogy a fizikai ok vajon nem lelki ok miatt alakul-e ki. Van már a modern tudománynak is olyan ága, ami azt mondja, hogy igencsak igen..

Nekem pl. egy olyan daganatom volt, amivel 18 évesen műtöttek, de ha a daganat méretét vesszük figyelembe, meg a növekedését, akkor 7 évesen kellett, hogy elkezdjen nőni.. Nem tudom kizárni, hogy ekkor kezdődött nekem az iskola, a napközi (előző évben még hazajárós voltam), a hajtós élet, amit én mindig is stresszesnek éltem meg, túlzottan is, és ennek lehet köze hozzá. De persze ezt nyilván elmondhatja a legtöbb ember. Ezzel együtt a migrénem is akkor kezdődött..

Az egyéb betegségek tekintetében van csak tapasztalatom, ami az, hogy nagyon nagy jelentőssége van a lelki állapotnak, a lelki helyzetnek, de nyilvánvalóan vannak olyan hányós vírusok, stb.. ahol meg aztán tök mindegy, mert jön aztán tarol... Ott tényleg mindegy...

Jó kérdés, hogy miért, érdekel ez a kérdés. Legfőképpen az, hogy a nagy járványokban is van pár ember, aki megmarad, ők vajon miért?

De talán reményt adó lehet, hogy háta fordítva is működhet, és ha sikerül a baba, akkor az pozitívan hat a lélekre is vissza. De sajnos van olyan helyzet is, amikor meg nem, és egyértelműen nem kellett volna gyerek. Én örökbefogadásokat láttam a környezetemben többet is, aminek sajnos nagyon szomorú az állása éppen...

De ezeket előre eldönteni, pláne utólag ítélkezni nem lehet, buta, aki ezt teszi, mert az az élet maga, hogy ezeket megéljük, és általában utólag tudjuk meg az eredményt..

Az is érdekes kérdés, hogy miért van ma annyi meddő pár? Van erre statisztika, hogy több van, mint régen, vagy csak már többet beszélnek róla, és több a lehetőség?

Van aki el tudja engedni, tud gyerek nélkül élni, van aki viszont nem.

Én nem tudtam addig feladni, amíg MINDENT meg nem próbáltam.

Én személy szerint nem hiszek a lelki okokban annyira. Mert pl. erőszakból is fogannak babák. Meg kiskorúak esetén vajon mennyire akarják???

Szerintem mindig van vmi fizikai/biológiai ok, amit ma még nem ismer az orvostudomány, vagy törvény nem engedi a vizsgálatát, pl. ivarsejtek genetikai vizsgálata, stb.

Persze! Még szép, hogy megtartottam! Nem is értem, miért merül fel bárkiben az ellenkezője. Hosszú ideje ő a legjobb dolog az életemben, és az is marad örökre, remélem. A 10. hetet töltöttem be. Szüleim is nagyon várják.

Egyedül vagyok, de minden rendben lesz! Tudom! 😀

A fórum címéhez (csak azért, hogy témába illő is legyek) annyit írnék: nem vagyok érintett, és nem tudom, hogy élték meg az anyává válást azok, akik lombikprogramnak köszönhetően tudhatják magukat anyának.

De most a hozzászólásokra reagálok.

Hangoska! Van 2 olyan topikod, amihez én is hozzászóltam. Tehát tudom, hogy van kisfiad, azt is tudom, milyen kérdéseket vetettél fel vele kapcsolatban.

Itt meg számomra is furcsa módon nyilvánulsz meg.

Az, hogy Te természetellenesnek véled a lombikbaba vállalását, az egy dolog. Az, hogy Te sose "kutyulnál" gyereket, a Te szemléleted. Igen, sok anya "rámegy testileg, lelkileg, mire megvan végre a kölök". Ezek is a Te szavaid. Mint az is, hogy lehet teljes életet élni gyerek nélkül is. Lehet. Senki nem vitatja. Vannak olyan párok, akik nem a-kar-nak gyereket.

De akinek nincs más lehetősége, mint a lombik-baba, és esetleg a lombik többedik próbálkozásra sem jön össze, az a nő bizony minden alkalommal kicsit belehal, aztán új reményekkel indul. Újra és újra. Bízva a csodában, bízva a tudományban.

