80-100 kg felett... a háttér (beszélgetés)

Nekem inzulinrezisztenciám van és autoimmun pajzsmirigy betegségem (Hashimoto thyreoiditis), ami alulműködést eredményez. Kb. 17 kiló van rajtam. A gyerekkori minta alatt azt értettem, hogy apám elég kórósan állt az evéshez. Fizetéskor beraktároztunk, de sajnos válogatás nélkül romlandó ételeket is, amiket persze nem bírtunk mind megenni, és kidobáltuk. Kb. egy hét múlva kezdődött a rosszabb rész, mert a pénz elfogyott, és a következő fizetésig kb. margarinos kenyér meg hétvégente valami kis pörkölt, ami inkább leves volt, mert valahogy mindig olyan hígra sikeredett. Apám nagyon szódé volt, ha volt kaja, addig ette, míg majdnem rosszul lett. Én szerencsére csak annyiban hasonlítok hozzá, hogy nehezen állom meg a mennyiségi evést. A minőséggel nincs gond, de akkor is ennék, ha nem is vagyok éhes. A lelki oka szintén gyerekkori dolog. Nálunk ritkán volt habzsi-dőzsi, nagyon szegények voltunk. Amúgy nem mennék bele a gyerekkorom részletezésébe, mert nem túl sok szép van benne, de a lényeg az, hogy a legtöbb szép élményem ételekhez kötődik. Azt hiszem erre mondják, hogy érzelmi evő. Persze mivel szigorú diétán vagyok, nem igazán csalhatok, de nagy ritkán előfordul, hogy apró pogácsából egy-kettővel több csúszik le, mint az előírt adag.

Viszonylag normál testalkatúnak mondanám magam, általában +3-5 kg szokott rajtam lenni, csak nagyjából 4-8 éve nagyon gyakori visszatérő vendég a candida (kb. 2 havonta kijött elég brutál erősséggel) és csak az első 2-3 év után világosítottak fel, hogy van erre étrend. Nagyon durva önmegtartóztatással járó diétája van, ha az ember becsülettel csinálja és volt, hogy 2-3 éven belül összesen 4x játszottam végig. Abban mondjuk talán az első 3-5 hét, ami rossz, de utána a bőrömön, fogamon és még a szememen is látszott a kicsattanó egészség, aztán ahogy távolodtam a problémától, úgy a táplálkozásom is visszaállt majdnem teljesen a régire. Ez a sok önmegtartóztatás és kilengés, ami miatt szépen felkúsztak a kilók, plusz volt egy olyan időszak, amikor váratlanul megszűnt a munkahelyem és volt 3 hetem, hogy egyedül zárjak be egy komplett irodát és mivel akkor pont tartalékom sem volt és jött a karácsony, 3 hónapig ki sem mozdultam, abba hagytam a mozgást, ideges voltam és beletemetkeztem a szaloncukrokba. Sokat foglalkoztam lelki háttérrel is, mivel gyakran akkor jön elő, amikor erős stressz ér. Candidára szokták mondani: a nőiességgel, családalapítással kapcsolatos lelki gondokat, de rám inkább az önérvényesítés és konfliktuskerülés, a ne bántsunk meg másokat, tehát nem mondunk nemet című kategória megy. Ha problémám van mondom ugyan, de ha a probléma érzelmi szintű és a másik felet is rosszul érintené annak átbeszélése, akkor már kevésbé. Mondják még a neheztelést is, ami szintén belevág a témába. Az elmúlt hónapokban szintén nagyon nagy stressz ért folyamatosan, munka, barátok, szülők, párkapcsolat szinten egyszerre és látványosan megreccsentem. Az egy dolog, hogy visszaszökött pár kiló és plusz ez a nyavaja, meg elég súlyos depi, de a kisugárzásom is merőben más mint mondjuk 2 éve, elég ijesztően. Most már kezdek talán kilábalni belőle, de az egészségem miatt most ismét terítéken van. Ja és már csak azért sem kéne tovább gyűjteni a kilókat, mert az egészségemre nézve csak hatványozódna a probléma. Egyébként van olyan barátnőm, aki 180 centi körül van és nagyjából 100 kg körül, ő mesélte egyszer, hogy egyrészt szülés, másrészt meghalt az apukája és hónapokig így vezette le a stresszt, hogy csak evett és evett. Most ti jöttök, meséljetek! :)

Sziasztok! A diétás fórumokban és naplókban nagyon sok olyan számot látok, akik már 80-100 kg felett vannak és érdekelne a háttere, ha van kedvetek erről beszélgetni. Én szerencsére most kb +12 kg-mal szórakozom és van egészségügyi háttér, ami kapcsán kiemelten sokat foglalkozom a "mit kéne ennem-mit tolerál és mit nem tolerál a szervezetem-mozogni kéne-elhízás/betegség lelki háttere és oldása" kérdéskörrel. Azt vettem észre, hogy a saját sztori háttérről nem sokan beszélnek, ki-mikor-miért-hogyan jutott el eddig a pontig, pedig érdekes téma lehetne. (Itt most nem a duci voltam gyerekként is dologra gondolok, mert azt elég általánosnak érzem.) Érdekelne a tapasztalatotok, felismeréseitek, ha van kedvetek ilyen irányból megközelíteni a kérdéskört. Köszönöm!