2-3éves babás anyukák (beszélgetős fórum)

Szia kfheni!

Majnem egyidősek a csemetéink, a csajok novemberben voltak két évesek. Nappalra már féig-meddig szobatiszták (itthon nincs pelus, de ha megyünk valahová még kell, mert ha szólnak akkor nem tudnak várni addig míg találunk egy wc-t), a nappali alvásnál sem kell, de éjszaka még igen. Este rengeteget iszank, így fogalmam sins mikor lesznek éjjelre is pelenka nélkül. Vagy hogy errőlhogy szokassam le őket... Mostanában hogy meleg van még éjjel is volt hogy felkeltek inni.

Szerencsére egyáltalán nem cumiztak, így ezzel legalább nincs gondom. Várni egész jól tudnak, legalábbis a kortársakhoz képest ezt tapasztaltam, de én arra fogtam, hogy ikrek, és már megszokták, hogy születésük óta várni kell valakire :)

NE AGOGY GERGÖ NOVEMBERBE LESZ 3

MOST PROBÁLJUK A SZOBATISZTASÁGOT

Ö SE ÉRTI HOGY NINCS ÉS HOGY MINDJÁRT

NA ERE OJAN HISZTIT CSAP NEM BIROM TEJESEN KIMERÜLÖK

Szia, rohangya!

Az én lányaim decemberben voltak két évesek. Nálunk - lekopogom - most csendesülni látszik a hisztikorszak, ami nálam is majdnem hajtépős effektust eredményezett. Nekem most azzal van bajom, hogy nem tudnak várni, ergo "nem értik" a mindjárt és a nincs szavakat.

Szobatisztasággal még sehogy sem állunk, majd most a nyáron megoldjuk.

Cumizni anno 3 hónapig cumiztak a lányok, úh. az nálunk már történelem, szerencsére.

gergö mindenért elkezd hisztizni nagyon hiztis korszaka van

mit csinájak ?

megverni nem akarom de kimerit tejesen tacs vagyok

Szülői stílusok 2. rész

Előző számunkban, a Diana Baumrind által megkülönböztetett négy alapvető nevelési stílussal – elutasító-megengedő, elutasító-követelő, elfogadó-megengedő és elfogadó-követelő – ismerkedtünk meg. E havi számunkban egy másik osztályozási lehetőséget tekintünk át, és néhány olyan szempontot, ami alapvető szerepet játszik abban, hogy a gyermek mit tanul meg a szüleitől.

Ugyancsak Diana Baumrind nevéhez fűződik a különböző nevelési stílusok egy másik osztályozása. A szülők nevelési stílusát a gyerekek viselkedésével összehasonlítva azt találták, hogy a szülők viselkedésének leírására három alapvető mintázat is elég.

Keményen, szigorúan

A tekintélyelvű – megkövetelő, autoriter, autokrata – nevelési stílust képviselő szülők elvárják, hogy a gyerekek bizonyos elvek és normák szerint viselkedjenek. Ez a fajta nevelés általában szigorú, nem ismer alkut, a gyermek viselkedését jó és rossz kategóriákra osztja, és bünteti a „rosszat”. A nevelés egyik alapvető – nem mindig tudatos – eszköze a bűntudatkeltés, aminek következtében a gyerekek egy része szorong, visszahúzódik, szégyelli és rossznak érzi magát, mások inkább lázadnak, agresszióval és ellenállással reagálnak. A tekintélyelvűség fő jellemzője az, hogy a szülő nem vállalja fel saját érzelmeit, elvárásait nem a sajátjaként fogalmazza meg, hanem egy magasabb hatalomra – tisztesség, erkölcs, társadalom, vallás stb. – hivatkozik, ezek nevében cselekszik. Így a szülő-gyerek kapcsolatból a személyesség és az intimitás alapvető dimenziói hiányoznak, vagy súlyos csorbát szenvednek.

A tekintélyelvűség légkörében a gyermek esetleg megtanul engedelmeskedni, de ezt vagy saját személyiségfejlődése rovására teszi, vagy a felszíni engedelmesség alatt a frusztráció és megalázottság parazsa izzik.

Az így nevelt gyerekek felnövekedvén többnyire a visszafojtott indulatok és a valódi kreativitástól visszahőkölő szorongás között vergődnek, és észre sem veszik, hogy mennyi agressziót vetítenek a környezetükre. Mivel maguk sem tudták elsajátítani a társas érintkezés finomabb, érzékenyebb formáit, rájuk is jellemző lesz, hogy valódi érzések, empátia és szeretet helyett merev, „helyes” viselkedéssel reagálnak embertársaikra, amiből – számukra észrevehetetlenül – csak úgy sugárzik a kegyetlenség, az érzéketlenség.

Korlátok nélkül

Az engedékeny – szabadosságelvű, laissez faire – szülők nem korlátozzák gyermeküket, nem támasztanak különösebb elvárásokat, és nem is büntetnek. Mivel nincsenek szigorú szabályok, nincs is mit megszegni, így általában számonkérésre sem kerül sor. Ez a nevelési stílus többé-kevésbé egybeesik a korábban már tárgyalt elfogadó-megengedő szülői magatartással, és a veszélyei is azonosak. Ebből a kategóriából kerül ki a legtöbb „elkényeztetett” gyerek, akik – a szülők jó szándéka ellenére is – sajnos gyakran nagyon boldogtalan emberek lesznek. Mivel azt tanulják meg, hogy a korlátozások és elvárások rossz dolgok, ezért annak is fogják megélni őket. Sosem fogják tudni igazán, hogy pontosan mi a bajuk és mi hiányzik nekik, de egész életüket végigkísérheti később az az érzés, hogy várnak valamit, amit sosem kapnak meg. Nincs minek ellenállni, nincs mit megszegni, és nincs mit betartani sem, - az ilyen érzésvilág azonban olyan, mint amikor az űrhajósok gravitáció-mentes térben lebegnek, nem lehet tudni, hogy merre van „fent” és „lent”, és miben lehet megkapaszkodni.

