A gyerek mindenek előtt! De nem túlzás ez már? (beszélgetés)

Szívből ajánlom, ha még nem olvastad Louse Hay Éld az életed c. könyvét. Ennek a könyvnek az éjjeliszekrényen a helye, amikor szükségünk van rá beleolvasunk. Sok mindenre rájövünk és próbálunk változtatni az életünkön.

Egy videó az írónőről és az életéről.

Remélem tudtam egy kicsit segíteni:)

[link]

Nézd, ez a pasi téged nem szeret. Csak egy eszköznek tart, aki kiszolgálja és ellátja mind őt, mind a gyerekét. Ha ez nem igy lenne, nem rángatna bábként, és félne attól, hogy neked fájdalmat okozzon a viselkedésével.Nem te lennél az utolsó a sorban ex mögött kullogva, hanem a gyerek után az első.Mert akit szeretnek azt minden módón védik.Védik érzelmileg, és fizikailag is.

Te sem szereted ezt az embert, ez egyértelműen látszik az írásodból.

Az meg pont az I-re, hogy te veted fel, hogy költözzetek össze. Ezt sosem szabad tenni, mindig a pasié az első lépés, főleg ha család-egyesítés, vagy család-alapításról van szó. Kicsit gondolkozz el a jővőtökön(a tiéden, meg a gyermekedén).

Nem, az nem önzőség, ha fontos vagy magadnak és számítanak az igényeid. Nem mástól veszel el, ha magadnak is adsz.

A probléma gyökerét látod, sok sikert ahhoz, hogy kigyomláld, amire nincs szükséged ;)

Egyszer már elmondtam neki a véleményem, sőt azt is felhoztam, ha nem megy ne erőltessük... Hallani sem akart róla.

Köszönöm a hozzászólásokat. A végeredményt előre is láthattam volna, nem kell úgy felfújni a dolgokat, sőt inkább velem van a gond, mint másokkal. Sokan, sokfélék vagyunk, sokféle módon látunk és élünk meg dolgokat. Nem érzem magam attól rossz embernek, sem mártírnak, sem "másnak", mert ilyen természettel vagyok megálldva. Igyekszem változtani...

Ne haragudj, de meddig akarsz mártírkodni?

Ez a pasi pont ezt a tulajdonságodat használja ki, rajtad gyakorolja az ex által kapott megaláztatásokat. Az csak mese, hogy attól fél hogy a gyereken tölti ki a bosszúját, ez a pasi az ex-től fél igazából.

Bocsi de nem látod a fától az erdőt!

Szerintem félsz attól, ha megmondod a véleményedet akkor ott hagy.

Nem bántasz, mindezzel én is tisztában vagyok. Tehát legyek... hogy is mondjam? Kicsit önző? Amit szeretnék, akarok vigyem véghez, igaz? Ne csak azzal foglalkozzam másnak hogyan jó, mit szeretne.

A törődéssel és figyelemmel a kezdetekkor nem is volt semmi baj, de mára... ha előkerült valami, nézeteltérés esetén azonnal felvállaltam, hogy én lehetek az okozója, a hiba csak bennem van. És ez mostmár természetessé vált

Nahát, szinte ugyanezt írtam :)

Dehogynem, akkor meg a közös unokák ;). De egészséges lelkületű embereknél szerintem ez inkább egy jó móka mint tortúra.

Szerintem te magad vagy a helyzet kulcsa. Te vagy az, aki olyan bizonytalan önmagában, hogy minden momentumban visszaigazolva is látja, hogy nem kap elég figyelmet. Magad erősítsd, vívd ki a figyelmet, a törődést, elő sorban magadtól. A többieké varázsütésre jönni fog :)

Nem bántani akarlak, de te vagy az, aki mindenkivel szemben és minden helyzetben alárendeltté teszed magad.

De, persze hogy lehet. Az pedig minden kapcsolat kötelező kelléke, hogy elmondom ami bánt és hogy min szeretnék változtatni. Addig amíg nem teszed meg, ne várd a megoldást.

Addig is menj a dolgok elébe, mire jön a kölyök, főzd meg a kaját, ne akkor dumáljon bele mindenki, csinálj előre programokat, picit vedd a kezedbe az irányítást.

Én már semmiben nem vagyok biztos. Kivel van a gond? Bizonyára, mint mindig, csak velem. Annyira ismerem magam, hogy apróságokat is felfújok... illetve györtöm magam, akkor is ha véletlenül más a "hibás". Hogy miért zavarja az én exem? Nem tudom. Nem is ismeri, mégis "meg van a véleménye", mint a saját exéről...

Lehet, hogy nem volt jó ötlet leírnom mindezeket... Eléggé felkavart mindez.

