50 éven túli nők (beszélgetés)

Megértem, hogy nem könnyű.

Próbálj mérlegelni. Ha ott maradsz a kertesben egyedül vagy a kert és ház minden nyűgjével, bajával. Távolabb a gyerekektől. És lássuk be: fiatalabbak már nem leszünk.

Város: közelebb a gyerekekhez, új élet, új kollégák, barátok, szerintem is kényelmesebb élet.

Sok sikert és sok szerencsét, mert a váltáshoz az is kell.

Az agyat átmosni nem lehet. Nekem nem sikerült.

Persze, ha a mostani házadért kapnál annyit, hogy Debrecenben, nem a központban, hanem egy kicsit kintebb, valami kertes házrészt, külön kapu-bejárattal tudnál venni, akkor már rögtön megszabadulnál a 4 fal közé bezárt érzéstől.

Közel 35 évig éltem kertesben, közel ugyanennyi ideje, hogy panelben. Megszokni nem lehet, de az biztos, panelban legjobb az első emelet, ha nem liftes. Ha viszont liftes, nagyon sok lesz a közös költség!!! :))

Ebben igazad van, én sem távol lakó könyvelőt választottam, mert mi van, ha valamit alá kell írnom...

A főnöknek esetleg nem kell megtudnia, viszont a napi munka mellett otthon is dolgozni biztosan nagyon fárasztó.

Én nem tudom, a KATA mennyiben tér el a minimálbér utáni nyugdíjszámítástól. De én nem azért tanulok és dolgozom, hogy utazgatni tudjak a nyugdíjamból, hanem hogy bedolgozzam magam a szakmába, mire nyugdíjas leszek. Mert akkor kapkodni már késő lenne, nagyon kicsi nyugdíjra számíthatok.

Szerintem könyvelői végzettséggel találsz munkát. Gondolom, hogy nem lesz könnyű a váltás, de ne maradj egyedül! Jót fog tenni, hogy a családod a közeledben lesz!

Az álláskeresést mihamarabb kezdd el! Minden ismerősnek szóljatok, aki ott lakik, ahová költöznél, hogy segítsenek állást keresni.

Te teljesen más területen dolgozol. Bárhonnan fogadhatsz megbízásokat, míg egy könyvelőnek 90%-ban helyi ügyfelei vannak. Egy átlag, kezdő vállalkozásnak kb. az első év jó esetben is csak nullszaldós.

Ha mellette dolgozik, nem biztos, hogy a főnöke örül a konkurenciának.

Én se azt mondom, hogy ugorjon bele. De fel lehet mérni munka mellett is, lenne-e alapja az otthoni, 'maszek' munkának.

Időközben meg kell érdeklődni ezt a támogatást, én sem egy nap alatt szántam rá magam. De országos program. És pályázni kell rá, nem megy az sem egy nap alatt.

Ha van mire alapozni, akkor el lehet indulni, mert ez a támogatás fél éven át havi 60 ezer, amit mellette keres, az már adózott, legális jövedelem. Hat hónap alatt felfuthat, én is sokkal több megbízást kapok vállalkozói számlával. Ha letelik a támogatottság ideje, nincs tennivaló. A folyósított támogatás nem visszatérítendő.

Az biztos, hogy a városban egy kicsit másként kell beosztani a pénzt, de hát ebben is tudunk mi itt neked segíteni. Hidd el, élünk néhányan kis fizetésből, kis nyugdíjból, kert nélkül, és megy az, csak oda kell figyelni. :))

A vállalkozói kiváltásával kezdeni egy totál ismeretlen környezetben, szerintem is olyan, fejest ugranál egy olyan ismeretlenbe, amely könnyen lehúzhat a mélybe.

Viszont ezzel a szakmával éppen azért, mert igen sokrétű és széleskörű alrészletei, alfeladatai vannak, annyival több az esélyed, hogy találsz magadnak valahol valami helyet.

Szerintem is, ha most van vevőd, és kifizetné azt az összeget, amit kérsz a házadért, akkor viszont lépd meg, és nyomás Debrecenbe!! :))

Szerintem várj vele. Előbb ismerd meg az új környéket, ismerjenek meg téged is.

A saját vállalkozás szuper dolog, de érdemes óvatosnak lenni.

Ha már ismered a helyi "piacot", akkor tudsz dönteni erről.

Én nem gondolkodnék a helyedben egy percet sem. De, ahogy kivettem a mondataidból ez már eldöntött tény. Azt írtad most van vevő a házra, akkor most kell adni. Főleg, hogy már megfogalmazódott benned a költözés. Mész a gyerekeidhez egy városba. Gondolom többet fogtok találkozni, meglátod szuper lesz. Én biztos nem maradnék egyedül a faluban.

Egy kis panelt vennék. Az kényelmes, tiszta, egyforma meleg van, szomszédok vannak és már a fenntartása sem drága. Próbálj panelprogramosat keresni. Felújítod, olyan parketta, olyan járólap, csempe stb ami neked tetszik és évekig nem kell hozzányúlni semmihez.

És mint mondtuk többen, már most keress állást.

Jó lesz meglátod, nyugi:)

a fene egye meg! Még nem jöttem rá, hogy küldődik el a mondat közepén!

Szóval nem szerettem meg ezt a falut 25 év alatt.

Tapasztalatom viszont, hogy öregen a falusi lét már végképp nem megy segítség nélkül. Ha a város kötelében laknak a gyerekek, még ott egy kis ház is jobb lehet.

Falun távol van a bolt is, az öreg, ha nem bírja már a ház körüli munkát, óhatatlanul idegent hív a házba...ugye ne ragozzam tovább. Ha nincs gyereke a közelben, csak a szomszédok jóindulatára szorul, azok pedig vagy rendesek, vagy nem.

Én meglennék majd esetleg egy panelben is, ahol minden fizikai kényelem megvan. Hajlandó vagyok komondor helyett egy aprócska kutyával beérni, ha úgy adódik.

Igaz, én nem szerettem meg ezt a falut köz

Úgy tűnik az egyik legnehezebb a megszokott otthontól való elszakadás. (Én legalábbis beledöglenék.) Mások simán váltanak, lehet, hogy veled is ez történik, hiszen már évek óta fontolgatod.

Barátokat, ismerősöket bárhol lehet szerezni, s a rokoni kapcsolattartás sem lehetetlen.

A munkahely a legfontosabb, nem kell ragozni, milyen sok szempontból.

A gyerekeid mit mondanak? Nem tudnának segíteni a munkahelykeresésben? Legalább körülnézés szinten.

Szia! Megértem a félelmeidet, de hidd el, jól gondolkodol. Mert egyrészt a kisebb helyről a nagyobb település felé vetted az irányt, ahol azért a lehetőség is több. Másrészt közelebb a gyermekeidhez, az unokákhoz, a szeretteidhez, mely további biztonság érzetet ad.

Persze, most egyelőre kismillió kérdőjel, de ha úgy gondolkodol, hogy megteszed a kezdő lépéseket minden lehetséges irányba, amelyet most el tudsz képzelni, és majd arra mégy tovább, amerre látszódik valami esetleges továbbhaladás.

Itt vagyunk, veled vagyunk, megbeszéljük, szurkolunk neked.