Az igazi örömöt általában a vágy és a hiányérzet feszültsége készíti elő, az engedékeny szülői légkörben pedig ez elmarad.

Azt szoktuk mondani, hogy „legjobb szakács az éhség”. Az elkényeztetett, korlátok nélkül nevelt gyermeknek nem adatik meg, hogy „éhes” legyen, ezért a kielégülés örömében sem részesülhet. Az így felnőtt emberekben ritkán tudatosul, hogy ahhoz a szabadsághoz és beteljesüléshez, amire vágynak, valójában éppen a korlátok és a határok hiányoznak, amelyek belső stabilitást nyújthatnának. Így tele vannak elvárásokkal, indulataikat nehezen tudják uralni, szeretnek kritizálni, felelősséget azonban nem vállalnak a viselkedésükért, nehezen állnak meg a saját lábukon, és gyakran alapvetően éretlen személyiségek maradnak.

Egyenrangú félként

Az irányító – megkívánó, autoritatív, demokratikus, szabadságelvű – szülőkre az jellemző, hogy gyerekeiket önmagukkal egyenrangú személyeknek tekintik, ugyanakkor nem tartják őket felnőtteknek. Tisztában vannak azzal, hogy a gyermek irányításra szorul, hiszen még tapasztalatlan az élet dolgaiban, ezért ha követeléseket és korlátokat támasztanak vele szemben, meg is magyarázzák az érettségi szintjének megfelelően, hogy az miért jó. Érzelmi indíttatású döntéseiket és elvárásaikat saját érzelmeikkel indokolják: pl. azért türelmetlen a mama, mert fáradt, és nem azért, mert a gyerek még egy mesét meg akar hallgatni. Így a gyermek megtanulja figyelembe venni mások érzéseit, ugyanakkor nem kelt benne bűntudatot, ha vágyainak mégis hangot ad. Egyúttal megtanulja elviselni, hogy nem teljesülhet mindig minden kívánsága, és megtapasztalja azt az örömet is, amikor viszont teljesül. Az elkényeztetett gyerekek egyik legnagyobb vesztesége az életben éppen ennek az örömnek a hiánya.

Az irányító nevelés megtanítja a gyereknek, hogy az érzelmeket nem kell letiltani, el lehet őket viselni, ki is lehet őket fejezni, és uralni is lehet őket.

Ugyanakkor mások érzéseire is rá lehet hangolódni, és alkalmazkodni is lehet hozzájuk. Az érett erkölcsiség is ebben a légkörben alakul ki, hiszen így a gyerek megtanul felelős döntéseket hozni, amiket nem absztrakt normák határoznak meg, hanem az, hogy egy döntés a javát szolgálja-e valakinek, vagy inkább csak árt. Mindez pedig szilárd alapot szolgáltat a felnövekvő gyermek önértékeléséhez, függetlenségéhez, önkontrolljához, teljesítőképességéhez, önmagával szembeni igényességéhez.

A gyermekneveléshez természetesen nincs recept, a fenti leírásokat is csak gondolatébresztőként érdemes olvasgatni, hogy legyen néhány szempontunk, ha elakadunk, és jobban szeretnénk a dolgunkat csinálni. Egyébként pedig nyugodtan bízzuk magunkat az Élet nagy áramlására, amely gyermekeink sorsát a tenyerén hordja.

Dr. Fekete Anna

pszichológus

Szülői stílusok 1. rész

Sok esetben a szülők különböző nevelési elveket vallanak, ami az egész család számára megnehezíti az életet. Az alábbi áttekintés talán segít egy kicsit átgondolnunk, hogy hogyan is csináljuk jobban ...

A szülői viselkedést vizsgáló kutatásokból kiderül, hogy néhány alapvető dimenzió mentén viszonylag jól megragadható egy-egy család vagy szülő nevelési stílusa.

Earl Schaefer nyomaiban haladva Diana Baumrind két nevelési dimenziót és azok egymáshoz való viszonyát emelte ki. Az egyik a szülő engedékenységét jelöli: milyen mértékűek a szülői elvárások és korlátozások, illetve mennyi szabadságot és autonómiát kap a gyermek. A másik nagyon fontos paraméter a szülők érzelmi viszonyulását írja le: meleg, szeretetteljes és elfogadó, vagy közömbös, rideg, elutasító. Ha ezt a két dimenziót – megengedő-követelő, illetve elfogadó-elutasító – egybevetjük, négy alapvető szülői stílust tudunk meghatározni, egyúttal a köztes formák esetén is meg tudjuk állapítani, hogy mikor melyik minőségből kellene a többre vagy kevesebbre törekedni.