"Tudjátok volt rá példa, hogy ha kettesben voltunk, a gyerek az anyjánál, akkor is telefonált. . . és én ott ültem csendben, és vártam"

Téged nem zavarna? :)

Azt sajnos nem mi itt fogjuk eldönteni, hogy az ex a problémás vagy a fórum kiírója. Az ex is viselkedhetne máshogy. Csak neki nem tetszik a másik új kapcsolata, ezért esze ágában sincs. Abban egyetértünk, hogy ezt csak a férfi tudja helyre rakni. De lehet, hogy nem véletlen, hogy tart az extől. Meg az is lehet, hogy csak ezzel magyarázza a bizijét. Nem tudjuk, de bármelyik lehet.

Hogy kizárólag a fórum kiírója legyen a ludas, azt ugyanúgy nem hiszem, mint ahogy azt sem, hogy az ex makulátlan - nem beszélve persze a pasiról.

Szerintem meg a kulcs a fórum kiíró.Igazából őt zavarja,hogy a pasi ennyire jóban van az exével.

Ha nem zavarná,akkor nem is lenne miről beszélni,mert nem is lenne probléma...:))

"A közös gyerekek meg normális esetben egy életre kapcsolatban tartják egymással a 2 szülőt."

Azért ,hál istennek nem:))Amikor felnő a gyerek ,már nem feltétlen.:))

"Tudjátok volt rá példa, hogy ha kettesben voltunk, a gyerek az anyjánál, akkor is telefonált... és én ott ültem csendben, és vártam"

Na.Én ezt nevezem gáznak!:((

Nem szándékoztam olyan mélységeibe belemerülni az életemnek, ennek a kapcsolatnak, hogy részletesen, mindenről beszámoljak, viszont így igen csak megoszlanak a vélemények. (Persze talán akkor is) Úgy érzem, már régen nem a főzésről szól a "vita". Talán nem is csak arról van szó. Tudjátok volt rá példa, hogy ha kettesben voltunk, a gyerek az anyjánál, akkor is telefonált... és én ott ültem csendben, és vártam, hogy mintegy 10 perc semmiről nem szóló csevely után velem is foglalkozzanak. Igaz ez nem sűrűn fordult elő, de szerintem egy vehemensebb vérmérsékletű hölgyemény úgy otthagyta volna, hogy... Mikor rákérdeztem, hogy mégis miért megy ez így: a válasz, ha nem kedves az exel, kevesebbszer láthatja a gyereket, és hát miután az sem tetszik neki, hogy én vagyok, még netalán a srácon torolná meg. Ezek persze mind-mind a rossz, és fájó dolgok a kapcsolatunkban. Vannak a csodás, és kellemes és fantasztikus pillanatok, amelyekről még nem is írtam... de ezek már egyre ritkábbak. Ahhoz, hogy pontos képet adjak, nem elég néhány sor, és tudom, hogy nem elég kiragadni egy "eseményt", arról véleményt kérni.

Már írtam, én is anya vagyok. Aggódom a lányomért. Az, hogy az apja jelenlegi családjával a lehető legjobb a kapcsolata, minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy rajtam múlott. Három hónapos volt a gyerek, amikor elhagyott. Azután a se veled, se nélküled, majd talált valakit, aki el tudja viselni, és van egy szép családja. A lány volt hogy hónapokig nem is látta, mégis úgy neveltem, hogy szeretettel és tisztelettel gondoljon az apjára, és én kértem apukát, hogy vigye, foglalkozzon vele, mert szüksége van a gyereknek rá.Ma már (majdnem) minden úgy működik, ahogyan kell. És nincsenek rákérdezős telefonok, sem exek, új élettársak gyülölködése. Én nem tartom magam különbnek másoknál, de Pen80 véleményével azért egyetértek, persze elfogultabb vagyok...

Blablablablabla......ez te-ti vagytok.Ők meg ők.

Pár telefon még nem a világ vége.

Igen, de miért érzem őt biztonságban? Mert úgy alakítottam a dolgokat. Mert ez legfőképpen az én "tevékenységem" eredménye. Támogatom pl az apa-gyerek kapcsolatot és erősítem az apa önbizalmát. És nem várom el, sőt, nem akarom, hogy mások mindent ugyanúgy csináljanak a gyerekkel, ahogy én.

Szerintem itt a felvázolt esetben anyukával nincs valami rendben pszichésen (mondjuk a 3 apától 3 gyerek elég beszédes). És innentől kezdve rengeteg oka lehet ennek a kötődő kapcsolatnak exek között. Ezek pedig csak szépen lassan derülnek ki és csak ugyanilyen lassan orvosolhatók.

Ne csináljatok már ekkora drámát ebből?

Szerintem tök természetes ,hogy az elvált szülők kapcsolatban vannak ,a közös gyermekük végett.

Az is tök természetes,hogy egy anya jobban aggódik a gyerekéért ,amikor távol van ,és ezért többször telefonál.

Az lenne a gáz,ha együtt lennének gyerek nélkül ,és akkor is napjában többször telefonos kapcsolatban lennének,de erről úgy tudom nem szól a fáma.

Szóval ez a bolhából elefánt ,tipikus esete.