4 éves múlt a kislányom, s ott akar aludni ebéd után az oviban (beszélgetés)

De a családoknak az se tesz jót, ha egy ügyvéd vagy mérnök anyuka a mosogató mellé van kényszerítve..

Ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit, vallom én, ha van rá lehetőség.. A szülőnek se lesz a gyerek után az élet teljesen ideális. Az úgy nem megy, ha a gyereknek 100%-ot akarunk adni, magunknak meg 0-át. Mindenkinek legyen meg az 50%-a, akkor működik hosszú távon egy család, és akkor nem fogják később egymás fejéhez vágni, hogy bezzeg miattad adtam fel a... és ezt akárki mondhatja később, akár az anya, akár az apa, de még a gyerek is, aki később kényszerítve érzi magát, hogy azért maradjon az anyja mellett, mert ő annakidején bezzeg feladta érte az álmát, meg a mukáját...

Van neked igazságod abban, amit írsz, de a másik véglet legalább olyan rossz. Valahogy a lovon kéne ebben is maradni.

No ezzel történetesen egyetértek.

Szerintem az lenne a jó, ha már a gyerek pici korától tudna anyuka napi 3-4 órát dolgozni, bedolgozni. Én anno csináltam ezt pici gyerek mellett, és imádtam pár órát mással foglalkozni, mint a pelenkával, valahogy önbizalmat adott mindenhez. Eleve úgy állt be a napirend. Viszont később való igaz, hogy 3 éves kortól a napi 10 óra ovi meg azért hirtelen - a három év rózsaszín máza után - durva..

Az lenne a jó, ha a mukaórák száma kb. évente tudna kicsit emelkedni, és mondjuk sulira lenne ismét 8 óra, ha szükséges. Egyébként meg egy nőnek, aki tényleg anya is a 6 óránál nem kellene több eljárós munkát végezni..

Mert ezzel én is nagyon egyetértek, hogy a 3 év minusz 10 perces gyerekkel még jaj de majomkodni kell, utána meg már hirtelen jön az "elsőamelóhely" mizéria.. Az átmenet lenne a jobb, persze tudom, hogy ez messze áll a lehetőségektől..

Nem biztos, hogy korábban egyszerűbb lett volna. Az én gyerekem majdnem 4 volt, mikor oviba ment, előtte nem járt közösségbe, ehhez képest szerintem elég simán ment a beszokás. Aztán ebédidőben mindig sírni kezdett, szomorú volt, nem akart oviba menni. Az óvónő azt tanácsolta, hogy egy ideig csak félnapos legyen, és ez bejött, onnantól semmi gondja nem volt, sőt év vége felé ő maga kérte, hogy hadd aludjon ott, mert délután is szeretne játszani az udvaron. Szóval neki fél nap ovi négyévesen bőven elég volt.

De mint írtam én is, tényleg minden gyerek más, lehet, hogy valakinél jobb tényleg, ha korábban kezdi, aki meg nagyon anyás, annak jobb egy picit később. Más kérdés, mire van a szülőnek lehetősége, sajnos nem olyan egyszerű.

Én tapasztalatból írtam. Kínszenvedés volt a gyerekemet beszoktatni az óvodába.

Természetes, hogy ez gyerek függő, de ha még egyszer szülésre adom a fejem, tuti, hogy tanulok a hibáimból.

Teljesen gyerekfüggő szerintem. Valóban sok gyereknek jobb a bölcsiben, oviban, mint otthon az anyjával, elég szomorú. A nevelés elsődleges színtere a család kéne hogy legyen, nem az ovi. Az sem igaz, hogy később nehezebb az elválás. Akkor nehéz, ha a gyerek még nem érett rá.

A legtöbb gyerek egy bizonyos kor után tényleg igényli a gyerektársaságot, változó, hogy mikor, de fél nap ovi bőven elég lenne ehhez. Az volna az ideális, ha a délutánt a családdal tölthetné, persze tartalmasan. Tudom, hogy más a realitás, a legtöbben max. 2 évig tudnak otthon maradni és a gyerek megy bölcsibe. Azt sem állítom, hogy ebből bármi baja származik a gyereknek, ha jó helyre kerül, de ne ideologizáljuk meg, hogy mennyire nagyon szüksége van rá és jobb ott neki, mintha otthon lehetne.

