24 nap alatt -10 kg 1. rész

Számomra az egészség a legfontosabb!

Mindig kerestem a megoldásokat, mert az egészség hiánya volt az, ami az életem kezdetétől a legtöbb nehézséget okozta. Kicsi gyerekkoromtól komolyan vettem szeretett nagyanyám minden szavát, amikor az édesanyjáról, drága jó dédikémről, és az Ő „alternatív” gyógymódjairól mesélt nekem átsugárzó tisztelettel a hangjában, gesztusaiban. Aztán később, máshol is meghallgattam, megfigyeltem mindent, ami ezzel kapcsolatos volt, és több-kevesebb sikerrel mind többet ki is próbáltam közülük, mert ahogy cseperedtem egyre inkább ráébredtem - látva a környezetemben élőket –, valami nagyon nincs rendben velem.

Első komoly sikereim alapja a Diamond házaspár aprócska könyvében rendkívül közérthetően leírt természetes higiénia módszere volt, még 1991-ben. Valóban 24 nap alatt 10 kg mínusz. Ráadásul úgy, hogy a módszer alkalmazásának első 14 napján csak a közérzetem és az erőnlétem rohamos javulását tapasztalhattam meg, csak ezt követően távozott naponta egy teljes kg, de számomra akkor sem ez utóbbi volt a legfontosabb, mint ahogy azóta sem.

Rögtön, a könyv elején leszögezték a szerzők, hogy nem diétáról és fogyókúráról lesz szó. Életmódról és az életenergia növeléséről. A testsúly normalizálódás (merthogy a túlsúlyosak fogynak, a túl soványak híznak tőle) csupán mellékhatás. Ez tetszett, mert ösztönösen nem hittem a kampányjellegű dolgokban és az egész addigi életemet végig kísérő, állandó energia hiányom sokkal jobban zavart, mint a 15 kg súlyfeleslegem. Ugyanis mindig úgy találtam, hogy mások sokkal többet bírnak dolgozni nálam, miközben én állandóan fáradt vagyok. Időnként az ágyból is alig bírtam felkelni. A közérzetem általában rossz volt, és mivel szinte mindig az volt, fel sem tűnt. Ez volt a természetes számomra. Megszoktam, viseltem. Csak akkor ébredtem rá mennyire az, amikor hirtelen javulásnak indult.

Kicsit később azt írták - ami megint csak lelkesített és egyben rendkívül meg is nyugtatott -, hogy „… ha valamilyen okból le kell mondania a program követéséről, ne aggódjon. De folytassa, mikor ismét lehetséges. Nem szabad elkapkodni a programot! Ne feledje: Ez egy életmód és nem átmeneti viselkedés! Bármikor újra lehet kezdeni és az eredmény azonnal látható. Természetesen, a javulás leggyorsabb módja, ha nem szakítjuk meg a programot."

Én ezt úgy egyszerűsítettem le magamnak, hogy „Minden nap tökéletes nap arra, hogy valamit jobban csináljak.”

Miután alaposan átolvastam a könyvecskét, átgondoltam majd kipróbáltam a módszert. Az azóta eltelt évek alatt pedig kiegészítettem a Hold-táplálkozás, a jóga alapelvek és az ABO-terv (a vércsoport szerinti táplálkozás) ismeretanyagából jól bevált részletekkel. Eközben sajnos többször meg kellett küzdenem a pszichés gondjaim idején rendszeresen rám törő túlevéssel. No, erre is megkerestem pár remek „ellenszert”.

A hagyományos (gyermekkorunkban megszokott) táplálkozásunk „függőségeit” viszont nem lehet csak úgy kitörölni. Az ínyünk és a lelkünk egyaránt követeli a megszokott, szép emlékekhez kötődő ízeket, illatokat, színeket-formákat. Ritka az a földrajzi környezet, amelyben teljesen meg tud valósulni a helyes táplálkozás. Ahova én születtem, olyannyira nem felelt meg a szervezetemnek, hogy nagyrészt ez lett az oka a gyenge egészségemnek. Tehát, ehhez is közbülső megoldásokat kellett keresnem.

