A keresztény ember élete (beszélgetés)

Köszönöm.

Bárcsak a próféta beszélne belőled!

Erre már én is gondoltam. Minden embernek megvan a saját maga keresztje.

5 évvel ezelőtt történt valami rossz velünk, ami nagyban megváltoztatta az életünket. Azóta csak a negatív dolgok érkeznek. 5 év egy kicsit sok próbatételből. Most mát jöhetne valami pozitív is.

Sziasztok!

Végigolvastam az eddigi bejegyzéseket, mert nagyon érdekel ez a téma. Már az elején sejtettem, hogy a hozzászólók két táborra fognak szakadni. Az emberek egyik része hisz Istenben, a másik része pedig nem. Ez így volt már a kezdetektől, és így is marad az idők végezetéig. Minden embernek saját szíve joga eldönteni, hogy ő melyik táborhoz akar tartozni. Azt, hogy tényleg van-e Isten és létezik-e a túlvilág, azt ténylegesen mindenki csak a halála után fogja megtudni. Akkor dől majd el, hogy jó oldalt választott-e. Ez az én véleményem.

Magamról is írnék néhány szót. Én hiszek Istenben, és gyakorlom a vallásomat. Gyermekkoromban így nevelt édesanyám. Aztán jött egy időszak az életemben, amikor eltávolodtam Istentől. Később saját magam találtam vissza hozzá, mindenféle segítség nélkül.

Mostanában nagyon sok a fájdalom és a negatívum az életemben. Rendszeresen imádkozom Istenhez, hogy segítsen. Mégsem történik semmi. Ez fájón érint, de ennek ellenére nem hagyom el őt megint. Úgy érzem szükségem van rá, mert nélküle végképp összeroppannék. Hogy miért érzek így? Az nem tudom megmagyarázni. Sok minden van az életben, amit nem lehet megmagyarázni.

1. Pici babaként átéltem egy agyhártyagyulladást. Azt hitték nem maradok meg. Ennek több mint 48 éve

2. 17 évesen nem volt kedvem iskolába menni,elmentem orvoshoz. szerencsémre, mert másnap mütöttek vakbélre, ami majdnem perforált.Később baj is lett belőle, mert annyira begyulladt, hogy ujra kellett vágni az ambulancián, pár órán mult.A végeredmény??? meddőség.

3. huszonegy-két éves koromban, elmentem orvoshoz egy kis megfázással. Kaptam gyógyszert, amit lelkiismeretesen bevettem. (tudni kell ehhez, hogy gyerekkoromban nagyon sokat voltam beteg és nagyon erős antibiotikumokat kaptam már többször.Ez nem volt erős és szedtem már többször is. ) Másnap reggel arra ébredtem, hogy a duplája vagyok önmagamnak. Orvos. Majdnem ifarktust kapott mikor meglátott. Itt is pár óra volt a tét.

4. az autóbaleset amiről már irtam.

Közben volt még egy. De az már lehet hogy csak pánikroham volt. Méhcsipés,korház.

Kedves hte23!

Nem könnyü az élet, annyi minden történik!Jó is meg rossz is!DEhát mi történt Veled,h 4x voltál már a halál közelében? Örülök,hogy élsz és itt vagy köztünk:-)!HA gondolod osszd meg velünk,mi történt!

Amit elértem saját erőmből tettem. Amit elrontottam a saját hibámból rontottam. A hibáimból tanultam, igyekszem kikecmeregni belőle.

Igen sok mindent tuléltem, sok mindenen átmentem. Kb. 4 alkalommal voltam a halál torkában. Mindig kicsin mult az életem.

Kedves hte23!A hit az kegyelem. Nemcsak úgy van az,h valamit megtanulok,es kesz. Es a vallásos emberek hite is különbözö. Valaki megragad azon a szinten,amiket hittanoran tanult vagy hallott a mamajatol,valaki pedig képes fejlödni benne.

Nem olvastam még el mindent az oldalon,csak bele-beleolvastam,nem volt idöm. De nem hiszem,h Isten nem figyelt Rád. ISten biztos vok benne,h Téged különös képpen kedvel.

Egyátalán nem erről van szó.

Nehéz a másik fejével gondolkodni, mert én hiszem, hogy a szenvedés nagyrészt emberi eredetű, és egy percig sem mondtam, hogy neked is ezt kéne hinned. Szíved joga, miben hiszel vagy miben nem. Elmagyarázni meg nehéz ezt a hívás dolgot, mert nagyon nyálasan, elcsépelten és misztikusan hangzik így leírva, kívülről nekem is így tűnt, sőt, nem is szeretem, ha valaki arról beszél miért tért meg.

