Abortusz kontra esély az életre (beszélgetés)

Szia! Végigolvastam az irásodat.

Van amivel egyetértek, van amivel nem. Nem részletezem. Főleg a második fele nem tetszik.

A szüleid minden tiszteletet megérdemelnek. Le a kalappal előttük.

Sziasztok!

19 évesen érzem úgy először, hogy úgy foglaljak állást az abortusz kérdésében, hogy már úgy gondolom, elég érett vagyok hozzá. Most, hogy elég aktuális ennek a kérdése - tekintve ugye, sok vita volt belőle az alkotmányozó üléseken, törtvényben tiltsák-e vagy sem - szeretném kiírni magamból, amit gondolok. Mivel borzalmasan ellene vagyok, pár nappal ezelőtt utánanéztem, mi a módja annak, hogy egy kismama elvetesse a gyermekét, milyen eljárás szükséges, stb. Hát...feltévedtem egy olyan oldalra, ahol sajnos sokkal többet kaptam, mint választ... Olyan képeket láttam, hogy azóta a honlapon feltűntetett terápiás vonalon többször is segítséget kellett kérnem, mert sokkot kaptam. Azóta megfontoltam ezt a magasztos "nem lehet csak feketén vagy fehéren látni a világot" dogmát. Én utálom ezt a megalkuvó világot, meg azt, hogy ma mindenre lehet kifogásokat találni. A hölgy a vonal túlsó végén mégis arra bíztatott, hogy akármennyi haragot is érzek most azok iránt, akik elveszik egy kicsi élettől az esélyt, próbáljak meg megbocsájtani, mert valószínüleg ő nem látott más esélyt, más kiútat. Ez persze azokra vonatkozott, akik nem egészségügyi okokból döntöttek úgy, hogy megválnak a gyermeküktől.

Tudjátok, én olyan szellemben nevelkedtem, hogy az abortusz bűn. Az én erkölcsöm sosem engedné meg. És amikor az egszisztenciára való hivatkozások tömkelegét olvasom, higgyétek el, felforr az agyvizem. Az édesanyám megszült mindannyiunkat, úgy, hogy amikor én születtem, akkor sem voltak valami tehetősek. Sőt. Soha nem volt abortusza, mert úgy gondolja, mindenki okkal születik. És szerintem igaza van. 8-an vagyunk testvérek, és nem azért, mert szektások vagy cigányok lennénk. (Elnézést azoktól, akik érzékenyebbek erre a témára vonatkozóan.)Nem lóg minden falról plazmatévé, és igen, télen kicsit fázunk, amikor nem 22 fok van a lakásban, hanem csak 17, és igen, nincs mindannyiunknak márkás cipője, ruhája. Viszont van egy drága anyukánk, egy drága apukánk, akik borzasztóan okosak, és iszonyatosan küzdenek azért, hogy meglegyen a napi betevőnk, tudjunk mit enni. Rengeteget dolgoznak. És édesanyám emellett fut, idén készül a negyedik maratonjára, csinos és energikus, fantasztikus nő. Magára is van ideje melletünk, mert így akarja. Szóval ha valaki nekem az egszisztenciára fogja, hogy most még nincs itt az ideje a gyereknek, akkor azt - ne haragudjon, de - én elküldöm a jó fenébe. Aki előtt ilyen példa van, nem hiszi ezt el. Nagyon nehéz a nagycsaládosoknak, de az összetartás, egymás támogatása mindent kárpótol. Nem beszélve arról, hogy olyan, mintha itt mindig buli lenne ... :)

A XIX. században a katolikus egyház megfogalmazta, hogy a fogantatás pillanatában a lélek hozzákapcsolódik a testhez, tehát elvenni tőle az életet gyilkosság. Én nem hiszek abban, hogy magzat korban a lelkek még vándorolnak. Ezt az állítja, aki meg akarja magát nyugtatni.

