Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » A legtöbb mentális zavar gyökere valamilyen korábbi trauma? fórum

A legtöbb mentális zavar gyökere valamilyen korábbi trauma? (beszélgetés)


nov. 22. 23:13
Általában így van. De a legtöbb esetben 3-4 éven belül ki lehet jönni belőle magunktól. Akinek van bátorsága segítséget kérni, megfelelő kezeléssel 5 hónap, de már 1 hónap után érezni a javulást. De ez csak egy átlag. Mentális betegségből rengeteg van, és egy csomó fizikai tünetekkel is jár. Akinél nem a trauma hozza elő, azoknál a hajlam ahogy előttem is írták. És bizony a felmenők között is akadnak olyan emberek akik rengeteget idegeskedtek.
29. f6bc3125a2 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 22. 23:01
Szerintem a hajlam öröklődik. És vagy trauma, vagy tudatmódosító szerek hozzák elő.
nov. 22. 11:13
Nekem sok mentális bajom volt már és emlékszem hogy óvodás koromba láttam 1 klippet a tévében ami nagyon traumatizált és úgy érzem bele szerettem a fiúba aki ezt csinálta.
27. csemár (válaszként erre: 26. - Csemár)
nov. 22. 09:41
26. csemár (válaszként erre: 22. - PöttyösPanka)
nov. 22. 09:36

Én csak egy szószátyár, laikus öregasszony vagyok ezekhez a dolgokhoz, a "Normális vagy"-ot se olvastam, de... ...De az, amit írsz, szerintem is nagyon valószínűnek tűnik. A traumatizált (potenciális) páciens azért lett "áldozat" (nagy valószínűséggel), mert traumatizált volt a környezet is, amelybe beleszületett.

Bagdy Emőke is erről beszél: amikor az "áldozat" nem egy "elkövető" áldozata, mert az elkövető is áldozat. És így tovább, generációkra visszamenően.

(Ha megtalálom, idehozom a videót, amit láttam erről.)

25. michelle.r (válaszként erre: 23. - A Nyuci)
nov. 21. 11:19
Valószínű, de ettől még nem válik áldozathibáztatásért. Pontosan ezért kéne óvatosabban bánni az "online rendeléssel" 😜. Egy szakember finomat, empátiával tud nyúlni az ilyen helyzetekkel, míg egy laikus szakértő könnyen oda tudja csapni a másik arcába, hogy szedd már össze magad. A másik pedig tovább győzködi arról, hogy erről ő mit sem tehet, a körülmények, a szülei, Buddha, mindenki más hibás, felelős, csak ő nem. És egyik károsabb, mint a másik.
24. PöttyösPanka (válaszként erre: 23. - A Nyuci)
nov. 21. 10:42
Egy részük biztosan. Viszont sokak megküzdési stratégiája a túlkompenzálás, aminek egyeseknél egyfajta istenkomplexus a következménye. Ők például sosem fogják úgy érezni, hogy ők bármiért is hibásak. Pont ezért nem lehet ilyen nagy általánosságban beszélni ezekről a dolgokról. Mindenki másmilyen, mindenkit másmilyen trauma ért, és mindenki máshogy reagál rá.
nov. 21. 10:06
Szerintem a traumatizált, mentálisan zavart ember mégiscsak úgy fogja fel ezeket, hogy akkor én vagyok a hibás ezért is... meg mindenért is.
22. PöttyösPanka (válaszként erre: 14. - Csemár)
nov. 21. 08:30
Szerintem nincs benne semmi áldozathibáztatás. Esetleg aki olvassa, belemagyarázhatja. Én inkább éreztem úgy a Normális vagy olvasása közben, hogy a legtöbb traumáért a szülőket, főleg az anyákat hibáztatja. Pedig leírja, hogy ő nem akar felelőssé tenni senkit, de muszáj erről beszélni a tejes kép megértéséhez. Sok kisgyermekkori, csecsemőkori traumáról is ír. De egy kisbabát ki hibáztatna azért, mert érzelmileg nem elég érett ahhoz, hogy ne traumatizálja ha bántalmazzák vagy elhagyják?
21. csemár (válaszként erre: 20. - Michelle.r)
nov. 20. 18:18
Laikusként olvastam tőle ezt-azt.
20. michelle.r (válaszként erre: 14. - Csemár)
nov. 20. 18:15
Ha így látod, gondolod, vajmi keveset tudsz a módszereiről. Tényleg érdemes olvasni, hallgatni.
19. michelle.r (válaszként erre: 9. - A Nyuci)
nov. 20. 18:14

Igen, lehet. Pl. Máté Gábor, de mások is, Almási Kitty, Orvos Tóth Noémi sokat írnak erről. Trauma nagyon könnyen lesz, hiszen ki az aki megfelelően reagálja le a történéseket? A lényeg, hogy ne ragadj bele.


