A párom szülei nem fogadnak el, az esküvőnkre sem jönnek mit tehetnék? (beszélgetés)

Igen elég határozott személyisége van az édesanyámnak és sokszor rossz dolgokat és rossz döntéseket hozott az életébe és emiatt próbálja rám a rossz dolgait rámtukmálni.

De megfogadtam hogy az ő rossz tapasztalata meg negatív dolgai engem nem érdekelnek nem én tehetek róla és azért mert ő szenvedett vagy éppen nem volt jó az ő élete azért mért tegyem tönkre az én életemet!

Szerintem egy édesanyának örülnie kéne hogy megtalálta a lánya boldogságának!

Szia nekem is fura volt mikor anyu megszólalt hogy nem tetszik neki a ruha.

Elvileg nem egy csúnya darabról van szó szerintem szép és szerintem különleges szebbnek találtam mint anyunak azt a ruháját amit a kolléganője viselt és rám akar tukmálni ez bírom egyébként a szülők be hogy annyira rá tudják erőszakolni magukat meg a elképzeléseiket a gyerekeikre hogy az már szörnyű és iszonyat. Úgyhogy én az gondoltam hogy csak magamra hallgatok az ösztöneimre az érzéseimre és aszerint fogom választani hogy melyik ruhát fogom felvenni ha pedig nem jön a lányom az esküvőre az se érdekel sem tart vissza ugyanúgy meg lesz az esküvő vele vagy nélküle ! 😀

Nem értem!

Semmi kirívót nem találok benne. Nem csinálsz magadból bohócot.

Fura!

Egy másik topikban írtad: " édesanyámnak nem tetszik bejelentette hogy ha azt a ruhát választom akkor ő nem fedezi a ruha árát és nem jön el az esküvőnkre."

Ezért gondoltam.

Szia nem fizete az édesanyám sem az első ruhámat se a mostani ruhámat.

Úgy gondolom jobb ha én választom ki a ruhámat mert tudom hogy számomra mi áll jól😌

Channa szia igen !

A ruha púder színű a vonalú 3D virágokkal diszített.

Elvileg külön van a szoknya része és külön a felsőrésze van hozzá még 3D virágokkal kirakott 3 m-es Fátyol meg egy Bolero

Ha nem valami extrém, akkor nem értem, hogy mi lehet a problémája.

Írnál a ruhádról?

Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy milyen az a ruha, ami miatt egy anya nem megy el a lánya esküvőjére.

Sziasztok ez egy pont jó téma.

Mi a vőlegényemmel kb. két éve vagyunk egy pár és kb. egy éve szervezzük az esküvőnket.

Most már a helyszínekkel is tisztába vagyunk nagyjából van fogalmunk hogy kb. hol lesz az esküvőnk. Következő lépcső volt az esküvői ruha ami sajnos akadályba ütközött mivel édesanyám nem fogadja el hogy én milyen ruhát szeretnék magamnak választani meg is van a ruha de a édesanyámnak nem tetszik bejelentette hogy ha azt a ruhát választom akkor ő nem fedezi a ruha árát és nem jön el az esküvőnkre.

Szerintem édesanyámnak ebbe most nincs igaza persze mondhat véleményt a ruháról meg a helyszínről meg bármiről de a végső döntést azt mi nekünk kell meghozni a vőlegényemnek és nekem.

Most gondoljunk bele ha a menyasszony olyan ruhába megy férhez amiben kényelmetlenül feszélyezve és rosszul érzi magát akkor milyen lesz az egész Ceremonia..?

Szerintem a legfontosabb hogy az adott napon jól érezze magát mindenki a vendégek is és a fiatal pár is és a legfontosabb amit ilyenkor szem előtt kell tartani még a szülőknek is hogy nem rólunk szól ez a nap hanem a vőlegényről és a menyasszonyról!

ismerős a szitu...

csak szólok, hogy a sértése örökre ott fog munkálni a lelkedben, ha akarod, ha nem.

bármit is gondolsz róla, csak áltatod magad.

el kellene szakadnod ettől a satrafa bagázstól..ha nem, akkor életed végéig megkeseredetten fogod cipelni a sértéseket...mert az kitörölhetelen a lelkedből. főleg, ha a férjed sem tesz semmit.

szerintem.

