8 órát dolgozó anyának lenni... (beszélgetés)

:(

Remélem, hogy megtalálod a gyerkőc számára a legjobb helyet! Nem lesz egyszerű...

Sok szerencsét kívánok hozzá!

Hát ez aztán nagyon nagy pozitívum, hogy ki kellett vennem a gyereket a bölcsiből..

Azért annyira nem jó érzés megint szaranyának lenni, és megint nekünk elmenekülni.

Bár igen, én már látok hosszú távra is, tudom, hogy nagy baj nem lesz, de azért nem jó, amikor kérdezgetnek, hogy akkor most miért is nem megyünk bölcsibe..

Azért néha mondok én is rosszakat a bölcsiről, dühből, meg elkeseredettségből, pedig megfogadtam, hogy nem köpködök vissza.

De azért még nekem is le kell nyugodnom.

Hogy te milyen pozitív vagy!:))

Máshol is meg kell mutatnod. DD

Kiírattam tegnap a gyereket a bölcsődéből.

Nekünk nem ez a helyünk, majd lesz másik.

Kár volt azért a fél évért, amit itt töltöttünk, de mindenből lehet tanulni, mindennek megvan utólag az értelme.

Így van, bármibe bele lehet kötni, az ember eldönti, hogy felvezi-e vagy sem, sokszor már azt is támadásnak veszi az ember egyébként, ami nem is az, én is ilyen vagyok sajnos, de igyekszem már nem odafigyelni, mert sokszor csak én reagálom túl és hiszem azt, hogy az kötekedés, pedig nem...te gondolod saját magadról, hogy más helyzetben vagy, ezért érzed azt, hogy ezt mások is azt gondolják rólad.

Ha attól rettegsz, hogy az ovivezető ott lesz, akkor tuti ezer százalék, hogy ott lesz. Ha azt gondolod, hogy az egy gyerekesnek elnéznek mindent, azt fogok észrevenni, hogy az egy gyerekesnek elnéznek mindent.

Ezeket nem bántásból írom, mert én is ilyen vagyok. Nekem a kinézetemmel van gondom, úgy gondolom, hogy nem vesznek komolyan amiért fiatalos vagyok, tényleg kölyök képem van, nem nézek ki anyukának, teljesen üldözési mániám van kb., hogy engem nem vesznek komolyan, engem lenéznek, stb...nehéz dolog, de én generáltam magamnak, mert én ezt így gondolom, ha nem így gondolnám, akkor nem lenne ez probléma.

Van sapka, vagy nincs sapka. Úgy látszik, hogy tök mindegy. :(

Na és akinek egy sincs, az már nem is ember?!

Ne törődj velük!

Szerintem nek kell ahhoz sokgyerekesnek lenni, mindenkin találnak fogást.

Nekem 1 gyerekem van, engem meg ezért néznek le. Egy gyerek nem gyerek. Hangzott már el ilyesmi. Nem lehet a csoportba járó anyukákksl beszélgetni rendesen, mert ugy ha nekem van rossz napom, nekem be kell fogjam a szám, mert csak 1 gyerekem van. Ilyetvis kaptam már.

:(

Nálunk az emberek egyre inkább előítéletesek és ellenségesek. Nem véletlen, van példaképük...

A leírtakkal együtt sem te vagy a hülye szerintem.

Ilyen országgá lettünk. Egy ország olyan, amilyenek a lakói.

Hááááát ilyenek vagyunk, sajnos.

(azért nem mindenki!)

Egy ideig nem hinném, hogy itt bármiféle gondolkodás változás lesz.

Szerencsére azért egyre többen próbálkoznak, hogy a sokaság befogadóbb legyen.

Remélem előbb-utóbb azért csak sikerül.

Mert mindenki hülye, aki gyereket vállal.

Sőt, aki kettőnél többet, az nagyon az.

Aki meg még annál is többet, az meg annyira, de annyira az, hogy hajjaj..

Ezt a mai reggelem is igazolta..

Az intézményekben sincs az embereknek fogalmuk arról, hogy egy nagycsaládból érkező gyerek az más egy kicsit bizonyos szempontból. Akkor is, ha a szülő a világ legtökéletesebbje, és mindent megtesz, amit emberileg lehetséges. Nem tudnak - az egyébként kedves, mindenki által imádott - 4. gyerekemmel mit kezdeni.

