5 tibeti jógagyakorlat. Aki csinálja, ide! (beszélgetés)

Szia! Itt vagyok, de az utóbbi időben nehezen veszem rá magam. Azért nem adtam még fel, jó volt, amikor naponta

ezzel kezdtem a reggeleket.

Szia, én 14 éve csinálom, a fórum hatására - amit Te indítottál -, kezdtem el. Csinálom minden reggel, mondjuk emellett sportolok is. Talán mentálisan ér a legtöbbet, gondolom. Nem gondolom, hogy bármi csodát is tenne. Próbálok ezen kívül is egészségesen élni....

58 éves vagyok, tényleg nem szoktak 40-45-nél többnek nézni, a masszőröm szerint ennek valószínű oka a tibeti 5 rítus, hogy ilyen "fiatalon" tartom magam.

Nem tudom, mert nem tudom mennyire néznék kis másképp, ha nem csinálnám 14 éve 🤣

Sziasztok!

Ki van még itt? Csináljátok? Hogy vagytok?

Miért nincs már jelen az eufória érzése?

Amikor éhes vagy, jól esik tápláló, finom ételt enni. Ha nem eszed túl magad, nyugodt és kiegyensúlyozott vagy, semmi egyéb különös érzés. Rendben működik a tested, lelked és meg tudod tenni azokat a dolgokat, amiket kell. Ha ezek után koplalsz, hiányérzeted lesz. Nem tudsz olyan kiegyensúlyozottan működni, mint előtte, ezért jóesetben megint elkezdesz enni. Így hullámzik a test és a tudat állapota, ha csinálod, amit elkezdtél, majd abbahagyod.

Ez is lehet egy tapasztalás, van helye és szerepe, de a fejlődés és tapasztalás így korlátozott lesz.

Elértél egy szintet a tibetivel és mással, amit csinálsz. Ha akarod, próbáld ki lassabban, vagy gyorsabban. Pihenj a sorozatok között többet, vagy kevesebbet. Valószínűleg más lesz az érzés, de a hatás biztosan. Amelyik verzió hatásaként jobban érzed magad, ott van tennivaló. Figyelj magadra és figyelj a légzés-mozgás összhangjára, mert ez a kulcs. És egy idő után ráeszmélsz majd, hogy valami megváltozott benned.

Nem baj, ha nem tudod tökéletesen megcsinálni, de törekedj rá. Így egyre jobb lesz.

A karod "rövidsége" nem adottság, hanem állapot és nincs köze a hosszúságához. Ahogyan az izmok erősödnek és hajlékonyabbak lesznek az izületek, úgy fog "meghosszabodni" a karod is. De ez nem cél, hanem melléktermék:).

Mostmár nem foglalkozom a szkeptikusokkal. Jólesik azt érzékelni, hogyhajlékonyabbá, erősebbé válik a test, határozott igény támad arra a fajta mozgásra, - és maga a mozgás pedig egyfajta öröm.

Valóban, hogy "Etka", vagy "tibeti", vagy egyéb ilyesmi, - voltaképpen mindegy, mert a lényeg az nem az elnevezésben vagy a "történetiségben" van.

Te tudod, hogy mi az oka az eufória elmaradásának? Azt mondod, nem a hatásosság vagy hatástalanság, - hanem más. Mi az a más? :-) Ne hagyjál már kétségek között.

A karom szerintem sem rövid, - egész eddigi éleltemben pont jó volt, sosem láttam hiányát pár centiméter plusz hossznak, - csak akkor amikor magam mellett ülve letámaszkodva ki akarom a törzsemet emelni. :-) Na az nemigen megy. De maga az asztal póz, az már rendben van. :-) Akkor minden rendben van. :-)

Nem a hatásossága, vagy hatástalansága miatt nem érzed az euforiát, más oka van.

Az, hogy tibetből származik, vagy nem, erről én is leírtam a saját közvetlen tapasztalatomat jónéhány évvel ezelőtt itt.

A Tibeti jóga, vagy sem, az attól függ, ki hogyan és miért csinálja.

A szkeptikusok véleménye olyan értékkel bír, mint a tudásuk az adott dologról. Tudás csak tapasztalat útján szerezhető, nem kellene összekeverni az ismeret fogalmával. Ezt, azt hallottam, olvastam, így kialakul bennem egy kép az egészről, ez az ismeret. Ha ezerszer elolvasom is a könyvet, abból nem lesz tudás.

Az emberek többsége tudás nélkül mond véleményt, ami persze nem gond addig, amíg nem akarok házat építeni olyanok véleménye alapján, akik még soha nem építettek házat, viszont biztosak benne, hogy meg tudnák csinálni. Hát ki, ha ő nem?