Az elutasító-megengedő nevelési stílus olyan környezetet teremt, amelyben a gyermeket rideg, érzéketlen légkör veszi körül, de nincsenek elvárások sem. Mivel az ilyen szülők gyakran meglehetősen agresszívek, gyermekeiket pedig irányítás nélkül magukra hagyják, a gyerekekre is jellemző a düh, az agresszió, az engedetlenség és a lázadás, egyúttal a kallódó céltalanság is. Erre a környezetre jellemző az érdektelen közömbösség, az egyes személyek rideg magánya, és a testi-lelki elhanyagoltság.

Hideg légkörben

Hasonlóan hideg és elutasító módon viszonyulnak a gyermekhez az elutasító-követelő szülők, ugyanakkor szigorú követelményeket, elvárásokat, szabályokat állítanak fel a számára, és többnyire durván büntetik őt, ha nem engedelmeskedik. Ezt a nevelési stílust a tekintélyelvűség uralja, és alapvetően diktatórikus.

A szabályokra és korlátozásokra a szülők értelmes magyarázattal nem szolgálnak, hatalmukat minden áron érvényesítik, és néha a fizikai erőszaktól sem riadnak vissza, hogy engedelmességre kényszerítsék a gyermeket, - gyakran még a kamaszkoron túl is. Az ilyen légkörben nevelkedő gyerekek maguk is tele vannak dühvel és agresszióval, de a keménykezű környezetben nincs módjuk az indulataikat kifejezni vagy levezetni, ezért gyakran maguk ellen fordítják. Sokan közülük önpusztító életet élnek, akár még az öngyilkosságot is megkísérlik.

Az elutasító szülői viselkedés nagyon finom formákat is ölthet, a sokdiplomás, makulátlan benyomást keltő házaspárok között sem ritka.

A követelő, erőszakos magatartás drágán megfizetett különórák, nyelvleckék és utazások álruhájába is bújhat, ahol éppen csak arra nem figyel senki, hogy a gyermek mire vágyik. A szülők észre sem veszik, hogy a gyerek a baby-sittertől és a szomszéd nénitől több szeretet kap, mint tőlük - persze mindig jó indokuk van arra, hogy miért ne játszanak vele.

Az elutasító szülői magatartás mindkét említett formájában az egyik legpusztítóbb erő a szeretet megvonása, ami az egyik legkeményebb büntetés, ami embert érhet. Ez nemcsak fizikai erőszak útján történhet, hanem érintéssel, tekintettel, soha-rá-nem-éréssel, szavakkal, hanghordozással, kézmozdulatokkal, fejfordításokkal - így talán még hatékonyabb is.

Korlátok nélkül

Az elfogadó-megengedő szülői magatartást a szeretet-teli, elfogadó, törődő érzelmi viszonyulás, ugyanakkor az elvárások relatív hiánya, a ráhagyás, az engedékenység, a következmények nélküli – ezért gyakran eredménytelen – fegyelmezés jellemzi. Az ilyen szülők támogatják a gyermek önálló törekvéseit, hagyják, hogy egyedül próbáljon ki új dolgokat, elfogadják a gyermek vágyait, lehetőleg nem korlátozzák, és nem büntetik. Ugyanakkor nincs követelés, nem várnak el tőle érett magatartást, rábízzák, hogy az idejét hogyan osztja be, nem kérik számon az illedelmes magatartás szabályait, mindent elnéznek neki, ugyanúgy dönthet a saját ügyeiben, mintha felnőtt lenne. Jellemző az ilyen családokra, hogy a gyermek agressziójával szemben is engedékenyek, a szülők ellen irányuló agressziót is elfogadják. Ez a nevelői hozzáállás lényegesen több pozitív elemet tartalmaz, mint az előzőek, ám van két gyenge pontja.

A gyermek nem felnőtt, és nem rendelkezik még azzal a belátással, aminek alapján el tudná dönteni, hogy mi szolgálja önmaga és mások javát.

A gyermeknek irányításra van szüksége ahhoz, hogy eligazodjon a világ dolgaiban. Ha ebben magára hagyjuk, rossz döntései esetleg hosszú évekkel később ütnek vissza, és akkor már tényleg nagy fájdalommal járnak.

Másodsorban a korlátok nélküli nevelést gyakorlók gyermekei boldogtalan, mások által nem szeretett, arrogáns, kielégíthetetlen emberek lesznek. Az ember csak akkor tud szabadon mozogni, ha ezt korlátok között teheti. Csak az az ember zongorázhat el bármit, aki felvállalja a hangszer korlátait, és aki megtanult rajta játszani. Aki nem járt zeneiskolába, bizonyos értelemben szabadabb volt, de ennek fejében le kell mondania a zongorázás szabadságáról.

Korlát=biztonság

Érzelmi melegség, szeretet, és törődés jellemzi az elfogadó-követelő nevelési stílust alkalmazó szülőket is, ők azonban erőteljes kontrollt gyakorolnak a gyermekük felett. A korlátok azért nagyon hasznosak a gyermek számára, mert áttekinthetővé teszik a világot. Ha a gyerek betartja a szabályokat és a korlátozásokat, biztonságban érezheti magát, vagy jóleső örömmel kommunikálhatja a szülők felé, hogy elfogadja az irányításukat. Ugyanakkor azt is tudja, hogy mikor szeg meg egy-egy szabályt, - így dühe, ellenállása is értelmet és irányt kap, ráadásul döntéseinek következményeit előre átgondolhatja, illetve utólag jogosnak érezheti.

A túlzottan kontrolláló szülői magatartás akkor kap negatív előjelet, ha túlféltés, túlszabályozás lesz belőle, ami hatékony melegágya a függő magatartásnak.

A túlkontrollált gyerekek gyakran nehezen válnak le a szüleikről, nem mernek a saját lábukra állni, és bizonytalan, engedelmes, döntésképtelen, szorongó emberekké válnak.

Dr. Fekete Anna

pszichológus

A mese gyógyító erejével először akkor találkozott, amikor ötéves fia kórházba került, sokat mesélt a kicsinek és társainak, s megtapasztalta, hogy a történetek nagy segítséget nyújthatnak a betegeknek. Később visszajárt a kórházba. Dr. Boldizsár Ildikó, azóta is mesével gyógyít gyermekeket és felnőtteket egyaránt.

- Miért maradtak életben bizonyos történetek szájhagyomány útján évszázadokon keresztül? Nyilván azért, mert érvényes és fontos dolgokat állítanak a világról, a világ működéséről. Hiszen ha a mesemondó olyan történetet próbált mesélni, amit nem igazolt vissza a közösség, meséje egyszerűen feledésbe merült, mert nem adták tovább nemzedékről nemzedékre. A népmesékben tehát nagyon erősen kikristályosodott, ősi tudásról van szó - magyarázza a meseterapeuta, aki ifjúkori útkeresésének idején jött rá, hogy a mesék olyan egyszerűen tudnak válaszolni súlyos létkérdésekre, ahogyan más műfaj nem.

- Mindenkinek megvan a maga meséje, ami hozzásegítheti a gyógyuláshoz - vallja.

A meseterápia mindenkinek lehetőséget nyújt önmaga megtalálására, illetve lelki békéjének visszaállítására.

Segítséget jelent annak, aki krízishelyzetbe került vagy veszteség ért, gyászol, válás, magány vagy szorongás nehezíti lelkét, kommunikációs nehézsége vagy párkapcsolati problémája van. A legfontosabb, hogy az adott probléma és a hozzá való mese "egymásra találjon".

S hogy mi a meseterapeuta dolga? - Egyfajta közvetítői szerepet vállalok. Ismerek több ezer mesét, és nagyjából ismerem az embereket. Nincs más dolgom, mint az, hogy az adott embert és a róla szóló mesét egymásra ismertessem. A mentális okokat azért persze nem mindig olyan egyszerű előásni - mondja Boldizsár Ildikó. A "mesehős" akár hónapokig bolyonghat a sűrű, sötét erdőben, amíg megtalálja a kivezető ösvényt. Az is lehet, hogy vissza kell mennie a kiindulópontra, s újra kell kezdenie mindent. De a harmadik próbálkozásra biztosan sikerül!

Nem csak gyerekeknek

A mesék ősidők óta felnőttközösségeknek nyújtottak lehetőséget önmaguk és a világ mélyebb megismerésére és megértésére. A különböző történetekben mindenki megtalálhatta a saját problémájának kulcsát. Akár még a vajúdó asszonynak vagy a haldoklónak is találtak olyan mesét, amelyik éppen róla szólt!

A népmesék csak a XIX. század végétől tekinthetők "gyerekműfajnak". Polarizálódott, sikerközpontú, racionális világunkban a mesét már "csak" a gyerekeknek szánják.

- A mai felnőttvilág törvényei szerint mindig mindent meg kell tudni oldani, sikeresen helyt kell állni minden körülmények között. A mesék azonban nem azt tanítják, hogy mindig mindent nekünk kell megoldanunk: hirtelen jöhet egy segítő, megmentő, vagy közbeléphet a csodás menekülés - magyarázza Boldizsár Ildikó.

Gyerekek rajzaiból, történeteiből egyértelműen kiderül, hogy ők valami egészen hihetetlen módon értik, mi zajlik a mesében. Egy mai felnőtt erre már nem igazán képes: fel tudja sorolni a motívumokat, de önmagára már nem vagy nehezen tudja értelmezni a mese szimbólumait.

A hős útja

Minden mese az egyensúly elvesztéséről és újra megtalálásáról szól. A hős elindul, meg kell találnia a jövőjét, remélhetőleg egy magasabb szinten. A mesék egyik áldásos hatása, hogy erőt adnak az első lépések megtételéhez. Ám az útnak indulással még "csak" felvállaljuk sorsunkat, az igazi megpróbáltatások azután várnak ránk. A mesehős tudja, hogy a boldogság csak küzdelemmel érhető el, és senki nem fogja helyette megoldani a problémákat.

Segítőkkel és akadályozókkal találkozik útján, miközben sokat tanul. Például azt, hogy nem feltétlenül a legcsábítóbb lehetőséget kell választani, hanem azt, amelyik a szemnek értéktelen. Sok mindennel kell viaskodnia, de legnagyobb ellenfele saját maga… Az embernek meg kell haladnia saját korlátait. Mély belátások és sorsfordító döntések csak akkor születhetnek bennünk a mesék segítségével, ha a történetekben valóban üzeneteket látunk!

A gyermek még nem képes megfogalmazni szorongásait és félelmeit, a meséken keresztül azonban közölni tudja ezeket. Erősen ragaszkodik egy-egy meséhez, vagy maga talál ki történeteket. Ezekre figyelnünk kell, mert így legféltettebb titkaiba pillanthatunk be, személyiségének mélyebb rétegeihez kerülhetünk közelebb. A kicsik nem szeretik a befejezetlen mesét, inkább maguk találják ki annak végét, csak hogy ne maradjon "nyitva". A saját befejezés is sokat elárul róluk.

A fény felé vezet

Az archaikus kultúra "meseterapeutái" a törzs tagjainak meséltek a tűz körül. A hindu orvoslás is felhasználta a történetek gyógyító hatását. Jung és tanítványai szintén alkalmazták a meséket. De a meseterapeuta nem a pszichoterapeuta munkáját végzi, hanem a mesemondóét, aki nem az elfojtás alatt álló, sötét tartalmak után kutat, hanem az emberben lévő világosságra koncentrál, hogy hogyan lehet az embert a benne lévő fényhez vezetni. Igazából nem is akar senkit "meggyógyítani".

A mesék képesek felemelni az embert a profánból a szenthez, a szellemihez. Lehetőséget nyújtanak a spirituális fejlődésre, a tudattalan tartalmakkal való kapcsolatba lépésre. A szellemi út bejárása nem veszélytelen, de a mesék a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának.

- Ha a gyermekek sok mesét hallanak, remélhetőleg egy szép világot sikerül felépíteniük magukban, ahol minden a helyén van, ahol mindenért meg kell küzdeni, de nem szabad az esetleges kudarcokból azt a következtetést levonni, hogy fölösleges a küzdelem - csak éppen más úton kell megközelíteni a dolgokat - zárta a beszélgetést Boldizsár Ildikó.

2006. január 01. -től megváltozott az oltási rend Magyarországon, a korábbi húsz védőoltás helyett csupán tizenegy injekciót kell elviselniük a csecsemőknek és a gyermekeknek. Az új oltóanyagoknak számos előnye közé tartozik, hogy korszerűbbek, kevesebb a szúrások száma, és csökken a nem kívánt oltási reakciók (fájdalom az oltás helyén, láz stb.) előfordulása.

Az új védőoltási rend:

Életkor 2006-tól

0-6 hét BCG

2 hónap DTPa-IPV-Hib

3 hónap DTPa-IPV-Hib

4 hónap DTPa-IPV-Hib

15 hónap MMR

18 hónap DTPa-IPV-Hib

3 év DTPa-IPV

6 év DTPa-IPV

11 év MMR

14 év Hepatitis B

A rövidítések az alábbiakat jelentik: BCG - tuberkulózis elleni oltás

DT - diftéria, tetanusz elleni oltás

DTP - diftéria, tetanusz, szamárköhögés (pertussis) elleni oltás

Pw - a jelenlegi teljes sejtes szamárköhögés elleni komponens

Pa - csak tisztított antigéneket tartalmazó szamárköhögés elleni komponens

OPV - szájon át adott, élő, gyengített vírustörzseket tartalmazó oltóanyag gyermekbénulás ellen

IPV - inaktivált vagyis elölt vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyag

HIB - a Haemophilus influenzae baktérium elleni oltóanyag

MMR - mumpsz, kanyaró (morbilli), rózsahimlő elleni oltóanyag

Hepatitis B - fertőző májgyulladás elleni oltóanyag

2005. október 31 -e után született gyerekekre vonatkozik. Részlegesen érinti a változás az MMR oltás tekintetében a

2004. szeptember 30. után születetteket. A

2003. január 1. és 2004. június 30. között születetteket pedig a DPT II és DPT III és dt oltások tekintetében érinti a változás.

Homeopátia

A homeopátia az orvostudomány egyik ága, amely a hasonlóság elvét alkalmazza klinikai módon, és kis vagy parányi (infinitezimális) dózisokban használja a gyógyszereket. A homeopátia a "XXI. század orvoslása", a nem hagyományos gyógymódok közé tartozó gyógyszeres terápia.

E gyógymód rendszerbe foglalója a 200 éve élt német orvosgyógyszerész, dr. Samuel Hahnemann volt, aki önmagán és a környezetén kísérletezte ki az első homeopátiás gyógyszereket. Az első anyag, amin észrevette a "hasonlóság törvényét" a kínafa kérge volt, a malária egyik gyógyszere. Kísérletei során rájött arra is, hogy minél nagyobb a hígítás, minél kevesebb van a szerben az eredeti anyagból, annál erősebb a hatása.

A homeopátiát ma már szinte az egész világon alkalmazzák, sok egyetem felvette tantárgyai közé, mind az orvosok, mind a gyógyszerészek oktatásában. Magyarországon is egyetemi kereteken belül oktatják a homeopátiát és csak a már szakvizsgával rendelkező orvosok tehetnek vizsgát tanulmányaik lezárása után, majd pedig mint homeopata orvosok gyógyíthatnak.

A homeopátia egyéni, alkati terápia, mely az egész embert - testé és lelkét egyaránt figyelembe veszi, miközben mérgező- és mellékhatásoktól mentesen gyógyít. Parányi, azaz infinitezimális dózisokban használja a gyógyszereket, ugyanis ellenkező esetben kellemetlenül súlyosbítaná a tüneteket. A homeopátiás szerek természetes alapanyagokból (növényi, állati, ásványi eredet) speciális eljárással készülnek. Az orvos a gyógyszert az ún. hasonlósági szabály (simile elv) alapján, igen részletes kórelőzmény felvétele után választja ki betege számára, a több mint 2500-féle homeopátiás szer közül. A gyógyítás nemcsak a beteg szervre irányul, hanem a testi-lelki harmónia teljes visszaállítására törekszik, valamint a szervezet veleszületett hajlamaiból adódó betegségek megelőzésére is szolgál. A homeopátia regulációs terápia. A homeopátiás gyógyszerek által a szervezettel közölt információ hatására a szervezetben meglévő - csak valamilyen okból gátolt - öngyógyító mechanizmusok lépnek működésbe.

