A tévé és a gyermeki fantázia (beszélgetés)

Varró Dániel: Tanács a televíziózással kapcsolatban

Roald Dahl versének fordítása

Az a legfontosabb dolog

(A gyerekekre gondolok),

Hogy SOHA, SOHA nem szabad,

Hogy tévéműsort lássanak –

Sőt, legjobb, ha a bárgyu láda

Már be sem kerül a szobába.

Amerre csak jártunk, a tévét

A gyerekek szájtátva nézték.

Két-három óra meg se kottyan,

Csak néznek, míg a szemük kipottyan.

(Múltkor is láttunk egy helyen

Tíz szemgolyót a szőnyegen.)

(…)

Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,

A falnak fejjel nem rohannak,

Nem kezdik egymást hasogatni,

Hagynak nyugodtan mosogatni,

Míg fő az étel, hűl a lekvár –

De azon eltűnődtetek már,

Hogy ez a rémséges doboz

Miféle dolgokat okoz?

ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!

MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!

Az észt betömi, eldugítja!

A gyereket úgy elbutítja,

HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG

TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!

Az agya lágy lesz, mint a sajt!

FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!

NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!

„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!

De ha a televízió

Nincsen, mivel foglaljuk el

A drága gyermekünk, mivel?”

Ezt fogjuk akkor válaszolni:

Míg nem volt még e bamba holmi,

Míg e szörnyet fel nem találták,

Mit csináltak vajon a drágák?

Hát elfelejtettétek volna?

Ezt mondjuk lassan, szótagolva:

OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és

OLVASTAK, s még ez is kevés

Volt nekik, OLVASTAK tovább!

Fél napjuk olvasásból állt!

A polc könyvekkel volt tele,

A föld, az asztal is vele,

S az ágy mellett, a kisszobába

Még több könyv várt elolvasásra.

Sok szép mese, volt benne sárkány,

Volt indián, cet és királylány,

Kincses sziget, és messzi partok,

Hová sok csempész lopva tartott,

Kampó kezű, komor kalózok,

Egy elefánt, ki csak hallózott,

És rémes, éhes kannibálok,

Üstbe ki tudja mit dobálók...

Mily könyveken busult-vidult, ó,

Az a sok régi-régi lurkó!

Hát kérve kérünk titeket,

A tévékészüléketek

Dobjátok el, s mi hely marad,

Oda tehettek polcokat

(…)

Nekem még csak 15 hónapos a lányom, úgyh. a kérdésedre még nem tudom megírni a választ.

Biztos vagyok benne, hogy a suliban elmesélik egymásnak a gyerekek a tv-ben látott filmeket, így tudnak arról,h. miről is szól 1-1 film.

Már most én is arra nevelem a lányomat,h. minél kevesebbszer nézze a tv-t, helyette inkább legózzunk vagy mást játszunk.

Mondjuk mi csak meséket nézünk, de abból is a régi fajta meséket amiben nincsen erőszak.