Tudod Hangoska, még viccesnek is vehetném a "kis vérszívó" kifejezést a gyerkőcökre, csak nem itt, nem ebben a témában, és nem a Te eddigi véleményed alapján. Vekerdyvel összehasonlítani pedig a Te szavaidat, hát nem tudom, ég és föld. Mert míg Vekerdy esetlegen vicces, Te nem voltál az.

Ironizálni akartál? Itt? Rossz helyet találtál.

Nézd! Nem baj, ha valaki racionálisan gondolkodik. Attól még lehet jó anya. De az itteni hozzászólásaid nélkülöznek minden érzelmet, és tényleg tapintatlanok.

Tudod, nekem is van olyan érintettem, akivel együtt én is 10, azaz tíz év óta minden alkalommal kicsit beledöglök a sikertelenségbe, és utána új és új reményekkel indulok egy újabb próbálkozáshoz.

Örülj, hogy nem volt ilyen fájdalmad!

A "hülye" szót te használod magadra?

Ne legyél paranoid:)

Te reagáltál, elég furcsán, én válaszoltam. Furcsa volt, hogy rájöttél, nem pontosan azt írtad, amit akartál, mégis én voltam a hülye...

Azt gondolsz, amit akarsz, a te dolgod. Csak épp az én véleményem az, amit írtam.

Tényleg azt képzeled, miattad kicsit is idegesebb lettem? Elég beképzelt vagy.Rég nem izgat a "kedves, idős hölgykommandó" véleménye :)

Nem vagyok megsértve:) Távol álljon tőlem.

Túl értékeled a hozzászólásaidat.

Egyszerűen reagáltam mert megszólítottál.

Szabad nekem is, ugye?

És nem baj, hogy nem értesz vele egyet, nem is kell. Hidd el, engem nem zavar. Szabad más véleményen lenni. Még jó, hisz nem vagyunk egyformák.

És ismétlem: ez egy mondás, nem én találtam ki.

Úgyhogy szerintem nyugodj meg:)

És tartsd tiszteletben mások véleményét. Ne legyél beszűkült:)

Ja, hogy nem jól írtad, és meg vagy sértve, mert más azt olvassa, amit írtál, nem azt, amit szerettél volna. Az a hülye, aki nem gondolatolvasó?

Egyébként kiegészítve sem értek vele egyet. Jellemzően az mond ilyet, aki el se tudja képzelni, hogy nem mindenki arra vágyik, amire ő. Beszűkült gondolkodás, ha így jobban tetszik.

Nyilvan.

Olvasd mar el pl. hogy milyen tenyeket irtal a masodik babaert kuzdo forumozonak, hogy mit csinal ő a masik gyerekevel. De hat az esz eddig tart. Frocsogsz, de azt se tudod mit.

Kíváncsi lennék nagyon, hogy kit bántottam,kivel szemelyeskedtem.

???

Szerintem senkivel.

Ácsi! Nem szóltam le senkit, nem piszkáltam senkit és nem is bántottam senkit.

Tényeket írtam. És azt hogy el lehet engedni ezt a kérdést - főleg ha nem szeretnénk belebolondulni. 😊

Es nem is mondtam senkinek hogy ne szüljön. Itt is csak vázoltam hogy van más élet is.

Ennyi. Senki felett nem itelkeztem.

Drága unom!

Vissza kellett olvasnom, hogy mit írtam, mert nem is értem miért címzed ezt nekem.

Na akkor fuss neki még egyszer, hátha menni fog.

Az "igazi" szó kimaradt, úgy olvasd és értsd jól. Ha akarod jól érted, ha nem akarod, úgysem fogod.

Mert te ugye ismered azokat a nőket, akiknek szerinted nem kell szülniük.

Tehát mindenki más hülye emóci, aki szeretne babát, mert csak te viszonyulhatsz emócionálisan a gyerekedhez. Nem kicsit kettős a mérce.

Azt meg, hogy miből lehet viccet csinálni és miből bunkóság, te nem érted.

De persze ennyi ellenvélemény után még mindig mindenki más a hülye, csak te vagy helikopter.

Én azt gondolom, hogy te sem ismersz itt senkit.

Tehát ugyan az pepitában. Csak persze más szemében a szálkát a magadéban a gerendát sem veszed észre.

Elegáns lenne visszavonulót fújnod és behalkulnod. Ne adj' Isten, - hisz az sem ördögtől való - még elnézést is kérhetnél a malignitásod, érzéketlenséged, tapintatlanságod miatt.