6 éve menekültem ki egy rossz kapcsolatból, azóta... (beszélgetős fórum)

Nincs mit,szóval ne add fel♥️🌷

Köszönöm ❤️

Sajnálom a veszteségeid🙄🌷 mindenképpen pályázz,az állatkák gyógyítanak ♥️

Az első két mondatodra a válaszom: nem csak az idő, rengeteg más is relatív. Sok mindent gyászolunk. Én pl. az 5. éve meghalt Mamcickámat (5. hónapja a fogadott fiát, Bogár cicát), de ezek nem tartanak vissza attól, hogy pályázzak egy menhelyi kiscicára. A bejegyzésed többi része a fórum indítóját illeti. 😊

Nem okoskodni szerettem volna, hanem segíteni. Én a gyerkkori szerelmemet közel 20 év után tudtam elengedni. Mert egyszerűen hiába az idő, az emlékek vagy bármi érzelmi szál, ha valaki nem tud normálisan kooperálni és viselkedni és bánt, megaláz, teljesen mindegy hogy egy hétig vagy vele vagy 20évig újra és újra. Én nekem volt egy pont,ahol eldöntöttem hogy inkább leszek egyedül,mint egy olyan emberrel akiben nem tudok már megbízni és olyan dolgokat művelt, ami nekem nem fér bele, mondom annak ellenére,hogy mai napig hiányzik és eszembe jut. Nem múlnak el nyomtalanul ezek, de azért szerettem volna egy esélyt adni magamnak,hogy egy normális emberrel éljem le az életem hátralévő részét. 2 hónapra rá találkoztam a férjemmel, akit előtte baráti szinten de nem volt napi szinten az életemben. És rossz buszra szálltam és ott volt az ellenmegállóban, szóval valahol hiszek a sorsban :) meg néha mi magunk vagyunk a saját gátunk a boldogulásunkban és észre sem vesszük.

Köszönöm ,aranyos vagy :)

Én is ezt kérdeztem tőle. Javasoltam neki, hogy ne válaszoljon, ha nem akar tőle semmit. A barátom fogta és inkább letiltotta a nőt.

Pofátlan ribi. De a barátod miért dumál vele???

Szoktal feltekenykedni, vadaskodni, "hisztizni" barmi ilyesmi masik nok miatt?

Talán azért kevés a 6 év, mert életem legfogékonyabb időszaka volt, és 22 év.

Azért az idő relatív,hogy mennyi időre van szüksége a kérdezőnek, külső szemmel persze 6 év sok. De ez egy gyászfolyamat,akárhogyan is nézzük. Valakinek az elvesztése mégha nem is úgy,hogy meghalt egy folyamat,amin végig kell menni és feldolgozni,levonni a tanulságokat és egy idő után engedni. Ha újra meg újra mondjuk ebben az esetben megkeresed, beszélsz vele sosem lesz vége. Persze lesz majd egy pont,ahol valószinű minden érzelem elfogy és már undorodni fogsz az illetőtől majd megnyugszol és semleges lesz. Semlegesség elérése a legjobb ami történhet szerintem. De ez idő,meg az is hogy tudatosan úgy dönts hogy ennél jobbat érdemelsz,mert biztosan tudom hogy így van!

Egyetértek a 9. hsz.-ban olvashatókkal azzal a kiegészítéssel, hogy 6 évnek elégnek kellett volna lennie, hogy kiheverd azt a rossz kapcsolatot. Nem szabad egy életen át dédelgetni a sérelmeket, rossz emlékeket.

Szerintem a rossz megérzések , még ha kicsik is nem véletlenek. Ha egy kapcsolat nem bizalomra és őszinteségre épül, ami néha egyébként kellemetlen,de hasznosabb mint valami mesében élni, akkor nem sok értelme van a dolognak. Én kb az egész 20as éveimre elmondhatnám,hogy rossz kapcsolatok sorozatában voltam és szerencsétlenkedtem, magamnak tudom be utólag,hogy bizonyos dolgokat megengedtem, ami nekem már nem fért volna bele, mai fejjel biztos,hogy nem. Csúnya dolog talán, de mindig van tovább és néha jobb döntés bizonyos kesze-kusza helyzeteket otthagyni és nyitni előre fele. Nekem 10 év volt nagyjából mire azt tudtam mondani,hogy megpróbálok bizalmat szavazni más embereknek, mert teljesen elidegenedtem és kiégtem ezekben. Másrészt nagyon hasznos,ha az önbizalmad meg a lelkidolgokat helyre teszed, mert akkor nem fogod hagyni hogy hülyére vegyenek, mert kiállsz magadért inkább,mint hogy belenyugszol. Én is béketürő voltam, de vannak emberek,akiknek hiába nyújtod a kisujjad letépik az egész karod és az is kevés lesz. A másik, senki nem fog megváltozni, olyan amilyen, ahogy telik az idő csak rigojásabb lesz és ha pl hajlamos a csúsztatásra meg a kamu dumákra, akkor sajnos kiérzi,kihasználja a jó hiszemű embereket, hogy te meg ezt is elviseled egyre messzebb tudnak ezek fajulni. Bár kinek mi fér bele,meg milyen kapcsolatot szeretne, de érdemes szerintem meghúzni határokat és elmondani,hogy te mit vársz el egy kapcsolattól és ha nem olyan, akkor lépni és keresni olyat,akivel hasonló irányba lehet indulni, hasonló értékrendek mentén. Szenvedni semmiképpen nem érdemes senkiért, az elvesztegetett éveket fogod utólag csak sajnálni meg az energiát.

Teljesen normális reakció. Vigyázz magadra!!

Milyen legkisebb jel? Ha valaki gyanús, kerüld el. Nem hiszem, hogy mindenki gyanús, csak bizonyos személyek. Szerintem nem véletlenül.

Ezzel a bizalmatlansággal minden újrakezdő így van,kortól-nemtől függetlenül,és ez megpecsételi a sorsát is.

Ez érthető. Sajnálom.

Pedig múszàj nyitniKülönben olyan magas falakat építesz magad köre amin se ki se belàtni nem lehet.

A vallomás: "6 éve menekültem ki egy rossz kapcsolatból, azóta bizalmatlan és gyanakvó vagyok a legkisebb jelre is, és nem tudok nyitni más felé. :("