A szüleim elhanyagolják a testvéremet? (beszélgetés)

Sikerült egy kis áttörést elérnem, de a férjemnek volt inkább köszönhető. Rá valahogy jobban hallgatnak eszerint.

Továbbra sem alszik külön, de legalább velünk elengedik több helyre. Tegnap például elmentünk vele a Planetáriumba, szuperük érezte magát. Amikor látták a szüleim, hogy milyen boldog, szerintem átértékelték a dolgot. Jött mondjuk az anyukája is velünk felügyeletnek, de nem baj. (Picit piszkálta, hogy ne egyen ezt, ne menjen ide, ne mászkáljon el stb. de kibírható volt, igyekeztem elterelni a figyelmét, hogy a gyerek is kicsit szabadon legyen).

Kicsi lépés ez, de szerintem már haladás.

Már meg is beszélték a férjemmel, hogy legközelebb vele megy az öcsém moziba "pasis napként" :)

Én csak azt nem értem, hogy ha már beszéltél velük, és semmi foganatja nincs, és mivel ez nem egy olyan horderejű probléma, amivel bármilyen hatóság foglalkozna, akkor mit vártál ettől a fórumtól, hogy mit tudnak tanácsolni?

Mivel nem a te gyereked, azon kívül, hogy beszélsz a "szüleiddel", vagy a testvéreddel, és legalább mikor ott vagy próbálod terelgetni, akkor mi a fenét lehetne még tenni? Én értem, hogy kívülről ezt rossz nézni, de azon kívül, hogy nyelsz egy nagyot semmi lehetőséged nincs, hogy változtass...

Igazából ez egy remek ugródeszka a tanításhoz, ott még ennyi hatásod sem lesz a sok "neveletlen, bármit megtehető" gyerekek ellen, hiszen nekik jogaik vannak, neked meg eszközeid már semmi...

Igen, de mint a gyakorlat mutatja, semmilyen rahatassal nem vagy rájuk. Elhiszem és megertem h változtatni akarnál, de ha eddig lett volna beleszolasod, a 9 év alatt nem alakultak volna ki ezek a szokások.

Sztem csak néha mondd el ami nem helyes álláspontod szerint (változni úgysem fog) és koncentrálj a te gyerkocodre, sztem egy 9 evest nem nagyon lehet már atnevelni főleg ha nincs hozzá partner.

Te láttál már gyermekvédelmist közelről? Egy ilyenért kiröhögnek és elküldenek melegebb éghajlatra. Sokkal rosszabb körülmények között élő, elhanyagolt gyermekekkel sem tudnak (vagy akarnak) semmit kezdeni. Szerintem ez még nem az a kategória, ahol bele kell szólnia valamilyen szervnek.

Te meg csak dobálózol a szélsőségekkel, hogy azt se jelentem be, akit vernek? Értetted amit írtam? Fel kell tudni ismerni tanárként is azt, hogy mikor kell szakembert bevonni, de mi nem szólhatunk bele a dologba. Nem hívhatom be Pistike anyukáját, hogy miért van kék-zöld folt a gyereken, mert nem az én hatásköröm. Jelenteni jelenthetem. De ez hogy jön neked ide?!

Nert ez alap dolog. Ha a pedagogus latja, hogy otthon verik e gyereket, szolni kell a gyerekvedelemnek, nem elsetalni mellette, mert aq gyerek nem tudja, nem meri.

Jelolt vagy, nem tudsy mindent, az is oke. De tudnod kell, kiy kell megkerdeyzned. Ez esetben lehet tanar, tapasztaltabb kollega vagy veyeto pedagogus, de ilyen mellett nem szabad elmenni.

Hulye kerdez nincs, csak hulye ember, aki nem kerdez, mikor tanul. Ey nem hoxa kerdes, hanem a fenti opciok.

Es ez nem olyasmi, hogy hol van a kefe vagy a szalveta, egy nagyon sulyos dolog.

Te írtad h elvarjak tőletek h legyetek jó szakemberek (magasak az elvarasok, ezt irtad) sz. Rert hugyert. Ha ezt választottad akkor igen, ennyiért is legyenek magasak az elvarasok veletek szemben, hiszen ez egy hivatás. De lehet nem érted amit írok, mert a múltkorit sem értetted. 🙈🙈

Irtak jókat páran, én ugyan tanácsot nem, mert nem lehet mit tanácsolni. Nem te neveled azt a gyereket, messze is vagy tole. Ők egy másik család, foglalkozz a tieddel inkabb🙏🙏🙏

Én nem akarlak bántani, de 300 kilométerről érdemben nem tudsz mit tenni. Ha nem hallgatnak rád, úgyis hiába mondasz bármit.

Ha az a kisfiú tényleg olyan okos, előbb-utóbb rájön mi a jó neki.

Annyit tehetsz, hogy beszélsz a tanítónénivel.

Mást nem nagyon tudsz, ha megfeszülsz akkor sem. Csak magadra haragítod őket, és az mivel lesz jobb?.

Nem mondom, hogy az egész eddigi hozzászólásokat olvastam, de úgy gondolom, hogy néhány - számomra nagyon fontos - dolgot igen.

Ha jól értem, a féltestvéredről van szó, aki jóval fiatalabb nálad, és miatta aggódsz.

Egyet tarts szem előtt, és ha úgy látod, hogy nem írok lükeséget, akkor máris felmentheted magad egy nagy teher alól. A testvéred nevelése, testi, lelki fejlődése nem a te feladatod. Ez a szülő feladata és kötelessége (lenne). Amit korábban írtál, hogy lusták a szülők, és nem foglalkoznak a gyerekkel, ez száradjon az ő lelkükön. Az, hogy ekkora gyereket ilyen szinten tartanak pórázon, mint ahogy leírtad, nem normális dolog. A laptop, meg egyéb kütyük nem pótolják a napi szintű beszélgetéseket. Az együtt alvás nem pótolja a szeretet!

