2011.01.25. (beszélgetés)

Szia

Én 4 babát veszítettem el,mindegyikőjüket a 16 hét előtt.az utolsó-2008ban-volt a legrosszabb.férjem meghalt már és új párom lett.nagyon vártuk,de sajnos nem engem választott anyukájául.hiszem hogy másban új életre lelt.

de már azóta megszületett Szonja lányom.immár 1.5 éves és gyönyörű

Ne add fel.lesz még gyermeketek.élj addig a Nagy lányodnak és örülj hogy ilyen szerető párod van

szia

Dia

nagyon sajnálom!

velem 2007-ben történt ez meg sajnos.

Nagyon sajnálom a babád elvesztését.

Remélem mielőbb sikerül átélned azt a boldog 9 hónapot, amit kislányodra várva éltél meg.

Nagyon sajnálom ami veled történt. Szeretnék kérdezni; ha déltájban véreztél, miért nem mentél egyből az orvoshoz, vagy sürgősségire?

Csak azért mert én mind a két lányommal véreztem. A nagyobbikkal (11 hetes voltam) épp dolgoztam, és az egyik munkatársam vitt be a sürgősségire este. Kaptam gyógyszert és pár napig a kórházban tartottak.

A kicsi lánnyal voltam várandós (9 hetes voltam), épp a városba indultunk, a buszt vártuk amikor elöntött a vér. Még jó hogy anyukám bent volt a városban és elvitte magához a lányzót. Szintén gyógyszert kellett szednem és pár nap kórház. Hál isten egészségesek.

Kívánom, hogy jöjjön gyorsan rendben a lelked.

Bocsi, ezzel nem bántani szerettelek volna, csak ezt szerintem tudnod kellett volna.

Nagyon sajnálom, ami történt. :(

Tudom milyen nehéz ez. A Kislányom után két Angyalkától kellett elköszönöm. :(

De aztán megszületett a Kisfiam. :)

Kívánom, hogy a lehető leghamarabb nálatok is megszülessen a várva várt Kistesó. :)

Nagyon sajnálom ami veletek történt!Nem értem mi az hogy 10%??Mármint ami nem marad meg?Mert azért sok-sok boldog terhesség várhat rád és másokra is!

Barátnőm novemberben vesztette el a 8hónapos babáját,azóta teljesen más ember:(

tudom,milyen is ez az üresség.én a tavaly május 5-én vesztetem el a 3 hónapos angyalkámat,mindennap beszéltem vele.első kisbabám volt,előre mi is féltünk,de aztán én is meg a párom is büszke szülőknek éreztük magunkat.

sajnálom nagyon és együtt érzek veled,s kívánom,hogy újra összejöjjön.

... ...

Nem találok szavakat a cikked után... én betegség miatt veszítettem el egy Kisangyalt, ennek már lassan 18 éve.... amikor eszembe jut csak potyognak a könnyeim, akár csak most a történeted elolvasása közben. Most főleg azért nehéz megszólalnom, hogy írtál a januári babákról. Én most vagyok várandós és ha majd véget ér a babásság és hazaérkezünk a kórházból fogom megírni a cikkem erről az egész időszakról a félelmeimről és érzéseimről.

Neked nagyon nagy fájdalom, de nem kell csüggedned, édesanyám az én születésem előtt elveszített egy 16 hetes és egy 12 hetes babát. Megviselte, de utána megérkeztem én és többé semmi vetélés 12 évig és jött az öcsém.

Sajnos tovább kell lépni és főleg a kislányod és a férjed érdekében.Tudom, hogy nem megy egyik napról a másikra, de meg kell tenned...

Kívánok sok boldog napot a családoddal.