A párom kihozott külföldre, nem tudom megszokni a légkört és honvágyam van (beszélgetés)

Sok sikert hozzá, remélem minden úgy alakul, ahogy szeretnéd. Hangsúlyozom, itt a legtöbben segítő szándékkal írtak, még ha éles hangvétellel is. El kell számolni háromig, mielőtt az ember írogat az tény, és úgy megfogalmazni, hogy az ne legyen bántó.

Üdv.

Nah ugye hogy...ugye?:))

A honvágy nem fog elmúlni sosem arra hiába vársz, viszont egy csomó új dologgallehet megismerkedni, új emberekkel, ahogy elöttem is írták vannak jobb és nehezebb napok. A nehezebb napokon kell túllendülni a többi pedig jön magától csak iszonyat sok türelem kell hozzá.

De én önszántamból jöttem ki de ő hozott ki nem egyedül jöttem nem tudom hogy le írni.

Konditerembe már járok mert otthon is jártam az az életem.Én jobban a pénz miatt jöttem ki.

Nem tudom értelmezni azt, hogy "kihozott". Nem önszántadból mentél ki?

10 év külföldi lét tapasztalatából beszélek:

Biztosan vannak és lesznek is nehéz napok, de ha ezeken túl tudsz lendülni, akkor hidd el,másképp fogod látni a világot!Mozdulj ki, és ne ess kétségbe!Iratkozz be konditerembe például, legyél minél többet a helyiek között, próbálj meg elvegyülni!Az otthoniak hiányát persze sem kárpótolhatja, de az elején teljesen természetes, hogy honvágyad van, ezen is túl fogsz lendülni!persze csak, ha te is szeretnéd...Azért mentél ki, mert egy esélyt szerettél volna adni a boldogságdnak/boldogságotoknak, nem?Akkor ehhez mérten cselekedj!

Nah komolyan itt ennyi rosszindulatú ember van???Milyen primitív és bunkó duma az hogy "valamit valamiért....nem tudod mit csinálj jó dolgodban stb."???Szerintetek olyan qva jó egy idegen országban teljesen egyedül, magadra hagyva üldögélni???

--------------------

Te pediig kedves Jázmin döntésre kell hogy juss:

1. Ha önként és önszántadból mentél ki, akkor most vállald a következményeket, és hozdd ki magadból a legjobbat, menj emberek közé, akár a pároddal is, valami egyesületbe iratkozz be, de ami fontos NE ÜLJ OTTHON! tapasztalatból mondom.Én 2-3év után jobban beszéltem a nyelvet mint azok a magyar nök, akik már 5-6éve kint éltek és csak magyarokkal beszéltek vagy otthon ültek.

2. Ha nagyon elképzelhetetlen számodra a kinti lét, akkor meg igenis le kell ülni a pároddal és beszélni a dologról.

Meglátszik nem ismertek engem,hogy én nem érdemlem meg páromat akik ismernek még egy sem mondta,hogy engem a párom megérdemel.Van énzem nem szorulok anyagi segitségre ha tudni akarod párom tartozik nekem nem én neki.De ez nem hiszem,hogy bárkire is tartozna.

Azt már rég meg van hol fogok dolgozni.

Hidd el a környéket már úgy megismertem mint a tenyeremet és nem csak ezt a várost ahol lakom nem kell vonatra ülnöm van autóm.Több száz kmrekre el utazgattam itten el hiheted amit nem tudsz mért gondolod,hogy az úgy van ahogy azt te gondolod? Kébzeld azt is tudom hol van az állomás pedig autóm van.Már az alapoknál többet tudok nem baj?:-))))

Hát elég érdekes a komunikációd,mert csak pár dologra válaszolsz és egyébként úgy mint egy 5 éves.

Meg nem magyarázva semmit. De igenis okos vagy és csupa jót érdemelsz és stb. Hát jóó, így legyen. De hogy haza jössz egyedül és a párod kint hagyod ez nem a legjobb döntés hidd el. Sem nyelvtanulás szempontjából sem a kapcsolat miatt. Akárhol is vagy csak vannak magyarok mint? Ha belefér az idődbe és miért ne? Járhatnál csoportos nyelv tanfolyamra is, ahol megismernél új embereket, akkikkel esetleg aztán a tanfolyamon kívül is szervezhetnél programot esetleg a munkánál is segíthetnének.

Éltem én is külföldön amikor kimentem a férjem után aki kint dolgozott akkor a kislányommal mentem és emiatt nem dolgoztam de nem is ültünk otthon ha esett is sétáltam vele, mert én is esős országban voltam:)

Kapd össze magad picit!

Azt, hogy külföldön nyelvet tanulhass, más kultúrát megismerj, anyagi segítséggel(párod), azt biztos nem érdemled meg, mert az írásaid szerint ezt nem értékeled, szerinted ezt otthon is megteheted.