Oh, miféle ember mond egy beteg embernek olyasmit, hogy hogyan néz ki? Ez csak az ő szegénységi bizonyítványa! Ennyire gondolkodó ember nem fordul ki magából.

Te biztosan szép leszel, ne vedd magadra!

És miért nem leszel jó menyük?

Ne foglalkozz vele, hogy mit mond a külsődre! Pont annyira leszel szép menyasszony, mint mások.:D

Igazából nem veszem fel a mondanivalóját nem tud megbántani csak inkább nem beszélek vele úgy jobb lesz mindenkinek...

Kigúnyolt, hogy fogok majd kinézni meg nem hasonló kis aranyos dolgok de amikor látta nem sértődök meg úgy fogalmazott "de tudod semmi bántás nélkül csak hát..." Próbálta kimagyarázni miért nem leszek jó menyük, de szerintem neki senki sem lenne jó.

Én biztos, hogy egy pillanatig sem szeretnék olyan ember társaságában lenni, aki megtagadja a gyerekét, mert az beteg embert választ Társául.

Örülj, hogy nem megy el, annál kevesebb bánatot okoz nektek, minél inkább nem látjátok.

Beszéltem párom anyukájával nem volt vita de így sem jönnek majd el...

Ha mégis úgy dönt eljön én nem bánom de én nem igen akarok vele többet beszélni.

Inkább foglalkozom az esküvőnk szervezésével.

Igen a kemo miatt, sajnos sokszor meddőséget okoz én nem is menstruálok a kezelések óta...de a párom ezzel tisztában van és így fogad el.

Hátha nekünk is összejön mégis mint neked, ha nem akkor is lehetünk szülők ha nem lesz vérszerinti gyerekünk.

Ki ne szeretné, hogy a gyereke boldog legyen a választottjával...

Szerintem itt a szülőknek a fiuk mellet kéne állni a döntésében.

Gondolom azért kicsi az esély a saját babára mert a kemo, esetleg a sugár egyik mellékhatása, hogy csökkenti az egészséges petesejtek számát. Befolyásolja vagy megszünteti a menstruációs vérzést is.

Nekem is kevés esélyem volt arra, hogy legyen babám de mégis van két kisfiam :) Igaz én nem találtam meg a párom így nekem mesterséges megtermékenyítésem volt.

A ti döntésetek a fontos, a szülők véleménye másodlagos. Ha a pároddal részletesen beszéltetek a betegségedről, tudja, hogy esetlegesen nem lehet gyereked (ez egyébként hány százalékban esélyes?), akkor a szülőknek sincs okuk szólásra.

Én nem mennék bele egy anyóssal folytatott beszélgetésbe, ez jelen esetben lelki zsarolás lenne. Mondja csak a fia előtt.

Viszont nem rosszindulatból tiltakozik a párod anyukája sem, ki nem szeretne egészséges menyet, unokákat. Ha nincs fiútestvére a párodnak, akkor még erősebb ez a félelem. Ha szeretitek egymást és a párod megkérte a kezed, akkor nincs más mit tenniük, mint áldásukat adniuk, akkor is, ha nem így képzelték el a fiúk életét.

Természetesen.

Azért is írtam, hogy most ezt gondolom, aztán sosem lehet tudni, hogy mi lenne ha...

Nem írt ilyet a fórumindító.

Csak hogy eleinte titkolták a kapcsolatukat, de belátták, hogy felesleges.

Azért tervezik decemberre az esküvőt, mert akkor van az évfordulójuk.

Nagyon rossz volt olvasni...

-------

Az én saját véleményem:

A boldogságot nem percekben és nem méterben mérik...

Én úgy látom, hogy - amennyit leírtál, abban a helyzetben - nem a házasság a legfontosabb, hanem ti ketten.

Miért kell a házasság? Miért kell a papír?

Mi erősebb egy szerelemnél??? Semmi.

Érezzétek jól magatokat együtt minden lehetséges alkalommal, minden lehetséges pillanatban - sok-sok évig!

És ha egyszer úgy döntötök, legyen papír is erről!:)