Az, hogy egyszerűen nem engednek a szülők egy ekkora gyereket el veled cirkuszba, mint ahogy írtad, ez sem normális. Mi az, hogy "úgysem érdekli"?! Ne haragudj, de apád és a felesége nagyon elszúrt valamit.

300 km óriási távolság. Nehogy már neked kelljen a saját családod mellett gondoskodni az öcséd neveléséről! Nem a te feladatod! Még az is lehet, hogy apád felesége egyszer csak azt mondaná: mi közöd hozzá, hogy ők hogyan nevelik a gyereket.

Az, hogy te már nagyon fiatalon (még érettségi előtt) elköltöztél otthonról, az is elég beszédes.

Tőlem kapsz egy biztatást. Nem veled van a gond.

Törődj a saját szakmai előmeneteleddel, a saját családoddal. Mert szép a testvéri szeretet, de ebben az esetben, amit felvázoltál, nem te fogod megváltoztatni a helyzetet.

Megoldást nem tudok, csak azt mondom, nem te vagy felelős a tesódért.

Én nem így gondolom. Leírtam, hogy mi a helyzet, milyen problémákat látok és hogy miért nem tudok napi 24 órában ott lenni…

Ez egy nagyon kényes téma, amit az ember nem szívesen oszt meg. Mégis anonim módon vettem a bátorságot és tanácsot kértem. Mit kaptam helyette?

1. Hogy troll vagyok (amit nem értek, miért olyan elképzelhetetlen a helyzetem?!)

2. Hogy szar szakember vagyok/leszek (köszönöm, így kell egy pályakezdőt motiválni)

3. Hogy nem foglalkozom az öcsémmel (pedig ebben az esetben meg sem született volna a kérdés).

Mindenki az ÉN magánéletemben kezdett el turkálni, pedig semmi köze nem volt a kérdésemhez.

Minden esetre leülök a szüleimmel (ja nem, apámmal és a feleségével, mert ezért a szóért is megszóltak. Megjegyzem azért használom így, mert az én gyerekemnek apám felesége a mama például…) és megpróbálok beszélni velük, hogy fokozatosan próbáljanak meg változtatni vele, mert károkat okoznak.

Neked nem tanács kell, hanem az hogy mindenki neked adjon igazat.

Mivel itt senki nem tudja az igazat, így tanácsot sem adhat.

Ha meg, tényleg olyan okos az a gyerek, minden megoldódik majd magától.

Az egyetlen tanács, hogy járj le gyakrabban, arra nem vagy hajlandó.

Más tanács nincs. Mit szeretnél még?

Mert miért lennék?!!!!

Itt aztán segítenek az embernek… mindenki kötözködött, de egy ku.va tanácsot nem adna

Nem lattal meg gyeretek kozelrol?

Ha egy keken..zolden, megverten jelenik meg te nem jelented?

Szeinted csak a kisasutokat kell tologatni veluk?

Mennyi rosszindulatú ember…

Hagyjuk az egészet. Majd megoldom.

🤣🤣🤣🤣🤣

Te domborítottad ki h pedagógus vagy.... 🙈😳

Nem érted, amit mondtam!! 🙈🙈🤣🤣

Arra utaltam h lehetne sejtesed h mibol adódnak ezek a gondok, egyrészt mert tanultál pszichológiát, másrészt pedig ott voltal az öcséd mellett kisebb korában és te ismered a családodat.

Érdekes h kiirtad ezt a fórumot.

Döntsd már el végre, hogy akkor mekkora is a baj?

Mert a kint vannak a bordái és a MÉG nincs baj nálam már a nem "nem súlyos" kategóriába tartozik.

Egyik hsz-al ütöd a másikat.

Ja és az sem stimmel, hogy a súlyával nincs gond. Mindig is nagyon vékony volt, kint vannak a bordái. A védőnő szerint nem kóros még.

Plusz 5 évesen nem volt még szobája sem, legalábbis ággyal stb.

Ez nem én vagyok. Én anyámmal nem tartom a kapcsolatot, apukám feleség pedig közel sincs negyven. Még ha hasonló is a történet, akkor sem én vagyok.

És a kor sem stimmel.

Hát azóta az öccse 9 lett:)

Egyébként ez mit bizonyit? Számomra azt, hogy még mindig fenn áll a probléma.

[link]

Itt az egyik. Igaz ez 5 évvel ezelőtti.. Javíts ki ha nem kb szóról szóra ugyan az.

Huh, ezt elég idétlenül fogalmaztam meg, bocsánat.

Mellesleg megjegyzem, hogy én középiskolára szakosodtam, nem általános iskolás gyerekekkel foglalkozom.

Látom, van elvárás a tanároktól rendesen (mellesleg nettó 140-180.000-ért és 0 megbecsülésért, de ezt hagyjuk is...).

Nyilván tanultam pszichológiát. A fejlődéspszichológia volt javarészt, amit az én képzési szakaszom eddig érintett.

Ott is azt tanultuk, hogy fel lehet és valamilyen szinten fel is kell ismernünk bizonyos jelenségeket, komplexusokat, de mi nem pszichológus szakemberek vagyunk, nekünk a jogosultsági körünkbe nem is tartozik ilyen jellegű munka. Nem léphetjük túl a hatáskörünket! A pedagógia és a pszichológia sok helyen összemosódik, de tudni kell, hogy hol a határ...