A szakma szabályainak betartása mellett alkalmazva mellékhatása nincs, így veszély nélkül alkalmazható állatokon, embereken, terhes és szoptatós anyáknál, gyermekeknél és időseknél egyaránt.

A homeopátiás készítmények rendszerint üvegekben, pirulák (globulusok) formájában kaphatók. Léteznek természetesen oldatok, szirupok és tinktúrák is. Megkülönböztethetünk monokomponenses készítményeket (Arnica, Aconit, Belladonna) és több komponensűeket (Stodal szirup, Coryzalia - ezek többnyire a gyártók által előállított készítmények).

Az üveg címkéjén feltüntetik a szer nevét, valamint egy számot és egy betűt, pl. Arnica Montana C6 (vagy CH6). A szám a szer elkészítésekor egymást követő hígítások számát jelöli, a betű pedig a hígítás mennyiségi arányára utal. Így pl. a C százat jelent, ami annyit tesz, hogy a hígítási és rázási eljárás minden egyes szakaszában az előző oldat egy részéhez 99 rész vizet (vagy alkoholt) adtak, majd pedig az oldatot alaposan összerázták, dinamizálták. A D betű 1 a 10-hez arányú hígítást jelent, az M pedig 1000 C-vel egyenlő. A betű és a szám együttesen jelöli a potenciát - azaz a készítmény "erejét" vagy "intenzitását".

Ez a képeskönyv a képzelet csodálatos és különös világába kalauzolja el a gyerekeket.

Olvashatnak a sárkányokról, szfinxekről, olyan képzeletszülte teremtményekről, mint az óriások, a mumusok, és vámpírok.

Megismerhetik a görög mitológia hőseit, és különös kalandjaikat, és láthatnak újkori jelenségeket is. Együtt álmodhatnak a jó és rossz tündérekkel, varázslókkal. A könyvbeli történetek néhol kicsit borzongatóak, de a gyermeki képzelet világának szereplőiről szólnak, akikkel találkoznak mesekönyvekben, rajzfilmeken is.

Éjszakai félelmek

Tippek szorongás ellen

Túlélőkalauz szülőknek

2007.03.02

Amikor a négyéves sírva rohan az éjszaka közepén, és reszketve bújik a biztonságot adó nagy franciaágyba. Amikor felzokog és dobálja magát, vagy amikor egyszerűen nem marad magára a félhomályban. Mit tehet a szülő?

Kérdés: A kisfiam gyakran felriad éjszakánként. Azt mondja, egy szörny lakik a szekrényében és az ágya alatt. Hogyan tudom meggyőzni, hogy biztonságban van?

Válasz: Az ilyen félelmek gyakoriak és normálisak az óvodásoknál, sőt még a nagyobb gyerekeknél is. Beszéljünk nyíltan ezekről a félelmekről a kicsikkel, és éreztessük velük, hogy megértjük, mi megy végbe bennük. A 2–5 éves gyerekek zöme még nehezen tudja megkülönböztetni a képzelet világát a valóságtól, ezért ne reagáljuk túl a helyzetet, és ne űzzünk gúnyt a kicsiből. Inkább segítsünk neki értelmes módon leküzdeni a félelmeit.

Azonnali teendők:

• Kapcsoljuk fel a villanyt.

• Nyugtassuk meg a gyereket, ha kell, többször is ismételjük meg: „Itt vagyok… Apu itt van veled.”

• Nézzünk egyenesen a gyerek szemébe, és hallgassuk végig figyelmesen.

• Nyugodt hangnemben reagáljunk a kicsi félelmeire.

• Adjuk oda a gyereknek a kedvenc plüssállatát, babáját vagy akciófiguráját, hogy ne érezze magát egyedül, ha kimegyünk a szobából.

Nyugtatópirulák

Nyugtázzuk, hogy a kicsi fél. A félelemérzete valóságos, bármennyire ostobának vagy abszurdnak látjuk is a helyzetet. Ha így szólunk hozzá: „Látom, nagyon félsz” – biztosíthatjuk róla, hogy együtt érzünk vele.

Bár nem minden gyerek beszél szívesen a rémálmairól, van, akinek ez megnyugvást jelent. Napközben adjunk ötleteket a kicsinek, hogyan küzdje le a félelmeit. A saját gyerekünket mi ismerjük a legjobban.

• Julia kisfia gyakran jelent meg anyukája szobájában az éjszaka közepén azzal, hogy rosszat álmodott. Julia, miután Nedből harapófogóval sem lehetett kihúzni, hogy mi történt, végül rátalált a legjobb megoldásra. Ha a lefekvési rituálé végén egy szeretetteljes ölelés és puszi után takarta be a kisfiút, az rendszerint megnyugodott. Amikor Julia megkérdezte tőle, most, hogy vége az álomnak, jobban érzi-e magát, Ned így válaszolt:

– Ne is beszéljünk róla, inkább mondjál még egy mesét!

Ha a gyerek hajlandó beszélni az álmáról, javasoljuk neki, hogy próbáljon varázstrükköt alkalmazni az álmaiban: kapjon szárnyra, tüntessen el vagy zsugorítson össze bizonyos dolgokat, hogy megmeneküljön a félelmetes helyzetből (például ha egy szörny üldözi éppen). A gyerekek fantáziája kimeríthetetlen, adjunk hát nekik támpontokat elalvás előtt, hogyan használják ki a képességeiket. A felmérések azt mutatják, hogy ez a módszer nagyon hatékony.

