Akad, aki nem megy nyaralni köztetek? (beszélgetés)

Akad.

Én sem megyek.

Be. Te már csak tudod.

Én, a férjem ápolásának idejét is beleszámítva, már jó 15 éve itthon ülök.

Nincs munkahelyem, ahová reggel rohannom kellene, és ahonnan délután fáradtan érnék haza. Nincs főnököm, aki rondán nézne rám, hogy telefonálok vagy az ügyeimet intézem, vagy hogy mennyi időt töltök munka közben étkezéssel, kávézással.

Ha túl sok az aktuális munkám, a következőt nem vállalom. Mert mondhatok nemet.

Ugyanis itthonról dolgozom, szellemi munkát végzek. Tehát, ha úgy tetszik, itthon punnyadok egész nap a gép előtt.

Annyira be vagyok savanyodva, hogy miután végigbuliztam egy gólyatábort, hétvégente egyetemre jártam, meg baráti találkozókra.

Hogy a faluban nem szívesen járok, az teljesen más ügy. Azt teszem ugyanis, ami nekem jólesik.

Nonononono.

Aki otthon van, nem biztos, hogy punnyad.

A húgom főállású anya. De tényleg szó szerint, mert nagy hangsúlyt kap a gyerekei iskoláztatása, fejlesztése, különórákra hordással is. Ellátja persze a háztartást is. Családi ház, nem kicsi.

A férje a fő kereső, a húgom, amióta nagyobbak a gyerekek (két diplomát szerzett a gyes alatti "punnyadás" idején) kap néha egy-egy megbízást olyan szellemi munkára, amit nagyrészt otthon végezhet.

Tény, hogy a férje átlag felett keres, de nem szórják a pénzt. Évente elmennek Erdélybe, valahová nyaralni, és télen legalább a család egy része síelni. Máshogy spórolnak, mint én, de nem viselnek ékszert, nincs bejárónő,nincs se extrém divat, talán még fodrász se nagyon, mert a húgom hajviselete nagyon egyszerű.

Én az itthon punnyadás évei alatt haladtam annyira a fordítási munkával, hogy sikerül egyre jobb megbízókra találnom, akik rendszeresen ellátnak munkával, és az is jó döntés volt, hogy vállalkozó lettem. Most is itthoni hacukában vagyok még, de mindjárt kezdem a munkámat. Eljutottunk odáig, hogy ki tudjuk várni, hogy a fiam szakmaszerzési tanfolyamon vehessen részt a munkaügyi által, azaz a tanfolyam kezdetéig egy minimális kis segélyt kap. Ki tudjuk várni, Istennek hála, és egy szakmával beljebb lesz. A tanfolyam ideje alatt képzési támogatást fog kapni, és ingyen utazást. És tudom, hogy ez még egy évvel ezelőtt is gond lett volna, de mivel a punnyadás évei alatt én egyetemre is jártam, az egyik egyetemi tanárnőmnek hála, kaptam meg a jelenlegi munkámat.

Ha lassan utolérjük magunkat, akár nyaralni is elmehetnénk, de jelenleg a komondor miatt nem lehetünk mindketten hosszasabban távol.

Úgy tűnik megtaláltad a következő embert akire lehet fujjogni...

Tényleg szélesedik a látókörötök az utazástól:D

Hajrá! Csak így tovább!

Neked ez a meglátásod nekem és másoknak más!

Ez van,de nem foglak ily módon kritikával illetni,mint ahogy Te tetted!

Tolem mindenki mas oda megy, oda nem megy, ahova akar.

Teszem azt, amit tesze, amihez kedvem-lehetosegem van.

Nem tudom mi szükség efféle kritikára. Különbözőek vagyunk, eltérő élethelyzettel. Ha valakinek napi életritmusára jellemző, hogy folyton mennie kell valahová, szabadságán nyilván nem arra vágyik, hogy megint lósson-fusson, mint a mérgezett egér. Nekik a nyugalom többet ér. Ha viszont otthon punnyad éven át minden délutántól másnap reggelig, esetleg munkája sincs, jogosan vágyik környezetváltozásra.

Ne akarjuk mindenáron lenyomni mások torkán a mi szokásainkat.

Nyaralás...

Már a gondolattól is fáradt vagyok!

Egy vagyon elmegy arra,hogy nem tudok pihenni,elvégre nem a saját ágyam,a több km-es utazás is kifáraszt.Arról nem beszélve,hogy a férjemmel még véletlenül sem vagyunk egyformák.Ő megy mindig,itthon is az udvaron van,be csak enni és aludni jön én meg bent szeretek lenni.Ki csak akkor megyek amikor a kutyát és a papagájokat etetem.Így kompromisszumot kötöttünk.Egy-egy napra lemegyünk a Balcsira,de ennyi...Nem megy el egy vagyon és én sem merülök le,mégis kicsit mehet..

Szerintem a nyaralás, utazás hiánya az esetek kb. 80%-ában pénzkérdés.

Nem találkoztam olyannal, aki bírálná bármiért is azokat, akik járják a világot (én legfeljebb azt mondom rájuk: rakéta van a fenekükben :D).

Ugyanakkor kicsit irigylem az energiájukat. Időm, pénzem lenne bárhová elutazni, de nem megyek. Pl. NY-ba mindig vágytam. Elment helyettem a fiam, most éppen a bátyám - aki a feleségével minden évben elutazik valahová Európán kívülre - van úton az unokájával: NY, Boston, Philadelphia körút.

Nekik az a jó. Az otthonülő, szobanövény típusúaknak meg más. :D

Engem a víz nm vonz - hacsak nem hegyi patak.:D

Németül tudok, rossz lenne nyelvtudás nélkül kóvályogni.

Láttad a tihanyi levendula mezős fotókat?

Hát de megszippantanám az illatát! :D

Becs szep, sok latnivalo van ott, de nekem megse.

Igaz, altalaban a nemet nyelvterulet sem a kedvencem.

Mondjuk a Balatont szivesen korbetekernem, szednek levendulat...

Igen, ilyenkor a kánikulában mindenképp az a nyerőbb. Habár szeretem a hegyvidéket és erdőket is.

Várakat, kastélyokat, múzeumokat, történelmi színtereket, főleg ha van tárlatvezetés, idegenvezető. Mindig beiktatunk valami ilyesmit is vagy a célállomáshoz közel vagy az oda-visszafelé úton.

Nagyon köszönöm...igazán kedves vagy:)

Akkor te a medencés élményeket szereted :)

Érezzétek jól magatokat!

Hogy a nyugodt beszélgetést folytassuk:

Azért Bécsbe vinném a fiamat, mert oda vannak olcsó jegyek. De lehet, hogy ez nem is így van, mert esetleg a határhoz közelebb is szerezhetnénk közös élményeket. Van vakali, akinek ebben van tapasztalata?

Egyikünknek sincs utazási kedvezménye.

Na de pont a párbeszédektől és a körbe beszélgetésektől lehetne jó, ha lehetne ...... :)

Na mindegy.

Hát igen :(

Van már cél, merre indultok?