Rájöttem, hogy létezik. Máshogy ezt nem lehet elmondani. Belém semmit nem neveltek, sőt, otthon még féltettek, hogy nehogy vallásos legyek. Nem is lettem az, nem járok templomba, nem térítek senkit meg, hinni hiszek. Nagyon gyakorlatias gondolkozású vagyok, az ilyen ezobizéket kifejezetten rühellem.

Na jó, én befejeztem. Ti meg akartok győzni van Isten, én nem akarom megérteni,

Én feladom, én nem meggyőzni akarlak benneteket az én véleményemről. De Ti igen. Itt kezdődnek a bajok.

Csak Ti ezt nem ismeritek el.

Én meg szeretném érteni az okokat, ki miért hisz.

De még eddig senki nem tudta elmondani. Mindenki csak szajkózza azt amit beleneveltek, vagy később ugymond "megvilágosodott".

Tisztelem mindenki hitét, bármilyen. Csak engem ne akarjon megtériteni senki.

De itt azt érzem nektek csak ez létezik, ez az igaz. Fel sem merül bennetek az, lehet hogy nem az.

Bennem legalább merülnek fel kérdések.

De Ti csak elfogadjátok.

Ha valamelyik gyerekem vallásos lesz, tegye, szive joga. Az Ő élete.

Énrám még nem figyelt az Isten. Pedig kértem.

Kértem annak ellenére, hogy nem hiszek benne.

Kértem, ha van valaki vagy valami akkor segitsen rajtam. Nem tette.

Csak magamban tudok már hinni. Meg a gyerekeimben.

Szinte lehetetlen olyan példát mondani, ahol az emberi szenvedésnek legfőbb oka nem az ember lenne.

Ha mindenbe 'beleütné az orrát', akkor az lenne a baj, akkor mindenki rabnak érezné magát.

Én is a sorsnak mondom. Velem is megtörtént.

Árokba mentem, 360 fokot fordultam. A kocsi totálkáros lett, én teljesen épen szálltam ki belőle.

Még a szemüvegem sem tört össze.

10 cm-el huztam el egy fa mellett. 2009.04.28. Ez a második születésnapom, de semmi köze Istenhez.

Én nem azt mondtam hogy büntet, Hanem azt, ha lenne, ha létezne akkor nem engedne ártatlanokat szenvedni. A jót nem veszem természetesnek. Dolgozni kell érte.

Hozzátéve Mennyi csoda van a világon, amit meg szerencsének nevezünk.

Először is ismerek egy 60éves nénit, ami a saját erkényén takarított, és kiesett az ablakon 7m-t zuhant, összetörte magát ugyan de túlélte. Kétszer volt a klinikai halál állapotában de felépült és nem maradt maradandó károsodás. A klinikai halál állapotában pedig fényt láttot és hatalmas szeretetet érzett. Ő így lett hívő, előtte nem volt az. Valószínű neki még dolga volt a földön.

A barátnőm és a férje pont 1 hónapja szenvedtek autóbalesetet. Országúton, megcsúsztak a sáron, nem tudták megállítani a kocsit, becsúsztak az árokba, a kocsi a levegőben pördült meg és fejre álltak. A kocsi teljesen tropára töröt, akik megálltak hogy segítsenek nem mertek kiszállni a kocsijukból, mert féltek a látványtól, csak mentőt hívtak. Nekik viszont semmi bajuk nem lett, egyetlen karcolás nélkül úszták meg. Vagyis de a barátnőmet felhorzsolta a biztonsági öv.

Ezekre mindenki azt mondja szerencse, még sok hívő is. Pedig csoda. A rosszra, meg az Isten büntet, vagy nincs Isten,mert ha lenne nem engedne ilyesmit.

Ennél több kisebb csoda is van az orrunk előtt, de a többség a sorsnak, a szerencsének tulajdonítja, esetleg magának (holott semmit nem tett érte) vagy természetesnek veszik a jót.

Ha diszkriminálnak, én szégyellem magamat az ő helyükben is. Sosem volt vele gondom, ha valaki nem hívő, csak azért, mert én az vagyok.

A rák sajnos bizonyítottan az új évezred betegsége, amit a környezetszennyezés, az új mesterséges méreganyagok megjelenése, a technika fejlődése vagyis az ember munkálkodása váltott ki...

Miért halt meg? Miért jelent meg a rák? Valahogy a rossz dolgokat az ember mindnig Istentől eredezteti, ugyanez a jóknál sosem jut eszébe.

A halál nem természetes, de a születés igen?

Isten nem büntet. Ajanlok egy jo könyvet: a visko!

Olvastatok?

De miért azokat bünteti az Isten ( ha van, erről nem vagyok meggyőzve ) akik semmit nem ártottak.