Jóga, Öt Tibeti jóga, Etka jóga? Ebből melyik az igazi? Mi a jóga egyáltalán? Cselekvés? Attitűd? Vagy állapot? És a virágültetés nem lehet az az? Vagy a séta? A szakértők megmondják

Nagyon sokan készséggel felvilágosítanak téged, hogy ez, vagy az miért jó, vagy nem jó. Számtalan szakértője van a témának. Csak hozzáértőböl van kevés.

Aki csinál valamit, aztán nem csinálja, annak minden bizonnyal megvan a rálátása, hogy tanácsot adjon. Ennél mégjobb, ha valaki sosem csinálta, de tudja :)

És a karod nem rövid :)

A könyv valóban kissé meseszerű. A szerzetes étrend pedig eléggé fura, betarthatatlan, - mondjuk azzal a vonatkozással nem is szándékoztam (akkor még) foglalkozni. Komoly, hogy megnyúlt a karod? :-) Én is meg tudom egyébként csinálni a négyest segédeszköz nélkül is, csak úgy nem olyan "szép", főleg a visszaereszkedés necces, - kissé elakadok a legutolsó pár centiméteres szakaszon.

Nekem is Etka anyó tanítvány a jóga oktatóm. :-)

A Meridián torna is olyan "csakrákra irányuló" mozgásfajta, - gondolom én. Csak annak alapján, amit a neve sugall. Érdekes, hogy nálad meg ez váltotta ki azt a bizonyos eufórikus érzést, - bár tulajdonképpen teljesen érthető.

Igen, hát az ötösnél bizony roppanhat egy érzékenyebb derék, amikor már a kobra állásban leejti az ember a törzsét. Azt hiszem, érdemes lassan, kitartva ereszkedni le, - ne legyen hirtelen az a mozdulat, ami neked valóban problémát is tudott okozni.

Most én is megint szeretem az öt tibetit. Jó érzés, amikor reggel már megcsinálta az ember, - valahogy olyan energikus dolog. :-) Én is csinálok az Etka jógán (benne az öt tibetivel) kívül még mást is.

Szia! Én 2008-ban kezdtem el az öt tibetit, ezért is jöttem erre az oldalra. Elolvastam a könyvet is, és túl sokat ígért, majd amikor utánanéztem, derítettem ki én is, amit a szkeptikus lelkektől hallottál. Ezt itt leírtam, akkor leharapták a fejem, de szerencsére visszanőtt. Eleinte nekem is rövidek voltak a karjaim a 4-eshez, de aztán hozzánőttek idővel a gyakorlathoz. Tehát a csodák működnek, csak kicsit máshogy, mint a könyvben :D :D

Nekem a meridián tornától volt ilyen euforikus hangulatom, bár lehet eleinte az öt tibetitől is feldobódott voltam.

Az 5. gyakorlat (lefele-felfele néző kutyapóz váltakozása) nem tett jót a derekamnak, vagy nem csináltam jól. Az öt tibeti viszont elvezetett a jógához. Etka anyó tanítványok a trénereim (több helyre járok), az egyik tréner nagyon dicséri a rítusokat, pedig nagyon képzett, sokoldalú ember jógailag és természetgyógyászatilag is.

Szerintem az öt tibeti, amit 10 perc alatt el lehet végezni, jó lehet napindítónak, és mellette még mást is csinálni, kinek mi jön be. Arra minden esetre jó, hogy az ember elkezdjen tenni is magáért. Én úgy összességében sokkal rugalmasabb, szálkásabb vagyok, mint 2008-ban voltam. Azt hiszem legalábbis :)

Sziasztok!

Kb. öt évvel ezelőtt találkoztam először az 5 tibeti rítussal, megvettem a könyvet is, a "Fiatalság forrásá"-t.

Nem tudtam ugyan tökéletesen végezni a gyakorlatokat, különösen a négyessel voltak problémáim, annak mindig csak a könnyebb, helyettesítő változatát (a hídat) csinátam.

Ennek ellenére addig, amíg folytattam az öt tibetizést, az szinte eufórikus örömérzetet váltott ki, amit persze nagyon szerettem. :-)

De szkeptikus lelkek "rámutattak", hogy ez sem nem tibeti, sem nem jóga, ami lényegében el is vette a kedvemet, egy idő után abbahagytam, pedig már megvolt a 21 ismétlés szám.