Miután néhány szóval megnyugtattuk a kicsit, egy-két simogatással is segítsük az ellazulásban.

• Mark tudta, hogy a kisfia, Chase könnyebben megnyugszik az éjszakai felriadás után, ha ő átöleli, és többször is megsimogatja a hátát.

Konkrét megoldások

Keressünk konkrét megoldásokat, hogy a gyerek úgy érezhesse, ura a helyzetnek!

• Rita azt tapasztalta, a kisfia sokkal nyugodtabb, ha az apukája zseblámpájával alhat.

• Laurie nagyon félt az ágya alatt bujkáló szörnyektől. Az anyukája gyakran elővette a partvist, és – a kislány megnyugtatására – lefekvés előtt minden zugból gondosan kiseperte a „csúnyaságokat”.

• Gail gyakran cserélt párnát a kisfiával, hogy legyen valami, ami rá emlékezteti, és érezze az anyukája illatát, mielőtt elalszik.

• Derek félt a sötétben, ezért a szülei kék izzófüzért aggattak a gyerekszoba mennyezetére. A kisfiút megnyugtatta az „alvólámpácskák” pislákoló, „barátságos” fénye.

A gyerek nem kis felnőtt!

Fel a fejjel! Nem te vagy az egyetlen szülő, aki első reakcióként odaküldi gyermekét a szekrényhez, hogy az a saját szemével láthassa, nincs ott szörny. Aztán persze – már későn – rájössz, hogy az, ami neked racionális, az csak tovább erősíti a gyerek félelmét.

A gyerek értelmi szintjének megfelelően cselekedjünk, ne próbáljuk a magunk szintjére emelni.

• Cliff így szólt a kislányához:

– Azt mondtad, a szörny fél a zajtól? Akkor csapjunk jó nagy lármát, hogy elijesszük!

• Denise megkérte a kisfiát, készítsen speciális címkét a „varázsvizes” üvegre, amivel a „szörnyeket” szokták elijeszteni.

Ha úgy érezzük, segítenünk kell a kicsinek abban, hogy különbséget tudjon tenni valóság és képzelet között, úgy próbáljuk megnyugtatni, hogy közben nem erősítjük meg a szörnyek létezését.

• Ellen így szólt a kisfiához:

– Benéztem a sarokba, és nem látok ott szörnyet, csak árnyékokat. De ha félsz, égve hagyom a villanyt.

Vegyük rá a gyereket, hogy válasszon „kabalát”, amely alvás közben megnyugtatja. Egy jellegzetes tárgy, például pokróc vagy plüssállat többet ér, mint egy játékokkal telezsúfolt kiságy. Az idősebb gyerekeknél egy zseblámpa vagy akár a szülők fényképe is megnyugvást jelenthet.

Legyünk úrrá együtt a „szörnyinvázión”!

Vessük be a szerepjátékot vagy a családi kupaktanácsot, hogy egy nyugodtabb időszakban nyíltan megbeszélhessük az éjszakai félelmeket, és segítsünk megoldást találni a kicsi problémájára.

• Caroline fia elképedve hallgatta anyukája meséit a szörnyről, amely kislány korában az ágya alatt lakott, legalábbis ő úgy hitte! Caroline később megtudta, a kisfiú csupán azért tartotta ostobának a történetet, mert meg volt győződve róla, a szörnyek valójában a szekrényben laknak, nem pedig az ágy alatt!

Időnként térjünk el a megszokott szabálytól, hogy mindenki tudjon aludni. Ha a gyerek képtelen megnyugodni vagy ragaszkodik hozzá, hogy a mi ágyunkban aludjon, a hálószobánk padlóján elhelyezett hálózsák jó köztes megoldást jelenthet.

Fel a fejjel! Nem te vagy az egyetlen szülő, aki – miután másra sem vágyik, csak hogy végre rendesen kialudhassa magát – megengedi a kicsinek, hogy a nagy ágyban aludjon, majd – amint a gyerek befészkeli magát az alvó hitves mellé – gyorsan kisurran a szobából, és a lakás legtávolabbi kanapéján hajtja álomra a fejét!

A gyerekek gyakran okoznak meglepetést: néha a más kultúrák hiedelmeiről és rituáléiról hallottakat vagy tanultakat alkalmazzák a problémák megoldásánál.

• Miután Mona és az anyukája megcsodált egy indián álomfogót, az anyuka elkészítette a tárgy parányi hasonmását, és a kislány ágyának fejtámlájára akasztotta, hogy „elkergesse” a rossz álmokat.

• Egy tradicionális japánkertben tett látogatás során Nick szinte hallotta a fogaskerekek csikorgását kisfia fejében, amikor a gondnok megjegyezte, hogy a gonosz szellemek csak egyenes vonalban mozognak.

– Apu, átfuthatok a cikcakkos hídon, hogy lerázzam a szörnyet, aki éjszaka üldözni szokott? – kérdezte a kisfiú, majd hozzátette: – Így nem tud elkapni!

Ha visszatérő vagy nagyon rémisztő álmokról van szó, keressük fel a gyerekorvost!