És főleg senki ne nyalja be, hogy az idő majd begyógyítja. Csak több időd van rá, hogy mélyebbre ásd. És majd nagyobbat robban, amikor valami aktiválja.

18. csemár (válaszként erre: 17. - Enissa)
nov. 20. 16:23
Persze, persze.
17. Enissa (válaszként erre: 16. - Csemár)
nov. 20. 16:18

Őt kimondottan szeretem.

Az orvosok is emberek, ki ilyen,ki olyan.

16. csemár (válaszként erre: 15. - Enissa)
nov. 20. 16:06

Dr. M. G. orvos, és - mint orvos - humanista. Tehát "zsigerből" nem hibáztat. Tudja, hogy az ember esendő. És hogy az elesett ember is - ember.

Tehát: igen, igazad van, ő nem hibáztat.

Hanem megoldásokat keres. Humánus megoldásokat.

Az áldozathibáztatás NEM humánus megoldás.

Én ezt szűrtem le abból, amit megtudtam tőle, róla.

15. Enissa (válaszként erre: 14. - Csemár)
nov. 20. 16:00
Lehet félreértelek, de Máté Gábor nem hibáztat, ő tényeket próbál feltárni, kinél, miért alakulhat ki bizonyos betegség.
14. csemár (válaszként erre: 11. - PöttyösPanka)
nov. 20. 15:40

Lényegében, azt hiszem, igazad van.

Viszont nem A Nyuci az egyetlen, akinek megfordult a fejében az, hogy Dr. M. G. álláspontja bőven kimeríti az áldozathibáztatás fogalmát. (Ha valaki úgy áll hozzá.)

nov. 20. 15:22
Nem igazán, de előfordulhat.
nov. 20. 15:11
nov. 20. 15:11

Ezt a kérdést így túlzottan leegyszerűsítettnek érzem ahhoz, hogy érdemben válaszolni lehessen. Nekem a témában nem mérvadó, hogy valaki mit gondol az alapján, amit a környezetében lát, mert a trauma sokszor láthatatlan. Azt látod, hogy valaki mentális betegséggel küzd. De azt nem fogod látni, hogy kisgyermek korában mit kellett átélnie, aminek ez az eredménye. Tulajdonképpen ha valaki ráfogja, hogy ez a genetika miatt van, akkor azzal csak annyit mond, hogy "én nem látom az okát, ezért biztos a génjeiben van, amit persze szintén nem látok". De vannak, akik a rossz szellemeknek tulajdonítják.

Egy szónak is száz a vége. Én inkább hiszek olyan embereknek, akik évtizedek óta ezzel foglalkoznak, és a választ sem tudják le annyival, hogy igen vagy nem. Lásd az említett Máté Gábor.

10. PöttyösPanka (válaszként erre: 9. - A Nyuci)
nov. 20. 15:02
Máté Gáborra nem jellemző, hogy bárkit is hibáztatna az általa elszenvedett trauma miatt. Ő pont, hogy nagyon megértő mindenféle függő és önromboló életet élő emberrel szemben.
9. A Nyuci (válaszként erre: 7. - Michelle.r)
nov. 20. 14:56
Ez nem áldozathibáztatás? Aki elszenved egy negatív történést nem jól reagál és ebből lesz a trauma? Lehet jobban is reagálni, hogy ne legyen trauma?
8. michelle.r (válaszként erre: 7. - Michelle.r)
nov. 20. 12:31
Pontosabban: nem abból lesz a trauma.
nov. 20. 12:31
Dr. Máté Gábor szerint nem az a trauma, ami történik, hanem ahogy te megéled, ahogy te reagálsz. Én őt fogadom el "tudornak".
6. csemár (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 20. 11:55

Van olyan is, de több a genetikai eredetű.

(Nem saját tapasztalat.)

5. Tündike40 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
nov. 20. 10:54
nekem gyerekkori trauma
nov. 20. 10:31
Nem.
3. smaragdzöld 🐉 (válaszként erre: 2. - Enissa)
nov. 20. 10:01
Én is úgy gondolom, hogy inkább a genetikának van ebben szerepe.
nov. 20. 09:57

Nem, akkor akik átélték, átélik a háborúkat, mind mentális beteg lenne.

Inkább a genetika, a családi minta.

nov. 20. 09:54
Mi a véleményetek, tapasztalatotok erről?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2025, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook