A féltékenység miatt hagyott el (beszélgetés)
Felesleges most bármit is eldöntened:egy változási folyamatban vagy benne..Olyan,mintha már a rántáskor eldöntenéd,h ha nem lesz jó a leves,soha nem főzöl többet..
Majd ha vége van a terápiának,és leülepedtek benned a dolgok,akkor gondolkozz el újra:először saját magadról,utána a férfiakkal való kapcsolat lehetőségéről.
Az első probléma a kapcsolathoz való hozzáállásod. Egy kapcsolat az életed egyik összetevője, egy a sok dolog közül kéne hogy legyen. Jó karrier. Jó melóhely. Jó barátok. Hobbik, dolgok, amiket szívesen csinálsz. Pusztán egy dolog kéne hogy legyen a sokból, nem pedig az egyetlen dolog, ami számodra mindent jelent. Helyezz hangsúlyt a többi dologra is, építsd fel azokat is, legyen más is az életedben, mint a kapcsolatod.
A második probléma az, hogyha a párod úgy viselkedik, hogy féltékeny vagy rá. Ez nem a te hibád, hanem az övé. Az ösztönök nem hazudnak, ha úgy érzed megbízhatatlan, akkor az is, bármit is mond, akármivel is vádol. Ne hagyd, hogy az ő trágya viselkedéséért téged okoljon túlzott féltékenységgel. Ne hazudd saját magadnak, hogy te vagy a túlzottan a féltékeny és a te hibád minden, mikor érzed, hogy nem így van. A helyes hozzáállás: neki kell változtatni, szedje össze magát, viselkedjen úgy, mintha fontos lennél neki, nálad sajnos az az alapelvárás, hogy 100%-ot ad magából neked. Ha nem képes összeszedni magát és megugorni a lécet, akkor meg lekophat.
Hát..ha neked ez mindegy,hogy így gondolkodik..akkor nekem is.
Csak 1et javítok:NEM,nem azért,mert pasi.Aki tényleg szeret, az örül annak,ha te,akár csak saját magadért is teszel valamit.
Hogyhogy saját magad miatt? :-O
dehát te is a kapcsolatban vagy! ha te jobban fogod magad érezni,a kapcsolatban is több öröm lesz mindkettőtöknek.
Felmerült bennem,hogy nem lehet-e,hogy attól tart,hogy te a terápia hatására megváltozol:erősebbé és magabiztosabbá válsz,és esetleg elhagyod őt,mert rájössz,hogy ennél jobbat szeretnél,és meg is kaphatod?
Mert szerinte nem próbáltam meg azt, hogy lefoglalom magam a hétköznapokban, eljárok ide-oda, ténylegesen lefoglalom magam, nem csak vegetálok...
Sokszor próbáltam már de akármit csinálok mindig tudok agyalni sajnos...
És Ő a legtöbb féltékeny gondolatomról, őrültségemről nem is tud...fogalma sincs hogy nem tudok már ellene küzdeni...nem érti. Én meg nem kötök az orrára minden szir-szart...
Eleve nem hisz az ilyen orvosokba, szerinte egy hajléktalannak is fizethetnék, hogy meghallgasson...
De én nem csak miatta akarok menni, elvesztem valahol, már nem vagyok önmagam és nem, egyedül már nem megy...
gratula a bátorságodhoz, hogy szakembert keresel fel!!!
Ügyi vagy!!!!
Igen,a legtöbb borzasztó.
csinálj meg valami igazán nemszeretem munkát,amit régóta halogatsz,vagy látogass meg valaki rég látott embert,rokont.Valami szokatlant csinálj,az köynnebben kimozdíthat kicsit.
nem tudom mit tegyek... nem tudok másra gondolni,nem tudom lefoglalni magamat. minden szakítás ennyire borzasztó?
vasárnap találkozunk! gondolom van még reméleny... ugye? hiszen szeret.... cak besokallt...
Köszi.
Asszem ez lesz
Anyukádnak kéne a sarkára állnia,és megmondani tesódnak,hogy itthon ezt a viselkedést felejtsék el.Ha üvöltözni akarnak egymással,mert nekik így jó,akkor költözzenek el.