Most küldenek hozzá klinikai szakpszichológust...

És lehet kerülgetni a forró kását, de tény, hogy engem szigorúbban vesznek, eleve megítélnek, mert több gyerekem van, és mert fogyatékos is van köztük.. Ezért elve már azt nézik a kis másfél évesemen, hogy mikor csinál már valamit, amiért lehet szólni. No, tegnap megharapott valakit, állítólag nem is egy gyereket.. Ma reggel már a vezetőnő várt..

Rendben, beszéljük meg, tegyük meg, amit lehet, ezzel nincs gond..

Csak az az érdekes, hogy terepjárós apukának egyszem kislányával mindent lehet, neki lehet tök betegen beadni a gyereket. Neki, amikor szóltak, hogy hozzon igazolást, akkor lehetett üvölteni, hogy "mit akarnak már, csak 3 napos láza volt, ne cseszegessenek má..."..

Őt nem várta a vezetőnő, vele nem "beszélgettek el"..

Arról nem beszélve, hogy nem mellesleg - ha már okot keresünk egy életkori sajátosságra - azért van most kicsit megzekkenve, mert most van először, hogy 2-3 hete folyamatosan jár.. Ugyanis hiába bölcsis november óta, 3-4 napokat volt csak bent, mert pont az állandóan beteg nagyobb gyerekektől kapta el a dolgokat..

Volt, hogy úgy, hogy a rohammentő jött ki hozzá. Mert ami másnak csak kis láz, az neki kishíján az életébe került.. Hát így telt a tavaszunk..

Bizony, ha nem vállalunk több gyereket, most elmondhatnám, hogy van két kitűnő tanuló, zenekarba járó, és ott is szuperül teljesítő gyerekem.. Én meg vagyok a tökéletes szülő, és oszthatnám az észt a szuper gyerekeim kevésbé szuper osztálytársainak, hogy bezzeg az én gyerekem.... (Sohase tennék ilyet, én tudom, hogy mi munkába került, hogy ide eljussunk..)

Kérdezem, hogy most egyébként azzal, hogy van még két kisebb gyerekem, már nem ugyanaz az ember vagyok??

De ugyanezt meséli egy 7 gyerekes anyuka ismerősöm is, akinek a gyerekeivel a másik kisfiam jár együtt.. Detto ugyanezt, az eleve megítélést..

Pedig nekem van mérnöki diplomám, van nyelvvizsgám, van lakásom, van autóm... Őt azért piszkálják, mert ezek nincsenek neki. Megnyugtattam, hogy lám nekem van - nem kis küzdelem után - és engem ugyanúgy piszkálnak. Sőt, még azért is piszkálnak, piszkáltak, hogy "túl sokat dolgozunk".. Mi túl sokat, ők meg túl keveset.. De az eredmény ugyanaz. Hát itt a gond. Hogy tök mindegy mit teszel, akkor is ugyanaz van..

Hát ezért vagyok én hüle, mert valahol láttam én ezt, mégis belementem, hogy lám, majd én megoldom..

Most oldom..

Ilyen bizony.

:)

Már miért lennél hülye?

Csak úgy általában az értelmes dolgokra kevesen reagálnak ezen a portálon.

Örülök, hogy megnézted, nekem nagyon tetszett!

Értettem.

Megnéztem.

Ja. Faca.

Bebizonyítottad sokadszorra, hogy tényleg hülye vagyok.

Senki nem nézte meg ezt a videót. (nem lepődtem meg ezen)

Ne is nézzétek, csak sormintának raktam be!

Ha semmi segitseg az borzasztoan nehez.

Nalunk apa is segit,meg a szuleim is. Igy konnyebb, aztan persze a hazimunka az a melo utan harul ram.:) De ki lehet birni. Nem szandekozom mostanaban 2. gyereket osszehozni a suli meg szemben van a lakasommal.

Igen, mi is 8 óránál többet töltöttünk. Ugyanis anyám mindig is 8 órát dolgozott. Meg persze apám is. Büszke is vagyok rájuk.

