A jelmezviselés szociálisan érzékenyebbé tesz (beszélgetés)

Ebbe a szűkös világba sok óvónő és alsótagozatos tanító - át nem gondolt spórolási ötletként - szinte ráerőlteti a szülőre nagyszülőre az otthoni jelmezkészitést.

Szerencsétlennek eszébe sem jut, hogy ezzel pld egy egyedülálló anyukának mennyi pénzt húz ki a zsebéből, sokkal többet, mintha jelmezt venne, mert az még mindig olcsóbb és egyszerűbb volna, mint napokat órákat elszerencsétlenkedni - főleg közönyös és ötlettelen gyerek esetén - az otthoni jelmezgyártással.

Én szintén nem szerettem ezt a változatot (35-40 éve volt divatban) ráadásul anyám és az egyik rokon erőltette (utóbbi akart villogni az ötletével:S).

2 alkalom után vették a lapot, de éreztették a "nemtetszésüket".

Így van, nem kell többet belelátni.

Az óvodai farsang egyetlen gyereket sem fog szoviálisan érzékenyebbé tenni. A rendszeres és gazdag szerepjáték, az igen, de az ovis-iskolás évi egy jelmzevereny az nem. Ebből a szempontból tehát teljesen értelmetlen.

Mint írtam már többször, csak valahogy mindig sikerül átsiklani felette, lehet egy ovis farsangot is úgy szervezni hogy abban a gyerekeknek és a szülőknek is öröme teljék, de sokszor sikerül úgy kitalálni hogy az inkább teher és kellemetlenség legyen gyereknek-szülőnek egyaránt.

Az utolsó szót lespórolhattad volna.

Nem kell a véleménykülönbségből drámát csinálni.

Nem tudnád néha, véletlenül , valamiben a jót is meglátni?

Atyaég!

Nagyon tetszik, amit írtál!:)

Én is ördögnek öltöztem valamikor réges-régen, de valahogy nem leltem benne örömöt, mindegy is, régen volt.:)

Fiaméknál múlt héten vot a farsang. Nekem is az volt az érzésem, hogy a gyerekeket egyáltalán nem érdekli, honnan van a jelmezük, jól érezte magát mind.

Az már más kérdés, hogy én pl. imádok ilyesmivel szöszmötölni és családilag is jó buli lehet a jelmezgyártás, de tudom, hogy rengeteg szülő ezt a háta közepére sem kívánja.

Az egyik anyuka mesélte, hogy az ő fiai hetekkel ezelőtt kinéztek valami jelmezt egy külföldi webshopban, amire ők maguk gűjtötték össze a zsebpénzt. És nagyon boldogok voltak benne, egy icipicit nem látszottak boldogtalanabbnak azoknál, akiknek otthon készült a jelmezük.

Egy szülő nem azért vásárol jelmezt, mert elolvas egy ilyen cikket (mellesleg nálam nem fizetős, azért raktam ki, mert tetszik), hanem azért mert:

- akar egyet-kettőt otthonra,

- farsang van, ezért a gyerek szeretne és a szülő nem tud/nem akar saját maga készíteni.

Nálunk az óvodában szintén van jelmezes doboz és a gyerekek akkor öltöznek be, amikor akarnak, nem csak farsangkor. A korábbi óvodában dettó volt ilyen. Sőt, a fiam iskolájában is vannak ilyen dolgok, bár ott nem teljes alakos, komplett jelmezek lógnak már.

És egyik helyen sincs verseny. Fogalmam sincs, miért általánosítasz folyton.

Két dolgot gondolok erről:

- egy játéknagyker által finanszírozott "kutatást" semmiképpen nem neveznék reprezentatívnak. A cikk is nyilvánvalóan a fizetett reklám kategória, a célja hogy meggyőzze a szülőket, hogy vásároljanak jelmezt.

- ettől függetlenül azzal egyetértek, hogy a szerepjáték és ehhez kapcsolódóan a beöltözés, jelmezkészítés és társai rendkívüli módon fejlesztő hatásúak és nagy örömet okoznak. Ugyanakkor az óvodai-iskolai egy délutános jelmezversenyekről már nem gondolom ugyanezt. Nyilván meg lehet oldani jól is és élvezetesen is, de sok helyen ezt nem sikerül és nem az örömszerzés válik a fő céllá, ez az ami engem zavar.

Csak egy példa: sokkal több értelmét látom pl. hogy ahová a lányom iskolába jár, ott minden osztálynak van egy nagy játékos szekrénye, amit a tanítási idő alatt az órákon közbeiktatott játékidő alkalmával használnak. Vannak jelmezeik, álarcaik, fejdészeik is többek között. Meséket játszanak el, vagy beöltöznek a szabad játék idején. Viszont nincs jelmezversennyel egybekötött farsangi "bál", ami kötelező lenne. Persze így nyilván kevesebb jelmezt lehet eladni :)

Gyanús-gyanús.

Biztos oka van, hogy nem szólít sosem kisangyalomnak;))

Én két éve ördög voltam, egy fekete bársony hajráfra varrtam piros bársonytól szarvakat, fekete leggings, pulcsi, farkam is volt, piros bojttal, fekete körmök, smink, stb.

Indulás előtt én életemszerelme megkérdezte: te miért nem öltözöl jelmezbe?

:DDD

Érdekes volt a cikk.

De én már kiskoromban se szerettem a farsangi jelmezt.. Szerepelni kellett és ez rossz volt.. Nekem az a jó emlék mikor már nem volt kötelező a betöltözés nem kellett kiállítás a plénum elé csak simán jól éreztük magunkat.

Jó a cikk.

Én idén zombi leszek:D

De ez felnőtt farsang lesz.

Egyetértek.

Ilyenkor nem az számít ki mit mond, hanem hogy jól érezzük magunkat!

Én is beálltam táncolni a gyerekem farsangi bálján (3. osztály) Gangnam Style-t és baromira nem érdekelt, ki nézett hülyének. :)

Nálunk két napos volt a farsang. Első nap nyuszi volt a lányom. Második napra is az lett volna, de az első nap után kitalálta, hogy ő szeretne inkább királylány lenni. Annak ellenére, hogy első nap volt már három királylány/hercegnő. Igaz, hogy nem zavarja őket, ha többen ugyanannak öltöznek, csak a szülők versengnek, nem a gyerekek.

Farsang körül mindig vásárolok egy csomó jó jelmezt itthoni játékokhoz (turikban), úgyhogy nem okozott gondot. Másnap ő lett a negyedik és nagyon boldog volt. :D

Olyan hálásak és őszintén örülnek, imádom az óvodás korosztályt ! ( is )

Mikor köztük van a felnőtt, el is felejtheti a korát. :)

Én meg a 10% százalékba tartozom, aki kihasználva az ovis farsangot, szülőként is beöltözik. :DDDDD

Tök vicces volt, amikor rámcsodálkoztak az ovisok nevetve-vigyorogva, megérte.

És a klinikai szakpszichológus engem igazolt, hogy nem csak a saját készítésű jelmezben van öröm!D

Sőt, azt, hogy gyerekek készítsék, meg sem említi.

A gyerek akkor is örül, ha 5 Juliska van a farsangon. D