Anyukád meg tisztázza a csajjal,hogy ő nem portás,és nem fog a fia helyett beszélgetni a lánnyal,és a problémáikat elsimítani. Ha az öcséd nem veszi fel a telót,azért ne anyukádat hívja a csaj.Ez ügyben,ha az öcséd nem állítja le erről a csajt,akkor anyukádnak kell megtennie.
ne sajnáld a csajt a sírás miatt,az a patáliával együtt járó,ellenkező pólusú érzelmi kitörés:mond neki,h forduljon szakemberhez,h megtanulja kezelni az indulatait,mert így nem fog boldogulni az életben.Ha azt mondja:semmi közöd hozzá,akkor mondd,h oké,de soha többet az életben nem akarod őt nálatok patáliázni vagy sírni látni.Csinálja ott,ahogy szeretik az ilyen viselkedést.
Ha meg azt mondja,h azért sír,mert az öcséd csúnyán bánik vele,akkor juttasd eszébe,h vannak más férfiak is,akik talán jobban megbecsülik majd.Főleg ha leszokik a patáliázásról.
felhívtam...
kédzetem hogy hiányzom e neki azt mondta igen, s azt is hogy még nem gondolkozott hogy mi legyen. kérdeztem hogy vasárnap találkozunke, azt mondta igen, még megbezséljük.,
mondta hogy nyugodjak meg.
szeritnem vége, mert ha folytatni akarná akkor gondolkozott volna már ezen... de nem tette.
nemn tudom mi lesz velem igy:(... nagyon félek hogy tényleg elvesztíem:(
Sziasztok!
Nem a saját problémámat írom le ,ha nem az öcsémét,és a barátnőjéét.
Több,mint 1 éve együtt vannak,de rengeteg veszekedés,ordibálás van.
Én (és az egész család) megszerettük őt,de már lassan,de biztosan kiveszik belőlem ez az érzés.
Hétvégente anyuéknál vannak együtt,és a barátnő (nevezzük A-nak) már azért is hatalmas patáliát csinál,ha az öcsém 10 percet beszél a nővérem fiával.
Nem szereti azt,ha a keresztfiam hétvégén elmegy számítógépes játékot játszani az öcsémmel,ez is idegesíti,én valamilyen szinten megértem,de ha pl az öcsémnek lenne egy olyan idős tesója,mint a keresztfiam ,neki sem mondhatná azt,hogy kerülje őket messzről..
Multkor pl elmentünk anyuékhoz,bent volt az ő szobájukban a fiam erre A . elkezd üvöltöni az öcsémmel,hogy menjen a k...-ihoz.
Az öcsémről tudni kell,hogy nem bulizós,eljár dolgozni,és hazamegy.
De,ha az öcsém véletlen nem veszi fel azonnal a telefont,már hívja anyut,hogy hol van
Már anyut is sajnálom emiatt ,mert a csaj őt hívja sírva ,ha összevesznek,tőle vár segítséget
Egy helyen dolgoznak,és gondolom az is baj,ha egy nőnemű egyén hozzászól az öcsémhez,és ő neadj isten válaszol is,vagy esetleg beszélgetnek.
Legjobban azzal akasztott ki,hogy volt az unokatesóm esküvője ,és azt állította,hogy az öcsém az unokatesóm barátnőjét (évek óta együtt vannak,messze laknak évente 1 max 2-szer találkozunk) bámulta egész este,és biztos akar tőle valamit..
Az öcsém se piskóta ez igaz (ő nem féltékeny),de így nem lehet leélni egy életet :(
Mikor összevesznek fűt-fát megígér ,megváltozik stb,de minden marad a régiben.
A. lassan gyereket szeretne,de én (bár én ezt nem mondom neki ,nincs közöm hozzá)ezt nem tartom jó ötletnek.
Természetesen nem akarok beleszólni az életükbe ,nem szóltam neki soha semmit ezügyben
Szerintetek lehet ebből normális kapcsolat?
Már lassan jobban örülnék,ha szétmennének..
Sajnálom A-t ,mikor sír,mert összevesznek
Bocsi a hosszúságért
Igen, rettenetesen.
Sajnos már annyira átvették felettem a gondolataim az uralmat, hogy nem bírom legyőzni egyedül, ezért kerestem fel orvost.
Mi is habár nem vagyunk együtt akkor 2 óránként beszélünk, este meg gyakorlatilag együtt alszunk el a telefonba...mégis én más gondolatokat kreálok...
Emiatt pedig én folyton rosszkedvű vagyok, megváltoztam, sokat veszekedtünk, veszekszünk... kezd kiábrándulni belőlem...