Szerintem meg egy gyerek minél hamarabb beszokik az óvodába és megszokja a közösséget annál jobb, ha csak húzzák az időt a gyereknek nehezebb lesz a elválás, ami egyikőjüknek sem lesz könnyű.

Egyáltalán nem gondolom, hogy ettől széthullana a család vagy megromlana a kapcsolat a gyerek és az anyja között. Sőt!

Azért gondolod így, mert erre vagy szocializálva. Ennek is az eredménye, hogy a családok széthullanak. Sokkal lazábbak a kapcsolatok, a gyerekek "idegenektől" tanulnak meg fontos dolgokat, a szülő szerepe torzul.

Attól még nem lesz ideális az, hogy a legtöbb családban a szülők max. napi 4 órát vannak a gyerekek közelében, aminek javát az iskolába készülés, a reggelizést, vacsorázás, lefekvés teszi ki.

Az pedig nem túlzott védés, ha valaki nem akarja idegenek között hagyni a gyerekét napi 9-10 órában. Legtöbb esetben ezt a kényszer szüli, mivel a munkaidő minimum 8 óra és még ott az utazás az ovi és a munkahely között. De ettől ez még nem lesz jó. Lehet mantrázni, hogy nem lesz ebből baj, de attól még nem lesz igaz.

Akkor gondolom, szándékosan kevered össze az elsőben megtanulandó betűvetést, mint írást, a gondolataid leképződése írással.

Kutyát én sem tudok rajzolni, de a pálcikaemberkében topon vagyok :)

nem akarod érteni látom :D

én sem tudok szépen rajzolni (sőt botrányosan rajzolok), írni természetesen tudok, sajnos kézzel egyre kevesebbet írok

no de azt a gyereket aki nem akar egy ceruzát a kezébe venni még ahhoz sem hogy rajzoljon, akkor őt elég nehéz leültetni írni tanulni

Aha, szóval az íráshoz elengedhetetlen.

Azért az emberek többsége mégis megtanul írni...azok is akik nem tudnak rajzolni. A mai napig nem tudok lerajzolni egy kutyát...pedig elég sokáig írással kerestem a kenyerem.

az íráshoz elengedhetetlen

én is paráztam alig 1 éve, hogy na az enyém hogy lesz iskolaérett cart a rajzolásra, gyurmázásra, vagdosásra meg mindenre amihez kézügyesség kellett (noha a többiek már nagyban "alkottak"), erre lassan fél éve nem győzöm venni a gyurmát, színezőt, ceruzát és papírokat a hajtogatáshoz, vagdosáshoz, ragasztáshoz

Ez gyerek- és nagyban nevelésfüggő szerintem, nem lehet meghatározni egy fix kort amikor muszáj ezt és ezt tennie a gyereknek/gyerekkel.

Na de számomra elég szélsőséges az hogy kisiskolás gyerek csak annyit legyen közösségben amennyit muszáj -iskolakötelezettség- aztán húzzon haza a védelmező család szárnyai alá, akkor is ha különórázni, sportolni vagy csak a többiekkel akar lenni

Mert az iskolaérettséghez hozzátartozik valamilyen szinten pl. vonalvezetés, vonalon belül színezés...

És hangsúlyozom, a kislányt nem agyon nyaggatták, hogy márpedig igenis leülsz rajzolni, hanem türelemmel elérték, hogy kedvet kapott hozzá.

Ja, van pld. az angolszász szisztéma.

Ahol a gyereket jó intézménybe adják kb.10 évesen....utána már nem is igazán találkozik a szülő a gyerekével. Mert minek?

Basszus, soha nem fogom megérteni, hogy a 3 éves minusz 10 perces gyereket lepasszolni a nagyszülőkhöz 1-2 napra ronda dolog. A 3 éves plusz tízpercesnek meg az az a minden világok legjobbika, ha anyu/apuval, csak este találkozik.

OK, feladom....

Csak még mindig nem értem, hogy a rajzolni utáló gyereket miért kellene rajzolni tanítani. Millió más olyan kézség van, amit a gyerekünk nem utál. Talán arra kellene fektetni a hangsúlyt.

Egy család egy idő után nem tud neki annyit adni, amennyit egy jó intézmény adni tud.