Ez a szerencsétlen magyar társadalom amúgy is iszonyatos válságban van. Amíg a magyar nők 44 ezer abortuszt végeztetnek évente, addig ugyanebben az egy évben 150 000 cigány baba születik. Matekzsenik előnyben, ki lehet számolni, hova vezet ez 30 év múlva. Nem vagyok fajgyűlölő, nem utálom őket, de nagyon jól tudjuk, mi folyik ma, miért szülnek ennyi gyermeket.

Rengeteg olyan család van, akiknek nem adatik meg az az öröm, hogy gyermekük születhessen. Erre találták ki az örökbefogadást. A várólista 3-4 évre kitolódott. Gondoljátok csak meg, ebből a 44 ezer abortuszból 12 ezer körül van az egészségügyi okokból elvégzett abortusz. A többi kisbaba találhatna magának szerető, új otthont. Sajnos az anyaotthonok nem élveznek semmilyen állami támogatást, szemben (sajnálom, hogy megint ezzel a példával hozakodok elő, de ez a legszemléltetőbb) ezzel a cigányság támogatásra, a "segíjjekre" több milliárd forintot költenek évente. Arra, hogy ott a 14 éves kislányok gyermeket szülnek azért, hogy pénzhez jussanak, ahelyett, hogy tanulnának, hogy később a tudásukat kamatoztatva a társadalmuk felemelkedését szolgálják. De ugye mivel azért küzdeni kéne, inkább maradnak ebbe a nyomorultságba taszítva, a rohadtul el***ott szociális rendszerünk pedig még adja is alájuk a lovat. Elnézést, hogy eltértem a témától, de ez is kikívánkozott.

Igazából a lényege a mondandómnak az akarna lenni, hogy nem kellene hagynunk, hogy a társadalom ezen a mocskos rohadt tévén szocializálódjon, felgyújtanám a retek klubtól kezdve a teve2-n át minden szutyok elindítójáért felelős székházakat. A gyermekeket a felelősségre kell nevelni, nem arra, hogy szexeljenek a telefonkabinoktól kezdve a próbafülkéken át a strandmedencékig 14-5 évesen. Aki pedig már abban a korba van, hogy gyermeket vállalhat, vállalja is, mert mint mondtam, küzdéssel elérhető, a pénz nem lehet kifogás. Mi vagyunk rá az élő példa. Akinek pedig védekezés nélkül "becsúszik" ... semmi nem történik véletlenül. Ha valaki olyan szerencsés, hogy egy kis lélek őt választja, azt ajándékba kapja, nem teherként. Úgy kéne felfognia, hogy vigyáznak rá az angyalok, a Jóisten megajándékozta, és nem terhessé tette, hanem áldott állapotba juttatta. :)

Sziasztok!

Véleményem szerint gyerekcipőben jár Magyarország.Egyre több a meddő pár, akik bármit megtennének egy gyermekért és egyre többen választják az abortuszt egyre fiatalabban!A két dolog közt kéne a kapcsot megtalálni!Ehhez megfelelő rendszer és háttér kéne, ami itt nincs.Nem ítélem el aki úgy érzi nem tud vállalni egy gyermeket, de az abortusznál lehetne jobb megoldás is.Ez persze nem az illető hibája, hisz nem igazán van kihez fordulni!

Valahogy én is így vagyok vele. Már a második nem tervezett babánkat várjuk és meg se fordult a fejemben, hogy esetleg ne hordanám ki. Jó arány, ahhoz képest, hogy több orvos is meddőnek nyilvánított. :)

Amúgy az első babánál még 2 szakra jártam nappalira meg levelezőre, szóval hétfő reggeltől szombat estig bent voltam, hajnali fél 5-kor keltem mindig, a fűtetlen vonaton utaztam napi 2,5-3 órát, későn értem haza. Annak ellenére, hogy nehéz volt és szinte csak tanultam, nem bántam meg, hogy megszültem a lányomat. Elvetetni... Isten ments! Ha annyira rossz lett volna a helyzetem, akkor megpróbáltam volna örökbe adni. Mennyi párnak nem lehet saját babája és annyi ideig várnak arra, hogy egy pici hozzájuk kerüljön. :(

Én is elvetettem 2002-ben egy babát, a párommal döntöttünk így, de azóta született két kislányunk.