Erről ennyit.

Amikor az öcsém megszületett, akkor anyámat is rákényszerítették, hogy vigyen haza délben. Nagycsoportos voltam, tehát már majdnem iskolás. A mai napig emlékszem, hogy egy-két napig jó volt, utána meg különállónak éreztem magam, szégyelltem a társaim előtt, hogy engem elvisznek. Anyám fáradt volt, mert ő is akkor tudott volna pihenni egy kicsit. Volt, hogy direkt ezért befizetett egy suliba, onnan hoztuk a kaját, hogy többet tudjon velem lenni. Ehhez képest bennem az maradt meg, hogy a melegben megyünk még ovi után délben a messzi suliba a kajáért.. Utáltam.

A normál ovit, - bár nyilván néha vágytam haza - de soha nem utáltam.

Ma egyébként szupi nap van.. Lévén egész éjjel hánytunk, mindenki egyszerre, így ma nem téma a kajáltatás, és ráadásul a fogyis fórumokba is beíratok, hogy 2kg-ot dobtam le az éjjel...

De persze így a héten megint nem megyünk sehova.. A munkáról ennyit.:-))

Én már rég csak egyféle ételt csinálok, leves ritkán van, nem nagyon szeretjük. A főzelékhez húst csak én szeretem nálunk.

Nem is igénylem a többfogásos étkezéseket.

Ja..

Főzeléket én is szoktam főzni. Ha kérnek rá tojást, sütök. De pl. a babot el nem ronthatom mással.. Mert az úgy kenyérrel jó.. Levest meg azért főzők ritkán, mert ha főzök, akkor azzal jól laknak, és nem eszenk másodikat. Ha levest főzök, akkor ahhoz valami süti jellegű dolog van csak.

Néha persze ráveszem magam a többfogásos kajára, hogy "nehogyaszondják má".. De sokszor megy ki egy része sajna.. Akkor szokott a guta megütni..

De hát ez ilyen, ezeket a dolgokat tényleg nem szabad komolyan venni.

Jajj, én ebben profi voltam... Abba se mentem bele, hogy délben elhozzam a gyereket. Egy darabig mondták a magukét, aztán megszokták. A jogszabályokat jobban ismertem náluk.. Az én életemet meg ne ők akarják beosztani. Ott az oviban a 25 -ből 15 gyereket kb. állandóan az egyik nagyszülő hozott-vitt. Volt, akinek az anyjával a ballagáson találkoztam először. Az óvónők abból indultak ki, hogy mindenkinek annyi segítsége van. Egyszer nem tudtunk menni valami eseményre, mert valamelyiket vinnem kellett orvoshoz. Akkor beszóltak, hogy "és nagymama?" Mondom, hogy 55 éves, és új munkahelye van.. Erre: "na és?" Ja.... Hát ha azt se tudjuk, hogy miről beszélünk..

Igen, a négy gyerek sok, ez határozottan igaz. De hát ez a kis szarzsák annyira jönni akart, hogy hát aszontuk neki, hogy gyerek vazze.. Főleg ilyen pasival sok.. De asszem én egy tutujgatós nyálas szépfiút már rég kihajintottam volna..

Bizony, zsák a foltját.. Így igaz ;-)

Így igaz.

Viszont azt gondolom, hogy ezt nem feltétlenül az anyasághoz kellene kötni. Az csak egy része az életnek.

Lehet, onnan kéne kiindulni, hogy vannak alapból lustább, ráérősebb meg pörgősebb emberek. Aki ilyen, vagy olyan, az anyaként is olyan lesz, de valószínűleg gyerek nélkül is ugyanolyan maradt volna. Viszont nem a mi dolgunk ezt megítélni, ha a párjának, családjának jó, akkor jó..

Persze, az én segítő nénim is mesélte, hogy az egyik helyre azért nem kell mennie (heti egyszer két órában járnak segíteni, tehát az inkább jelképes) mert az anyuka két sima gyerek mellé minden napra keres segítséget, fixen, legalább 4 órában.. Ez nekem is furcsa, de hát igazából ha megteheti, hát miért fájjon az nekem?