Az allergiám, majd a gyógyszermérgezésem idején megint újabb ismeretekre volt szükségem, melyek szintén javították a rálátásom, evvel együtt az egészségem. Ekkor ismerkedtem meg a tudati technológiával, avval a passzív meditációs módszerrel, mely segítségével remekül lehet ösztönözni az agyunkat, mint a testünkben végbemenő megszámlálhatatlan vegyi folyamat „vezérművét”, a - szervezet bioritmusának legjobban megfelelő -, kielégítő működésre.

Így alakulgatott évről évre… még ma is - de szelídebb iramban -, az a tudás, amit ma már virtuóz módon használok, és koránt sem szorítkozik csupán a táplálkozási ismeretekre, de itt legyen ez a téma gerince.

Leírni macerásabb, mint eszerint élni. Természetesen, hiszen időközben már „véremmé váltak” az alapelvek és az ínyemhez, szervezetemhez legközelebb álló ételek helyes elkészítése. Idegenben pedig a kiválasztása se gond. Így már könnyen beszélek. – mondom, de azt is állítom, hogy nem ördöngösség.

Kérdezheti bárki, hogyha ilyen remek módszer birtokába kerültem már több, mint húsz éve, hogy lehet, hogy azóta mégis megbetegedtem?

Az első 24 nap kitűnő tapasztalatai alaposan felfokozták az amúgy is magas ívű motivációm és másfél évig sikerült is maradéktalanul tartanom a módszer alkalmazását, vele együtt a súlyom és az energiaszintem.

Azonban, a korábbi állapotomhoz képest hatalmas energiáimmal nem gazdálkodtam jól. Az ember sokszor többre vágyik, mint amit elérhet. Még elveket is gyártunk ehhez, hogy „legyen miből leadni”, meg „hogy ha nem tervezünk elég nagyot, akkor még kisebb lesz az eredmény” és így tovább. Tehát minél több erőnk van, annál bátrabban vetjük bele magunkat az életbe. Dolgozunk, sportolunk, szórakozunk, szerzünk és szerzünk - élményeket, más javakat - mondván, „ezért változtattunk a táplálkozásunkon, hogy több energiánk legyen, hogy többre legyünk képesek, mint korábban. Hát mindent bele, mert megcsináltuk, már több erőnk van!”, míg el nem érkezünk újból a határainkra, amiket folyamatosan feszegetünk, tolnánk egyre kintebb.

Ekkor ismét arra gondolunk, hogy kell még valaminek lennie, amivel még fokozható a teljesítményünk és neki látunk megkeresni. Közben folyik az élet. Dolgozni, gyereket nevelni, időst gondozni és magunkat is szinten kell tartani mindehhez. Ez a sorrend figyelemre méltóan tökéletes. Magunkra gondolunk utolsó sorban… a legtöbben, mert hogy kevés a Buddha megvilágosodásával élő közöttünk, nem tudjuk, hogy „mindent magunkon kell kezdeni”. Én se tudtam, hiszen a többséghez tartozom.

Szóval, a több erő megtévesztett és „túlpörögtem”.

Végül alaposan kibicsaklott a kis életem, mert magamról teljesen megfeledkeztem… no, és fontos kimondani, fogalmam se volt mit teszek. Csak hajtottam teljes erőbedobással, de inkább erőn felül, hiszen belebetegedtem, miközben fokozatosan alkudtam meg - még a jól ismert módszerem rovására is - a létszükségleteim lefaragásával. Néhány év múlva cudarabbul bántam magammal, mint mikor még nem ismertem a természetes higiénia módszerének nagyszerű elveit, pedig akkor se kíméltem magam. Fiatal erőim a házunk építése idején ugyanígy használtam fel. Akkor is térdre kényszerített végül a tudatlanságom.

A tudásra láthatóan azért van szükség, hogy mindig legyen mihez nyúlni a szükség idején.