A lehetetlen nem létezik? (beszélgetés)

Tehát csak megszokásból van veled. Hidd el, ez hosszú távon meg fogja magát bosszulni.

Nyafog neked, hogy szánalomból vele maradj (ez is elég rossz pont a kapcsolatotokra nézve).

Kábítás a dumája, hogy így szeret, meg úgy szeret.

Már többen mondtuk: adj utat a vadászösztönének.

Ne adj esélyt arra, hogy pár hónap múlva eléd álljon azzal, hogy bocs, de valaki másért lángolok.

Állj végre a sarkadra! A TE ÉLETEDRŐL VAN SZÓ!

Nem lesz furcsa, ha jól adod elő. Megmondhatod neki, hogy úgy látod, hogy kis szabadságra van szüksége, mert pl. látod, hogy mostanában szívesebben van a haverjaival, és te is szívesebben lennél a barátnőiddel, te is igényelnéd a nagyobb szabadságot, stb.

Nem biztos, hogy most is utánad jönne... Az is lehet, ha egy-két hónapig ezt csinálnád, simán belezúgna az első csajba, akinél esély van rá, hogy megfekteti. Ne haragudj, hogy ilyen keményen fogalmazok, de én őt is megértem. Te voltál neki az egyetlen eddig. Természetes, hogy kíváncsi, és megnyugtatlak, egy idő után te is az lennél... Ha utánad megy, az is azt jelenti inkább, hogy más nincs. Sajnálom, de nagyjából ez az igazság. Írták itt, hogy még lehet, hogy egyszer összejöttök újra, ha eleget tapasztaltatok. De ahhoz muszáj a tapasztalás, hogy milyen más... Aztán még mindig rájöhettek, hogy ez volt a legjobb, ki tudja.

Szerintem is most tenni kell valamit,és tindigó-énál jobb ötletet én sem tudok.

Mondd meg neki,hogy azért teszed ezt,mert bár szereted,de meg akarod próbálni kívülről nézni a kapcsolatotokat,elgondolkozni róla egy kicsit,és ehhez kell a távolság.Igen,rossz lesz nélküle,mert nagyon hozzászoktál.De általában a rossz dolgok elviseléséhez is hozzá kell szokni,nem lesz fenékig tejfel a felnőtt élet,semmilyen szempontból.Most edzhetsz rá,egy kis távolságtartással.

én már ebbe belefutottam. elmondom, mi lesz: mivel szeret, próbál majd uralkodni magán meg megmagyarázni magának, hogy ez jó így. egyre jobban be fog gubózni. egyszer csak majd csak becsúszik valaki a képbe (ami valószínűleg plátói lesz, tehát nem feltétlenül történik is valami), ami vagy megtudsz, vagy nem, de utólag érzékeled majd a viselkedésváltozást. az ilyen pasik beleszeretnek az első helyes juliskába. a gerinctelenebbje az suttyomban be is próbálkozik ám...

a tanácsom nem fog tetszeni: szakítsatok egy időre. (de teljesen.) 6-12 hónap, és minden kiderül.

Szia!

Minél jobban futsz utána, és próbálod megjavítani, annál inkább menni fog el tőled, inkább lesz a haverjával, és kerülni fogja, hogy kettesben legyetek. Ez tuti ilyen, tök mindegy, hány éves egy férfi. :)

Adok neked egy többszörösen bevált trükköt, amit tetszés szerint tudsz variálni.

Bármilyen fura tanács is, ne tégy semmit! Ne próbáld megjavítani ily módon. Inkább van a haverjával? Akkor jelentsd be, mikor mégis hiányoznál neki, hogy most épp progid van a barátnőddel, nem érsz rá. Nem töltötök időt kettesben? Sebaj, akkor nem is kell minden hétvégét együtt töltenetek, mehettek külön-külön is. Ha fel szokott hívni mindennap egyszer, akkor most ne vedd fel, és csak később hívd vissza. Eddig mindig te hívtad? Hagyd abba. És még sorolhatnám, a logikát biztos érted.

Ha ez mind nem segít, akkor a legjobb, ha közlöd, hgoy neked időre van szükséged, és lépj le akár a szüledihez 1-2 hétre, és NE hívd.

Ez kétesélyes játék, ami mindent eldönt, de bárcsak ismertem volna előbb... Minél jobban érzi, hogy neked ő nem nélkülözhetetlen, annál jobban érezni fogja, hogy mennyire kellesz neki.

Vagy épp azt, hogy remekül megvan nélküled, és nem is hiányzol. Ez utóbbi esetben már biztos, hogy nem szeret, és nem jó ötlet leélni olyan férfi mellett egy életet, aki nincs odáig érted oda-vissza.

Nekem ez a módszer mindig bevált, flörtöléseknél is, bár néha nagyon nehéz ezt tenni, tudom.