Már most azt kellene keresned, hol fogsz dolgozni, milyen cégeknél, esetleg követségen segítséget kérni nyelvtanfolyamhoz, külföldi magyar közösségbe járni, akár hitközségbe, akár egyébbe, irányultságodnak megfelelően.

Múzeumba járni, az ország történelmét tanulmányozni, kultúráját megismerni.

Ne haragudj, de egy elkényeztetett királylány szerepét öltötted magadra, aki az aranykalickában raboskodik.

Nincs ám bezárva az ajtó, kimehetsz rajta, és felfedezheted a környezetet, amibe kerültél, akár felülhetsz egy vonatra és másik várost is megnézhetsz.

Amíg meg annyit sem tudsz, hogy "Merre van az állomás", addig meg fejjel be a könyvedbe, és mással ne foglalkozz, csak az alapok megszerzésével.

Hidd el, senki nem akar bántani, csak felrázni.

Vagyunk itt néhányan, akik emlékeznek az elmúlt hónapok nem éppen etikus törénéseire. Még ez sem baj, hiszen mindenki hoz rossz döntéseket. De nem biztos, hogy ezekre bólogatni is kell, mert hazugság, csalási szándék van mögötte. Azt hiszem, majdnem mindenki elkövet egyszer-kétszer apró stikliket az életben. Aztán koppan, tanul belőle és igyekszik jobbá lenni.

Nem véletlenül van az, hogy bizonyos helyeken min. 6 hónapra bevonják az útlevelet - legális-nem legális, de megteszik. Az illető fél évig kényszerhelyzetben van, próbálja túlélni, és ez legtöbbször sikerül is. Az meg természetes, hogy nehéz megszokni egy más légkört... De! Valamit, valamiért... Manapság a szétszakadt családok ha interneten is, de tudják a kapcsolatot tartani. Én is így tanultam meg internetezni, skypet használni...

Az egyik feladja, a másik meg azt mondja, hogy itt a lehetőség... Ez megvan, vagy él vele, vagy itthon folytatódik minden tovább úgy, ahogy volt.

Én szótárral, jegyzetekkel járkálnék a településen. Mindenhová bekukkantanék, megnéznék mindent... Valami majdcsak megragad a fejemben... Naponta csak egy-két szó...

Olvasom én is a fórumot. Bocs, ti nem kérdéseket tettetek fel, hanem ítélkeztetek.

pl: meg sem érdemled amilyen jó dolgod van, meg: nemrég még azon sírtál, hogy ki akarsz menni külföldre.

Ezek valóban nagyon segítőkész "kérdések".

Jázmin, tedd a szívedre a kezed. Biztos, hogy mindenki bánt?? Olyan nincs, hogy valakit mindenhol bántsanak, ha van, akkor meg valami ok hozza ki az emberekből.

Minden embert megbántanak időnként igazságtalanul, de ezeken muszáj átlépni, vagy kiállni magunkért, az igazunkért.

Most Neked sokan feltettek kérdéseket, de te, mint egy hisztis kislány- persze, te csak tudod-megérdemlem-stb, válaszolgatsz.

Kiírtad a fórumot, az emberekben kérdések merülhetnek fel,azt is tudhatod, nem mindig olyan válaszokat kap itt az ember amilyeneket szeretne, vagy elvárható lenne.

Ha nem válaszolsz senkinek,nem is tudnak segíteni, akkor a naplódba is írhattad volna, hogy honvágyad van.

Nem baratkozni akartam. Csak adni egy tippet hogyan lehet a legolcsobban hazajutni ha mar minden kotel szakad es nem birja.

A leirasabol kicsit ugy tunt, ott van ahol en.

Hát akkor gyere haza, ennyi a megoldás.Bár szerintem lehet, hogy unod magad, vagy nem tudom.

Ameddig nem tudsz egy nyelvet perfekt, és kommunikálni addig így is marad a szituáció.

A nyelvtudás is egy dolog, mert nem éppen tudsz vele dolgozni a szakmádba, vagy éppen boldogulni a mindennapokba.

Én ellenék külföldön, nem hiányozna senki és semmi....szedném sátorfám kedves szerelmemmel :)

Tudod van az a mondas, hogy az elet mindenkinek nehez, de azoknak a legnehezebb akik nem tudjak mit akarnak.

Mert egyebkent egyszeru. En is kulfoldre koltoztem. Honvagyam volt, azt hittem belehalok. 48 oran belul otthon voltam, ott ultem anyukam szoknyaja mellett, es helyrejott a vilag. Aztan visszajottem es megbeszeltem magammal, hogy ilyet tobbet nem csinalok, mert a hazarohangalas nem megoldas. Vagy hazamegyek, vagy itt teremtek magamnak eletet.

Ennyi.

Szerintem teljesen mindegy hol él, maga a tény a fontos, hogy nem tudja megszokni, és honvágya van.

Ha ottani országból szeretne megismerni embereket esetleg, vagy valamiben is segítséget kérni ott ahol most él, akkor azt írta volna le, mint tették már oly sokan.