A múlt karácsonya... (beszélgetés)

Én 68 éves vagyok, de igazán megható volt az írásod! Én sem felejtem el azokat a régi karácsonyokat.Kívánom, hogy a Te gyermekeid is így emlékezzenek meg majd a gyermekkoruk karácsonyáról. Áldott Békés Ünnepet kívánok az egész Családodnak!

Szívmelengető cikk és én is örülök hogy elolvastam, rátaláltam. Bár elég nagy a korkülönbség közöttünk, mégis emlékeztet az én gyermekkoromra. Remélem nekem is sikerül a kisfiamnak ilyen ünnepeket teremteni.

Boldog vagyok,h megtaláltam a cikkedet,mintha az én gyerekkoromat írtad volna le, egy pici faluban nőttem fel a Börzsöny szívében, ahol akkor is volt hó, mikor máshol már elolvadt, és gyerekként imádtuk. A disznóvágások sora, a várakozás az ünnepre, az ajándékok kutatása,szülők nagyszülők készülődése, végül a meghitt ünnep- nálunk Istentisztelettel....mind-mind így volt ahogy leírtad.Mi próbáltuk a gyermekeinknek ugyanezt átadni, hiszen minden karácsonyt ott töltöttünk a szüleimnél amíg kicsik voltak.Remélem sikerült valamit átadni nekik. A novemberi karácsonyi díszítés engem is bosszant, már mondtam is itthon a családnak, hogy én betiltanám, és csak adventkor engedném meg,hogy díszítsenek.Köszönöm ezt a nagyon szép emléket!

A gyerekkori karácsonyok felejthetetlenek. Igazából ez a gyerekek ünnepe, amit a felnőttek tesznek széppé. A mama mindig mondta, hogy "addig jó míg gyerek vagy". Hogy mennyire igaza volt, azt csak felnőttként tudtam felfogni.

szia, nagyon tetszett a cikked...habár én a 80-as évek végén, 90-es évek elején voltam kölyök, mégsem áll tölem távol mindaz, amit leírtál. A narancs, dió a kiszacskóban (föként mikulásra), a szaloncukorválaszték (kell a zselés, vagy nem), a disznóvágások végeláthatlan sora (nálunk volt egy a papáméknak, egy a keresztapáméknak, egy nekünk és egyet csak úgy..szóval mi novembertöl megkezdtük és ment karácsonyig). A disznótoros karácsony másnapján...annyiban különbözik talán a mi történetünk, hogy én nem kaptam meg soha, amit szerettem volna. Mindig kaptunk valamit, de mindig kis ajándékot. Nem is emlékszem olyanra, hogy lett volna 2 csomagnál több a fa a latt. De szép volt így is. És valóban, nem volt rohanás...valahogy lassabban telt az idö, perzse gyerekként, amikor nem nekünk kellett odafigyelni mindenre, tünhet ez illúziónak is. De én sem emlékszem semmi rohanásra, semmi kapkodásra. És olyankor nem volt veszekedés sem. (még akkor sem, mikor a nagyszülöknek szánt sütiröl lenyaltam a tejszínhabot útközben :-P).
Pont beszélgettük férjemmel, hogy nekünk majd ha lesz gyerekünk, mi a jófenét fogunk kezdeni a karácsony varázsával. Merthogy én szeretném a hagyományokat megtartani, és 24-én feldíszíteni a karácsonyfát és minden hasonlót. De mikor anyósom már most feldíszíti, mit mondunk majd neki? Hogy a mama jókislány volt, neki elöbb hozta a jézuska a fát? :-o Az októberi városdíszítésröl nem is beszélve. Meg a karácsonyi vásárokról...
Én modnom, minden anyuka, aki meg tudja örizni ma a karácsony varázsát a gyermeke számára, egy varázsló! (igy látom én, gyermektelnül)
Gratula a cikkhez és bocsi, ha bö lére eresztettem :-)

Ugrás a teljes írásra: A múlt karácsonya...