Pont tegnap/tegnapelőtt nyilatkozott egy pszichológus, hogy a túlvédő, magához láncoló (no meg az elhanyagoló) családból kikerülő emberkék lesznek később azok, akik képtelenek alkalmazkodni egyes szituációkhoz és agresszióval reagálnak arra, ami nekik nem tetszik, tipikusan a gyengébbel szemben, az erősekkel szemben tehetetlenek, szóval innen kerülhetnek ki bőven nő- és gyerekverők, állatkínzók.

Szóval az hogy még egy 6-7-8 éves is ideje nagy részét a biztonságot adó családban töltse elég gáz nézet, mert a család egy burok, ott sok mindent megtehetünk amit máshol nem, a család toleráns az élet meg nem. Az életünket többnyire nem a családunk, hanem barátok, ismerősök és idegenek között éljük és az ilyen közegben előforduló szituációkra a "helyes" választ nem csak a családban tanuljuk meg, hanem a közösségben is, lehetőleg minél előbb

Egy jobb óvodában, pedagógus vénával megáldott óvónők manapság már elég tág teret hagynak a gyerekeknek kötetlen játékra. Nálunk kifejezetten azt vallják, hogy ezek során tanulnak a legtöbbet a gyerekek. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek foglalkozások. Csak pl. megvárták egy rajzolni utáló és nem akaró kislánynál, hogy elkezdjen érdeklődni, hogy mit "alkotnak" a többiek. Két évbe telt, de ma már semmivel nem rajzol csúnyába, mint a többi hatéves.

Más szempont: délelőtt vannak a kvázi "kötelező" foglalkozások a gyerekeknek. Ha ebéd után hazaviszik a kicsit, akkor pont a délutáni, szabadabb mókából marad ki. Vagy a különórákból. Amit ő választ, nem anyuka. És tudomásul kell vennünk, hogy előbb lesz indok, hogy mert a barátom is arra az edzésre jár, mint bármi egyéb :)

Azért van különbség!:)

Sajnálom, ha nem érted.

Nem az a lényeg, hogy velem legyen. Nem az a fajta anyu vagyok(voltam), aki azt állítja, hogy a gyereknek egyfolytában a családdal kell lennie.

Úgy gondolom, hogy nem mindegy, ha a gyerek kötetlenül játszik otthon azzal, akivel ő akar, azt, amit ő akar... vagy szervezett és ellenőrzött formában teszi azt. Ha otthon, vagy a szomszédban belefárad, vagy megunja, legfeljebb bejön, hazajön, oszt jónapot.

Az óvodában meg kell várnia, ameddig hazahozzák.

Nekem sem ugyanaz, ha a munkahelyi, szervezett buliba megyek, (mert muszáj), vagy ha magam választom meg, kivel és hogyan töltöm a hétvégét.

8-tól 12-ig járt óvodába.

És ahogy lennebb írtam, délután a szomszéd gyerekekkel játszott.

Dehogy tartalak rossz anyának.:)

Elismerem, ez a mai világ egy kicsit más, mint az volt, amikor az én gyerekem volt kicsi. Akkoriban nem kellett óvoda a gyerektársasághoz. Játszótér sem.

Gyerek hazajött, ebédelt, mire lenyelte az utolsó falatot, már 2-3 gyerek ácsorgott az ajtó elött, mentek játszani. Sokszor 5-6 gyerek összegyűlt, estig kint rohangáltak az udvaron. Ha rossz idő volt, bent játszottak a házban. És persze, nem mindig nálunk. Ez valahogy mára kiment divatból.

A kerdes az vot hogy micsinaljon anyuka mer a gyermek ott akar alunni de angolnyelvu maganoviba Magyarorszagon(kis darab kulfold igy jellezte anyuka-jot derultem rajta) es az ott alvast mar nem tudja anyuka finanszirozni mer nem dogozik..Allami ovoda meg budos neki.Gyerek 4 evesen cipofuzot kot furulyazik es angolul beszelget idegenekkel a jatszoteren (ezen megint jot rohogtem)..

Leforditva:Anyuka egy frusztalt sznob libuska aki jodogaban furulyara jaratja a 4 eves gyereket meg olvasni tanitja ahelyett hogy elmenne dogozni.Akkor valoszinuleg nem kepzelodne hogy milyen jol beszel a gyereke angolul:D