A férjemnek gyermeke lesz mástól (beszélgetés)

ismét jelentkezem...nem is tudom miért...talán ha egyszer valaki lesz az enyémhez hasonló helyzetben akkor tudjon arról h nem csak ő van ilyen helyzetben.....

Szóval továbbra is együtt vagyunk, kapcsolattartás nincs legalábbis én nem tudok róla(ugye nem kell magyarázni, hogy a bizalmam nem a régi...és tudom h soha nem is lesz, bár épülget de ugye ami eltörött...), de mindennek ellenére benne vagyok a házasságomban, én úgy érzem bárhogy is alakul a kapcsolatunk a férjemmel én már emelt fővel fogok tudni kilépni ebből mert az esélyt megadtam. HAtalmas traumákon vagyok túl az elmúlt években nem is tudom hogyan tudok még ép ésszel itt lenni. vAnnak nagyon nagyon nehéz napjaim főleg a baba elvesztése óta de tudom érzem, hogy ennek így kellett lennie....azóta fokozottan figyelek h még véletlenül se lehessek újra várandós most h lement a sokk látom, h nem bírtam volna el ebben az állapotban még egy babát és a házasságom is nagy valószínűséggel tönkre ment volna...az élet így hozat meg helyettem a döntést.....amit bár most bevallom én nem mertem volna meglépni de a legésszerűbb döntés az abortusz lett volna....

A férjemmel eljutottunk oda h nem napi szinten emlegetem neki fel a történteket igen kellett hozzá elég sok idő de nem téma közöttünk amit mondjuk inkább eddig én hoztam fel mindig....most inkább a kapcsolatunk minőségének javítása lenne a cél de elég nehéz ebben a helyzetben egy örökmozgó keményen hiszti korszakos kisgyerekkel és 0 segítséggel kivitelezni...őszintén szólva félek h a hétköznapok felőrölnek minket teljesen....

együtt vagyunk azóta is...egyenlőre továbbra sincsen kapcsolattartás....megmondom őszintén nekem is így könnyebb...

Ismét nehéz feladatot kaptam az élettől védekezés mellett én is várandós lettem.....azt hittem h rosszul látok. Nem hiszek abban, hogy egy baba megmenthet egy házasságot és sajnos a tapasztalataim is elég rosszak voltak az előző szülés utáni időszakról...Nagyon nagyon nehéz napokon vagyok túl és tudom h sokan elítélnek de az abortusz is felmerült bennem....de a sors megoldotta a 10. héten nem volt szívhang.....hát mit mondjak amennyire nem örültem ennek a babának annyira megvisel h elveszítettem....A férjem mellettem volt bár megmondom őszintén nem teljesen úgy ahogy vártam volna ez 3 hete volt.....

Legyen tiszta a lelkiismereted ! Az a pici baba egy csöpp kis ártatlanság, semmiről nem tehet. Apjának is látni kell őt rendszeresen, és neki is az apját !

Láttam már olyan filmet, hogy az anya tizenévig nem is mondta meg a fiának, ki az apja, aztán halálos beteg lett, akkor ismertette őket össze. Később meg is halt, és az apa és neje és családja nevelte tovább szeretettel a gyereket. Sok mindent hozhat az élet...

Szerintem nem fogja ezt mondani, mert ez nem lenne számára pozitív. Talán azt mondja majd, hogy apád és a neje összevesztek ... mi egymásba szerettünk, és várandós lettem veled. Aztán apád neje addig ügyeskedett, még visszaédesgette magához apádat.

Ha a terhesség elején, közepén nem tudatta a pasival, hogy gyereket vár tőle, miért várjuk, hogy az egész történetet őszintén elmondja a gyerekének ?

Tudom, hogy nem erről szól a fórum, de hogy tudsz együtt élni egy olyan férfivel, akinek nem akarja látni a saját gyerekét...

Tök mindegy, hogy fogant, és mikor, és elhiszem hogy neked kellemetlen lenne, ha ott lenne nálatok, de attól az a pici még van, én biztos inkább arra biztatnám a férjem, hogy bármi áron tartsa a kapcsolatot...

Kb. olyan strucc-politika. Ha nem látja, akkor az szerinte nincs is?

Kérdezd meg tőle, de a döntést bízd rá. Próbáld meg a jó felé terelni, de ne légy erőszakos. Csupán csak annyira, hogy később is emlékezzen erre a beszélgetésre, és később ne hibáztathasson téged.

Anyuka majd elmeséli neki, hogy egy családos embertől akart gyereket.

Apuka nem tudta elhagyni őt, mert soha nem volt az övé.

Ebben a helyzetben anyuka kezében a döntés, hogy apukával milyen kapcsolatot kíván fenntartani a jövőben.

Most nem olvasom vissza az egész történetet, ezért megkérdezem:

apasági vizsgálat volt??? Mi anno kértünk, és kiderült, hogy nem a férjem a gyerek apja!!! Nem fizettünk egy fillért sem addig, míg az apasági vizsgálat eredménye meg nem született. Sok nő van, aki csak a pénzre megy.

Gondolom utólag már a pasi is bánja!

Na de nem akarok viccet csinálni más ember gondjából. Elég rossz lehet ez a fórumindítónak.

Ja, kivéve ha kamuzott hogy gyógyszert szed.

Tudom...nem kellett volna mással szexelnie. Ami igaz is.

Anyuka dönti el, hogy te látogathatod vagy sem.

Amikor nagyobb lesz, és apuka el tudja/akarja hozni, akkor találkozhatsz vele.

A teherbe ejtéshez a férjed nagyon is hozzájárult. Ha annyira nem akart volna gyereket, akkor tehetett volna ellene.