A bolt ajándéka... (beszélgetés)

...közel egy év elteltével sikerült újra találkoznom a hölggyel. Fura, dejavu érzésem volt, hiszen neme ő bevésődött az emlékek közé, és azzal,hogy írtam róla valamennyire piedesztálra is emeltem. Hülye helyzet volt, fizetés közben szerintem még mosolyogtam is bambán, mint ahogy egy kisgyerek mosolyog, ha találkozik egy példaképpel. És a pénztáros kisasszony még mindig jó embernek tűnik...

(gondolkodtam rajta,hogy hogyan küldhetném el neki a cikket, az biztosan furcsán jönne le, ha kártyalehúzás után elkérném a mail címét :)...)

Ez szerintem nem a bolt ajándéka volt, hanem azé az eladóé, személyesen.

Hihetetlenül sokat tud jelenteni az ilyen. Régebben messziről jártam dolgozni, és sokan ugrottunk be még a munkakezdés előtti percekben uzsonnáért egy boltba. Mindenki sietett, nézte az óráját, és az egyik pénztáros mindig nyugodtan, türelmesen és mosolyogva fogadott minket. És nem műmosoly volt, de rengeteget jelentett a kedvessége, még most is emlékszem rá.

Tegnap utaztam, és egy nyilvános vécében dicsértem meg az alkalmazottnak, milyen szép tisztán tartják a helyiséget. Látszott rajta, hogy nagyon örült ennek, nekem meg nem került semmibe. És utána én is jobban éreztem magam az örömétől. Szerintem ezekkel a dolgokkal sokat könnyíthetünk egymás életén.

Igazad van, de ha a bolt kiirja azt sem olvassa el senki. A vevő ha orra bukik a kiirásokban, akkor sem olvas, reklamálni könyebb.

Szerintem jobb lett volna, ha a pénztéros még fízetés elött figyelmeztet, hogy elfogyott a törp és dönthettél volna, hogy megvesze, vagy inkább másik boltba mész, ahol van törp.

Én ma rosszat tapasztaltam, az egyik hiper-Szuper bevásárlólánc nagy akciója a +törp a vásárláshoz, és ma, amikor lementem ebbe e SzuperMarketbe egy csomag Nestlé kakaóporért, mert ebből az 1,2 kilóshoz járt egy darab törp, közölte a pénztáros, miután fizettem, hogy nincs törp, nem tud adni...

Az Autista Kisfiamnak szerettem volna, Aki imádja a Kinder törpöket, és ennek is örült volna...

De a falon ott lógott, hogy azért a kakaóporért jár még ma a törp...

Dehát elfogyott, és arra sem méltatták a vásárlókat, hogy kiírják, hogy ne kelljen Minden Vásárlónak elmondani, hogy elfogyott, hogy:

-Elnézést kérünk Kedves Vásárlóinktól, de jelenleg nem áll módunkban törpöt adni a vásárlásukhoz, de amint újra lesz, pótolni fogjuk a számlát bemutatóknak, hisz Ők úgy is tudják, hogy melyik nap, melyik órájától nem tudtak adni...

És ma Senki nem kapott törpöt, de lehet, hogy nem a mai volt az első nap...

Hogy nem tudják megtisztelni vele a vásárlóikat, hogy gondoskodnak az utánpótlásról, vagy biztosítanak arról, hogy nembaj, majd pótoljuk...

De nem tájékoztattak, csak fizetés után, és ha elfogy, akkor legalább vennék le a falról az ezt reklámozó plakátot...

Mert így illett volna...

Hisz belőlünk, a Vásárlókból élnek...

De hát nem voltak rá képesek...

megmosolyogtatóan jó volt!!!! Nagyon tetszett!!!!

Szép napot!

Én is köszönöm!

Egyrészt a szórakoztató írásmódot másrészt a kedves történetet.

Szép napot neked is! :)

Az a baj, hogy a mai rohanó és pénzfüggő világban szinte megszünt az a szó, hogy hivatás. Ez a pénztáros-hölgy valódi kereskedő és vérbeli nő is lehetett egyben. Sajna ritka az ilyen nem csak ebben a szakmában. Én is kereskedelemben dolgoztam és ezt érzem hivatásomnak, de sajna már a vevők sem a régiek. Kihangsúlyozzák, hogy belőlük élünk stb, így mindent el kell tűrni. Hát kérem én pénzből élek, nem belőlük. Nekem is jól esne, ha amikor köszönéssel üdvözlök egy vevőt, akkor ne azt kapjam vissza, hogy: Tessék? Mit akar? Mi van?

Sajna a rohanó világ teljesen megzavarta az emberi mivoltunkat. Egyre kevesebb az ilyen és ehhez hasonló eladó és persze kedves vevő, akinek már ez a kis galiba és normális emberi hozzáállás is egy kedves napot szerzett.