A kislányom osztálytársának a bátyja most halt meg rákban 13 évesen. Ő miben lehetett bünös, vagy a szülei? Miért őket bünteti???

Tudom sarkitott, de én háborgok.

Nem szeretném magam fényezni, de soha nem tettem különbséget semmilyen tipusu másság közt. Mindig azt valottam, és erre nevelem a gyerekeimet is, minden ember egyformának született.

Ha valakit nem fogadok el, azt nem a mássága (bőrszin, vallás, fogyatékosság ) miatt teszem.

Sajnos az ugynevezett rendszerváltás idején nagyon sok "köpönyegforgatóval" szembesültem. Itt meginogtam még az emberekbe vetett hitemben is.

Egyébként most kiváncsi vagyok, mert nem vallásos emberként jelentkeztem egy olyan munkahelyre, amit a katolikus, konkrétan a ferences rendiek üzemeltetnek. Ez egy szeretet otthon.

Voltam interjun. Elmondtam, válás van folyamatban, nem vagyok istenhivő, de tiszteletben tartom azt aki az, és szeretem az idős embereket.

Kiváncsi leszek, ha elutasitanak, ez mennyire befolyásolta őket. Majd beszámolok.

Nagyon jó az az idézet, nekem is mondták egyszer, sorsfordító volt.

Talán a leghatásosabb mondat valaha, amit Pál leírt.

jajj szia:))

Na azért János Pálról nekem más volt a véleményem, de én sem vagyok elájulva az új pápától.

Tudom, nem nekem címezted a hozzászólásodat, kérdéseidet, de talán nem bánod, ha megpróbálok felelni.

Először is: én tisztelem az Istenben nem hívő embereket is. Én is az voltam valamikor. Senki sem születik úgy, hogy hisz Istenben. És ami a lényeg: Isten is szereti őket! Mielőtt hozzá térne az ember, ő már szereti, gondot visel rá. Látja benne azt, akivé válhat, ha egyszer majd Őrá, Istenre bízza az életét.

Azt mondod: az, hogy Istenből merítjük az erőt csak egy menekülés? Van kire hárítani a felelősséget?

Én nem hárítok Istenre semmit, ellenben mindent az Ő kezéből fogadok. "Akik Istent szeretik, minden javukra válik" - személyes tapasztalatom ez a bibliai ige. Sok mindenen mentem keresztül én is, amit akkor nem értettem, de később visszanézve, világossá vált, hogy annak miért kellett megtörténnie. Semmi sem történik véletlenül. Minden mindennel összefügg, egy nagy forgatókönyv része a jó is és a rossz is. Van egy Rendező, de mi is formálhatjuk a "szerepünket" (szabad akarat).

Az általánosságban felvetett szenvedésekről (háború, gyermekhalál, meddőség) sokat lehetne beszélni. Röviden annyi - amit nem hívők valószínű, nem tudnak elfogadni -, hogy amikor az első emberpár elfordult Istentől és vétkezett, beengedték a bűnt az ember életébe. Azóta jelen van a gonosz, a bűn, a szenvedés, a rossz, a halál - mert az ember ezt választotta. Isten nem kellett. (Sajnos ma sem kell sokaknak.) Csodálkoznak, hogy hogy engedheti ezeket Isten, mikor kirekesztik Őt, a legfőbb jót, a Szeretetet az otthonukból, az életükből?

Azt mondod: csalódtál a papokban. Oké. A papok is csak emberek. Senki sem mondta, hogy szentek és tökéletesek. (Akinek valódi hite van, az tudja, hogy nincsen csak egy jó, az Isten, és kivétel nélkül mindannyian bűnösök vagyunk, akik megváltásra szorulunk.)

Nem jó általánosítani. Semmilyen téren. Itt se tedd! Nem minden pap/lelkész egyforma. Református lelkészként, én nem szégyellem hibáimat, tökéletlenségeimet, sőt ezeket is megmutatva próbálok hiteles életet élni. Igen, engem is érnek kísértések az élet bármilyen területén, s az Úr nélkül elbukom én is, mint bárki más. De Ővele ellent tudok állni a gonosznak és minden kísértésnek, mert Ő a Szabadító, aki új élettel ajándékozott meg engem.

Bocsánat, hogy a végére átmentem bizonyságtételbe - vagy prédikálásba (ki hogy nevezi) -, de nem tehetem, hogy ne mondjam. Az egész életemet erre tettem fel, hogy minél többen megismerjék Jézust, és Őt követve megleljék saját útjukat, lelki békéjüket és az örök életet.

Számomra Benedek pápa pontosan olyan ember, mint a sarki fűszeres.

Ez az én hitem.