Akkor fiatalok voltunk és nem mertük bevállalni.

Bármi áron???

Még egy olyan vadállatnak is, mint aki addig verte a párját, míg el nem vetélt?? (Lásd: Május 01.) Szerintem ezt te nem gondoltad komolyan..

Hidd el én soha nem voltam az abortusz mellett. Ha valaki azt mondta volna nekem akár csak fél évvel is előtte, hogy én ilyet teszek, lehet, hogy felpofoztam volna..

Erről vitázhatunk, de igenis jó ötletnek tartom az anyaotthonok fejlesztését, vagy akár komplett létrejöttét.

Szerintem ez hozzásegíthetne nőket ahhoz, hogy megszülhessék nemkívánt babáikat, vagy akár egyből örökbe is adhassák azoknak, akiknek ez nem adatott meg.

Egy kérdés?

Esetleg te vagy ilyen szituba, hogy ennyire érdekel a téma?

Azok a babák akik meghalnak maguktól, azok általában megi8jjednek, illetve eltévednek hisz nem biztos, hogy ő ahhoz a szülőhöz akart leszületni..

Atz a bortusszal kapcsolatban, aki ezt megteszi a következő életében, ezért bünhődni fog..de ebben az életünkben lehetőségünk van jóvá tenni, tehát az abortsuz által lehet sok dolgot tanulni, ez is egy fejlődés, még ha negativ is...a szitu..én sokat tanultam, és sokat tudok már adni önzetlen vagyok...szeretek minden embert...erre tanított meg az abortuszom...

DE MEGJEGYZEM NEM GYILKOS EGY NŐ SEM!!!!!!

ÉS AZT HISZEM VAN ISTEN VAGY EGY MINDENHATÓ? AKI ÍTÉLHET DE EMBER NEM ÍTÉLKEZHET SENKI FÖLÖTT....

Mikor abortuszra készültem felkerestük egy jógit..és ő azt mondta nincs jó vagy rossz döntés..ez a feladatom, hogy ezáltal tanulhassak..és tanultam és vállalom bárki előtt amit tettem..

Egy nő ezt másodjára nem teszi meg!!!!!!!!

MERT KÉPTELEN RÁ!!! AKI MEGTESZI:::AZT MÁR ÉN IS ELÍTÉLEM!!!

EGYSZER TÉVEDHETÜNK SŐT OKKULHATUNK? HA MÁSODJÁRA IS HIBÁZUNK VÁLLALNUNK KELL A FELADATOT!!!

Szia!

Nekem volt egy abortuszom, 2005.ben

érdekes témát vetettél föl, én azt tapasztaltam, hogy nincs elég segítség ahhoz, ha egy nő úgy dönt megtart egy babát..

Persze, aki ebben a cipőben soha nem járt nem is tudja felfogni miről szól.

Az én esetem...végződhetett volna szebben is..

A párommal már mi azelőtt is barátok voltunk ahogy összejöttünk, a kapcsolatunk második hónapjában jött a gyerek..igen váratlanúl ért minket ez, hisz mindég védekeztünk, sőt amikor becsúszott akkor is...

De aki szexuális életet él, ott nincs 100%biztonság, csak az ha nem szexelünk:)

Párom szülei nem kedveltek sőt az anyja utált, erre én nem szerettem volna egy gyereket szülni..

Én már több fórumot índítottam hasonló témában, de az enmberek még birkák valahol ehhez...

Mindenki feketében vagy fehérben nézi ezt a kérdést..

Én azt hiszem ez nem csak Magyarországon tabu, hanem máshol is..de köülföldön ha egy nő így jár...bizony kap támaszt..itt sajnos nem...vagy abortusra mész vagy szenvedszegyedül..

Volt egy második terhességem is persze egy másik kapcsolatból..2007.ben...meg tartottam volna...de sajnos..az élet közbe szólt..az akkori párom hallani sem akart a gyerekről inkább bántalmazott, hogy ne legyen baba...

Elvetéltem...

De mikor nem volt gond anyaotthonokat néztem és siralmas amit tapasztaltam...ha egy anya bekerül egy otthonba igen kivan szolgáltatva, arról nem beszélve, hogy az egyházak üzemeltetik az otthonok zömét.

