20. házassági évfordulóra versek (beszélgetés)

"Hétköznap volt, és csupán két tanú,

Nem volt hatalmas vendégkoszorú,

A vidám ősz, meg Isten odafent

Hallotta, amint mondtuk az igent.

Az az "igen" kísér minket azóta,

Mint garabonciást a hetyke nóta,

Mert "észérvek" harcoltak ellenünk,

S a Szerelem volt egyedül velünk.

Akkor velünk volt, s ma is itt lakik,

És számon tartja létünk titkait:

Te értem, én meg Érted rettegek,

És együtt: hogy boldogul a Gyerek,

A külvilág dermedt; fagyos a Lélek;

De amíg itt vagy velem, úgyis élek."

Tévedsz, hogyha azt hiszed, a szerelem csak játék,

vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.

Együtt ülni kéz a kézben a kispadon este,

sétálni a patak partján csillagokat lesve.

Kedveseddel szombat este vígan táncba menni,

tévedsz, hogyha azt hiszed, a szerelem csak ennyi.

Nagy dolog a szerelem és hogy múlnak az évek,

még nagyobb lesz, meleg kendő, mely betakar téged.

Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is,

aki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégis.

Az életet véges végig együtt kell leélni,

úgy válik el, mit ér a nő, és mit ér a férfi.

Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,

a szerelem dal, melyet együtt kell megírni.