A vámpír jelenség (beszélgetés)

Nem csak negatív érzésekkel küzdő energiavámpírok vannak. Pl. nekem a régi munkahelyemen a főnököm egy valódi energiavámpír volt. Ő maga mindig pozitív volt, sosem volt elkeseredve, meg ilyesmi, de bármit mondott, azt mindig úgy tette, hogy utána úgy érezte magát az ember, hogy egy úthenger ment rajta keresztül. Különösen a lehetetlennek tűnő feladatokka tudott kizsigerelni. Hogy pl. tíz perc alatt csináljak hirtelen egy öt évet felölelő statisztikát, mert valami fontos emberek jönnek tíz perc múlva, és neki most jutott eszébe, hogy egy ilyen statisztikát is megmutatna nekik. És amikor nyolc percen belül(!!!) kész voltam, akkor unottan közölte, hogy ja, meggondolta magát, már nem is kell... majd ahogy az ajtóhoz értem, utánamüvöltött, hogy menjek vissza hozzá, mert van valami sokkal nagyobb kaliberű feladata a számomra... Hja, és jutalomosztáskor természetesen, én mindig kimaradtam a szórásból. Nem azért, mert nem végeztem volna el a munkát, amivel megbízott mindig rendesen, precízen, pontosan és időre, hanem azért, mert nem tapsoltam a stílusához, hanem csak a munkámat végeztem, és, ha a magánéletemről kérdezgetett, csak tőmondatokban válaszoltam. És persze, sosem mondtam, hogy "jajj de csinosnak tetszik lenni ebben a szoknyában", meg ilyen és hasonló talpnyalások...

Szóval többféle energiavámpír létezik. Mindegyiknek máshoz kell az energia... De fel lehet ismerni őket, mert pár percen belül mosogatórongy lesz az emberből Tőlük...

Én imádom az Interjú a vámpírral filmet. Gyönyörű a nyelvezete, és tényleg szép film, mert nem a vérengzésről szól, hanem "emberi" kapcsolatokról, belső vívódásról. És tényleg megfordult a fejemben, mikor először láttam, hogy jó lenne vámpírnak lenni.

Manapság inkább energiavámpírok léteznek, akik elszívják az ember energiáit.Lásd:Panaszkodós szomszéd, képzelt beteg kolléga...mit gondoltok erről?

Az ilyen filmeket nem nézném meg,még ha kedvenc szinészem játszaná a főszerepet akkor sem.Még teljesen kiábrándulnék belőle.

Most komolyan!

Nem szeretem az ilyen jellegű filmeket!

Igen, de ez azért is lehet, mert az ingerküszöbünk jóval fejlebb került Lugosi óta...

Bár azért van benne valami. Nem olyan rég láttam a Nosferatu c. fekete-fehér horror filmet. Olyat paráztam rajta! Pedig ugye még nem volt ilyen technika, mint most, de azért a zene, meg a képek hatása alól az ember nem tudja olyan könnyen kivonni magát.