Amivel az jár, hogy kötelező a hit!!!

Utólag nem bánom ha így alakult az egész, hisz otthon=börtön!!!

sajnos a nők mögött senki nem áll..és ezek az otthonok..igen brutálisak...

amit ott láttam szörnyű volt, anyukának és babájának, mert ha eltelik az egy év kirugnak és mehetsz, ja és talán még a babádat is oda adják olyanoknak akik benne vannak a körbe tehát HÍVŐK!!!és pénzesek..

Én azt tanácsolom aki ilyen szituba van inkább vetesse el ha nincs jövőkép...mert egy gyerek egy életre szól..

magyarországon gyerekcipőben van még az anyaotthon, és a segítség nyújtás krizís helyzetben lévőknek..

Amit én láttam, ott én egy napot nem tudtam volna élni...nem bizok az ilyen intézményekben, ahol egyházi illetékesek uralkodnak a nőkön!

tudom amit írok egyeseknek felháborító, de én mindkét oldalt megtapasztaltam..sajnos..

Nagyon tetszik ez a meglátás..

Még nem hallottam róla.

Sajnos érintett vagyok..

Az akkori párom mellett véletlenül teherbe estem. A szülők rendesek voltak, ránk bízták a döntést. Még mindketten suliba jártunk, felelőtlenek voltunk, anyagilag nullán, és nem mellesleg gyógyszer mellett történt..

Nem mertük megtartani..

Ezután már csak lefelé vezetett az út.. Tönkrement a kapcsolatunk, mindketten kerestük a választ, hogy hogyan tudnánk kitölteni a bennünk lévő űrt, de nem sikerült máig túltenni magunkat rajta. Azóta külön-külön éljük, (vagy próbáljuk meg élni) az életünket.

Biztos vagyok benne, hogy ha nem történik meg ez, akkor máig jól ellennénk egymás mellett, de később úgyis kiforrta volna magát, hogy túl fiatalok voltunk, és túlságosan is sokmindenről lemaradtunk volna az életben. Szóval szerintem jobb idáig eljutni magányosan, mint gyerekkel, esetleg házassággal. A vádaskodást szinte hallom a fülemben, ahogy egymást hibáztatjuk, amiért megtartottuk. Nem akartam, hogy csak azért vegyen el, mert terhes vagyok.. Bár tudtam, hogy szeret, ez nem mindig elég, mint ahogy ez nálunk is történt. Máig nem vagyunk túl ezen az egészen, máig érzünk még valamit egymás iránt, mégis elválaszt minket egy abortusz. Egy elhamarkodott házasságnak mégsem láttam volna értelmét. Bár 19-20 évesek voltunk, még nem álltunk rá készen. Egy gyerek nagy felelősség.. Tudom, hogy nem lett volna jó vége.

Így döntöttünk, ezzel kell együttélnünk.

Nekem még szerencsére nem volt abortuszban részem...de azt tudom, hogy ha véletlenül választás elé állítana az élet..akkor egyelőre az abortusz mellett döntenék.

Ha egy kis lélek bekopog hozzám, de én nem tudom befogadni mert még nincs kész az "otthona" akkor azzal, hogy nem nyitok neki ajtot, nem ölöm meg. Ő majd bekopog olyan helyre ahol már be tudják fogadni, ahol boldog lehet és felnőhet. 101 szer is azt válatsztanám, hogy egy élet inkább szülessen oda meg ahol tudják fogadni, mint egy olyan helyre ahol még nem.

szia,

idén volt terhességmegszakításom sajnos. Itt nincs jó vagy rossz döntés... rossz van és még rosszabb. Most kezdtem az egyetemet, fiatal vagyok, és nem tudtam volna felnevelni. Azt meg nem akarom, hogy szenvedjen és semmit ne kapjon meg, meg h a rohanásom miatt ne legyen anyja... Sajnos így kellett döntenem, de nincs nap h ne gondolnék rá, h ne jutna eszembe, h ne sírnék érte...