Aztán most, ahogy elkezdtem egy Etka jóga kurzust, az oktató egyszercsak előhozta ezt az öt tibeti rítust. Azzal, hogy azt anno maga Etka anyó is beiktatta a saját gyakorlatai közé. És most óráról órára, hétről hétre emelve az ismétlés-számot, elvileg a 9-nél tartunk, gyakorlatilag csak hétnél, mert ott mindig vannak kezdők, és a rájuk való tekintettel lassabban haladunk.

Én ott döbbentem rá, hogy a négyes rítusnál (az asztal) engem anatómiai okok akadályoznak a kivitelezésben, magyarán rövidebb a karom mint kellene, ezért nem tudom ülő testhelyzetben a kezemet a csípőm mellett lefeszítve tartani. Ugyan sokkal jobban meg tudtam ugyan a mozdulatot valósítani, mint x évvel korábban (vélhetőleg csak-csak ügyesedtem már valamicskét az Etka jógán) - de akkor lett végülis "tökély" nekem is a négyes, amikor beszereztem egy jóga téglapárt, - magasításnak. Na azzal már klasszikusan szépen megy az addig kritikus mozdulat.

Az újabb tibetizésemet nem kísérte viszont a korábbi örömérzet... Az vajon csak egyszer van az életben? Vagy nem figyelek magamra eléggé? Amikor az Etka-jóga oktató órák közti szünetekben, naponta otthon gyakorolok, akkor utána "mintha"... emelkedne a hangulati szintem.

Másoknak is volt vajon ez, hosszabb kihagyás után? Hogy már nem volt meg az a mentális érzetféleség?

Büszkeség az azért van, azért mert hogyhogynem korosodtam ugyan, de mégis ügyesebb vagyok mint öt évvel ezelőtt, most meg tudom csinálni azt amit akkor nem. :-)

Értem, köszönöm. Éppen erre voltam kíváncsi, erre gondoltam én is.

Nem várok nagyobb hatást, csak úgy éreztem hogy simán jöhet több is. Viszont a napokban nagyon sok más fizikai megerőltetés volt, így hamar elmúlt ez az érzés. 😅🤣

Figyelni kell magunkra ebben is, azt hiszem.

Úgy értem, hogy energetikai szempontból kontraproduktív a túl sok ismétlés. A virágot is kell öntözni, de a túl sok víztől nem lesz szebb, sem nagyobb.

A 21 ismétlés egy ökölszabály, ami általában megfelel mindenkinek. Ha valaki gyakorlott, éretni fogja, hogy mikor mennyi ismétlés megfelelő neki. Ha nem esik jól, mikor érdemes egy kicsit eröltetni, vagy hagyni a maximális ismétlés eröltetését.

Van, hogy a 21 ismétlés is inkább elvesz, mint hozzáad a fejlődéshez. Peldának okáér betegség utáni lábadozás során, vagy ha a szervezet, vagy idegrendszer kimerült. Folyamatos gyakorlással ezt mindenki érezni képes.

Aki szintén régi motoros és tapasztalt, attól kérdezem, 21 fölötti ismétlésszámot ki meddig és mennyit csinalt?

22-nel vagyok egy ideje, de érzem h több is menne, jó lenne. Ki meddig vitte fel és milyen volt?

2x21-et nem akarok, de pl 33-ig lehet felvinném..

Hali! Kinél mi újság?

22-t csinálom újra, mint a műtét előtt, januárban. 😊

Szerintem nem kell elölről kezdtened, de valami fokozatosság ott is jó. Ha pl 21 utan kihagysz 3 napot, akkor mondjuk én úgy csinálnám h 7-14-21et a következő három napban. Ha 11 et csinálsz és kimarad 2-4 nap, akkor mondjuk 7-11 a következő két nap. Ha csak egy nap marad ki, akkor ugyanott folytatnám.

A könyv azt írja, h heti 1 napnál több ne maradjon ki. De a hatása miatt én már megcsinálom minden nap, bármennyire nem akarodzik, vagy bajom van, akkor is.

Nincs szükség előről kezdeni. Folytasd ott, ahol abbahagytad.

De például, ha nem érzed az erőt magadban, hogy az adott napon végigcsináld, akkor csinálj annyit, amennyi jól esik. Valamennyi sokkal jobb, mint a semmi.

Hármat megcsinálni cc. másfél perc.

Vagy csináld csak a forgást, abból is annyit, amennyi nem kellemetlen túlzottan. A legjobb ezt nem kihagyni, ez a legfontosabb mind közül.

Ez jó valasz volt.

Röviden és tömören ennyi! 🙏

Bármennyi kimaradhat.

De ha valóban szeretnél eredményt tapasztalni, akkor semennyi.