A volt kapcsolatom emiatt ért véget, mert mikor elmentem, akkor fel sem hívott, sőt, egy hét után közölte, hogy jobban van nélkülem, mint velem volt, rájött, már nem szeret. Szörnyű volt, de jobb, mintha nem jön rá, és még pazaroljuk egymás idejét.

A mostani nem akart komoly kapcsolatot, még mikor fél éve voltunk együtt, akkor sem, de azt igen, hogy aludjak itt mindennap. Azt mondta, hogy okés, de akkor én se akarok olyan komolyat, heti 2-3x idejövök egy ukkmukkfukkra, amúgy a barátnőimmel fogom tölteni az estéimet, hétvégén meg velük fogok bulizni, vagy elutazom anyuékhoz. Másnap egy szerelmes levéllel jött, elvitt vacsizni, és hihetetlenül ünnepélyes keretek között megmondta, hogy rájött, hogy ő nem bírja ki, hogy csak heti kétszer lásson, a gondolatától is rosszul volt, rájött, szerelmes belém, és költözzünk össze.

Az ilyen radikális lépések arra jók, hogy a dolgok mindenképpen megváltoznak tőlük...

Ha elég bátor vagy, és mersz kockáztatni, vágj bele. Ha félsz megtudni az igazságot, akkor meg csináld, ahogy eddig...

El kell szomorítsalak: lehetetlen, amit szeretnél.

A tiétek gyerekszerelem. Ő, veled ellentétben ki szeretne lépni, minden általad leírt jel erre mutat.

Lehet, hogy nem tudatosan, de érzi: még nem élte ki magát; nincs még itt az idő számára, hogy egy életre elkötelezze magát.

Ez az a helyzet, amire azt szokták mondani: ami nem megy, nem kell erőltetni.

Engedd el.

Ha neked rendelte a sors, vissza fog hozzád találni (ha okosan viselkedsz), ha meg nem, jobb most véget vetni, mint pár év múlva esetleg gyerekkel.

Sziasztok!

Tanácsokat, ötleteket szeretnék kérni. Olvassátok végig, és ha van valami ötletetek, utána szívesen várom. Sokszor látom itt hoxán fórumokon, hogy ha valaki ír egy párkapcsolati problémáról, rögtön azt kapja, hogy hagyja ott, lépjen le, úgyis lesz jobb. Na ezekre nem vagyok kíváncsi :) megjavítani szeretném a mostanit, nem kidobni. Tehát:

Egy fiatal lány vagyok, 21 éves leszek. Párommal lassan hét és fél éve vagyunk együtt (igen, 13 voltam, barátom pedig 16). Voltak hullámvölgyeink, volt, hogy két hónapig külön voltunk, de nem bírtuk egymás nélkül, és ott folytattuk ahol abbahagytuk. Nagyon szeretem őt, szeretném vele leélni az életem, közösen gyereket nevelni meg hasonlók. A probléma nem is nálam van, hanem nála. Én vagyok az első barátnője, hiányoznak neki a kihagyott bulik, hódítások. És míg régen úgy állt hozzá, hogy van egy csodálatos barátnője, és másra rá se néz, mára ez a "lelkesedés" eltűnt...most megpróbálja leépíteni a női kapcsolatait, hogy kisebb legyen a "kísértés". Nem akar szakítani velem, mert nincs sok önbizalma és szerinte úgyse találna mást, aki elfogadja olyannak, amilyen. Viszont őt is, és engem is nagyon zavar az előbbi "lelkesedés" hiánya...már nem úgy néz rám, mint régen, nem vágyik annyira a kettesben töltött időre, stb. Sajnos nem külön élünk, velünk lakik a legjobb barátja, és anyagi okokból ez még így is marad legalább 1,5-2 évig. Sokszor úgy érzem, több időt tölt a barátjával (naponta, kétnaponta kiülnek sörözni az erkélyre, stb.) és jobban érzi magát vele, mint velem. És ha szeretnék elmenni sétálni, sportolni, stb., arra már fáradt munka után. Itthon meg maximum csak filmet nézünk.

Ha nem lennék ennyire önző, már rég mondtam volna neki, hogy próbáljuk meg külön, mert tudom, hogy egy idő után úgyis találna magának másik barátnőt...de szeretem, mindennél jobban, és tudom hogy ő is, csak azt a korai "lelkesedést" kellene valahogy visszacsempészni belé is. Erre várok ötleteket, tippeket, amiket így is megvalósíthatok, hogy nem kettesben élünk. Hétköznap dolgozik, általában este 7 körül ér haza, hétvégén pedig vagy az ő, vagy az én szüleimhez utazunk, tehát akkor sem lehetünk kettesben. Ugye nem lehetetlen amit szeretnék? Segítsetek kérlek! Köszönöm annak, aki végigolvasta és megpróbál segíteni.