Adrián születése

3 hónap próbálkozás után 2009.06.07-én pozitív lett a terhességi tesztem és megkezdődött életünk eddigi legkülönlegesebb időszaka.

Az első 8 hétben minden rendben volt, majd a 9 héttől a reggeli rosszullétek és a 40 fokos meleg kicsit megkeserítették az életemet. Ez az állapot 9 hétig tartott, kiszáradtam, infúziót kaptam, de rendbe jöttem. Majd következett a terhességi cukorbetegség, melynek nyomán a terhesség végéig diétáznom kellett. Ez így utólag nem is volt rossz, mert a terhesség végére 3 kg-mal voltam kevesebb, mint a kezdetén.

5 héttel a kiírt időpont előtt érdekes fájásaim kezdődtek, pakolás, majd bepattantunk a kocsiba és irány a szülőszoba. Egy ujjnyira volt nyitva a méhszájam. Kicsit izgultam, mert tudtam, hogy ha megszületik a babánk, akkor koraszülöttként fogják kezelni. Csakhogy a fájások nem indultak be és egy éjszaka után hazaküldtek. Nem volt kellemes érzés hazajönni, mert már annyira beleéltük magunkat, hogy megszületik a babó.

Egy héttel később éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy elönt a forróság. Azt hittem, a magzatvíz folyt el. Kiderült, hogy nem magzatvíz, hanem vér. Azt gondoltam, hogy ez normális és vártam, hogy történjen valami. Megint jöttek a fájások, ami később kiderült, hogy a fájástól még messze van. Felhívtam a szülésznőt, aki azt mondta, hogy azonnal induljunk el a kórházba. Bementünk, fájások nem erősödtek, de véreztem. Az orvosom elküldött ultrahangra, ahol megállapították, hogy rossz helyen tapad a méhlepény, ezért vérzek és felvilágosítottak, hogy lehet, hogy császármetszés lesz. Ettől nagyon megijedtem. Bent kellett maradnom a kórházban. 2010.január 28-án éjjel kettőkor megint arra ébredtem, hogy elönt a forróság, ekkor már jött az ügyeletes orvos, NST és tanácstalanság, mert eléggé véreztem. 3-kor felkerültem a szülőszobára, megérkezett a szülésznő, feltették az NST-t. Csak vártunk, vártunk, közben megérkezett a férjem, beöltöztették és bejött a szülőszobába. akkor már nagyon fáradt voltam, mert alig aludtam az előző két napban. Reggel nyolckor elfolyt a magzatvíz, és megindultak az igazi fájások! A légzéstechnika nagyon sokat segített, de tudtam, hogy ezt nagyon nehéz lesz kibírni órákon át, így kértem fájdalomcsillapítást. Onnantól minden simán ment, a fájások enyhültek, még bóbiskolni is tudtam. Beszélgettünk a férjemmel, ő folyton az NST-t nézte és kérdezgette, hogy nem fáj-e, de nem fájt.

2 óra múlva múlt a hatása, majd jött a doki, megvizsgált, és mivel még nem volt eléggé nyitva a méhszáj, kaptam még érzéstelenítőt, megint 2 óra bóbiskolás következett.

Délben bejött az orvosom, és közölte, hogy szülünk, nem kapok több fájdalomcsillapítót. Szinte fel sem fogtam mi történik, már nyomni kellett. Az elején rosszul nyomtam, és az orvos vákuumozni akart. A férjem csak biztatott, és a fejem felett szajkózta, hogy látja a fejét. Erre én annyira erősen kezdtem nyomni, hogy nem volt szükség vákuumra 12.25-kor, 3250 grammal és 49 cm-rel megszületett a picurkánk. A nyakára tekeredett köldökzsinór és a cukorbetegség miatt intenzív osztályra került, így csak épp egy pár percig láthattam.

Az orvos megnyugtatott, hogy minden rendben vele, csak egy pár óráig lesz az intenzíven.

Felkerültem a gyerekágyas osztályra és este 7 óra körül meghozták a csomagomat! Nagyon jó érzés volt!

A szülésznőnek és az orvosoknak köszönhetően az én szülésem nagyon jó élményként maradt meg. Minden szüléssel kapcsolatos tanfolyamon ott voltunk, minden kérdésünkre választ kaptunk. Sokat jelent, hogy a kismama bízzon az orvosában! Ezúton is köszönöm a Pécsi Szülészeti Klinika dolgozóinak orvosomnak és szülésznőnek, hogy hozzájárultak, hogy ilyen jó élmény maradt a kisfiam születése!

Adrián már 3 hónapos, egészséges és boldog baba!