• Caroline kisfiánál egy „éjszakai pánikroham” elnevezésű egészségügyi rendellenességet diagnosztizáltak, amely az orvosok szerint az agyhullámmintázatok változásaival áll összefüggésben. Az éjszakai pánikroham során a kisfiú magánkívül, félálomban sikoltozott és remegett, és nem ismerte meg Caroline-t. Bár sehogyan sem lehetett megnyugtatni, és csak akkor csillapodott le egy kicsit, ha egyedül hagyták, a szülők nem bírták tétlenül nézni a szenvedését. Caroline megkönnyebbülve hallotta, hogy a gyerekek nem is emlékeznek ezekre az epizódokra, és idővel teljesen kinövik a betegséget.

Az az őszinte magyarázat, hogy szörnyek márpedig nincsenek, általában csődöt mond, mert a gyerekek komolyan félnek; csak akkor tudunk segíteni rajtuk, ha osztozunk az érzelmeikben, nyitottak vagyunk a kommunikációra és megnyugvást biztosítunk nekik.

Könyvajánló

Túlélőkalauz szülőknek

A 2–5 éves gyerekek szüleinek szóló nevelési túlélőkalauz a gyakorlatban százszor kipróbált és működő tanácsokkal segít. Nemcsak az éjszakai félelmekről szól, hanem az evéssel, a játékkal és sok egyéb gyerekkori gond forrásával is foglalkozik. A praktikus könyvecske a kérdésekre egyszerű, jól értelmezhető válaszokkal szolgál, könnyed, humoros hangnemben segíti a szülőket.

Stahl Judit ajánlásával

Én, az apa

Tokaji Zsolt

Nõk Lapja Cafe

2006.11.03

Alig néhány nap, és Marci fiam hatéves lesz. „Uram, atyám, hat év!” – pillantunk egymásra döbbenten s egyszersmind megilletődötten a feleségemmel. Már hat éve, hogy szülők vagyunk? Mintha csak tegnap lett volna...

Olvasd el szerzőnk korábbi írásait a Szeressünk rovatban!

• Dinkik az oltár előtt »

• Hogyan együnk romantikát? »

• Szabad-e többet szeretni? »

• Küzdelem a fantommal »

• Bérnőstények és makktársak »

Mintha csak tegnap lett volna, amikor számoltuk, hány percesek a fájdalmak, hogy aztán egy fél nappal korábban – biztos, ami biztos – berohanjunk a kórházba. Szóval hat éve, hogy apa vagyok. A sok-sok szerepem, státuszom közül, amikkel társadalmi lényként definiálni szoktam magamat, erre vagyok a legbüszkébb. Nem állítom, hogy tökéletes apa vagyok. Messze nem. Sőt, így jobban belegondolva, azt sem igazán tudom, hogy milyen egy tökéletes apa. Ellenben a fiam tekintetéből azt olvasom ki, szavaiból azt hallom ki, hogy azért olyan túl rosszul mégsem csinálom. Azt hiszem, teljesen rendben is van az, ha az ember épp csak elég jó apa tud lenni. A fiam amúgy is most van abban a korban, amit az apák imádni szoktak. Ilyenkor ugyanis, hacsak valamit nagyon el nem szúrunk, feltétel nélkül istenkirálynak tekintenek. Nem kérdőjelezik meg tekintélyünket, rajongva nézik, hogy apa milyen erős, milyen okos, sőt három-négy átvirrasztott éjszaka árán még a bónuszpályák megnyitásához szükséges pontokat is képesek összeszedni a videojátékban.

Én a magam részéről már a kezdetektől fogva minden percét élveztem az apaságnak. Mikor Marci megszületett, az első öt hónapban el sem mozdultam mellőle. Még dolgozni sem jártam. Talán épp emiatt nőttünk annyira össze, hogy az első években, ha róla beszéltem, gyakran elvétettem, és az öcsémként emlegettem. Azt mindig is tudtam, hogy egyszer majd apa leszek, s abban is biztos voltam, hogy jól akarom csinálni. Tudtam és terveztem, mi mindent fogok majd megtanítani neki. Azt viszont nem is sejtettem, hogy mi mindent fogok én megtanulni tőle.

Miután nap mint nap át kell élnem vele együtt a gyermekkor minden örömét és nehézségét, óhatatlanul is felötlenek bennem saját gyerekkorom emlékei. Egy nagy csomó dolgot csak most értek meg. Csak mostanra lett világos, miből mivé lettem, csak mostanra lettem képes rendszerré összerakni saját harmincöt éves érzelmi, intellektuális és spirituális evolúciómat. Ez csak a fiammal együtt válhatott teljessé. Miközben az én egykori legómat az övé közé keverjük, miközben az egykori matchboxaim (még „Made in England” feliratú, fémaljú darabok) az ő autópályáján gurulnak, az én egykori önmagamat látom benne. Ilyenkor megértem az egykor kegyetlennek tűnő szüleim problémáit, s sok mindenért meg is bocsátok nekik. Igen, alighanem a fiammal együtt fogok felnőni, és remélem, ő majd arra is megtanít, hogyan ne rontsam el. Ő a bennem lakó gyermek materializálódott formája.

Mondanám, hogy mindez könnyű, de távolról sem. Egy, a XX. század elején élt író, bizonyos Cholnoky Viktor fogalmazta meg frappánsan, hogy tulajdonképpen mi is az a gyereknevelés. „A gyereknevelés nem más, mint örökös és reménytelen küzdelem, saját magunk állandóan kiújuló hibáival szemben.” Hát nagyjából emiatt nem könnyű.

Panaszra még sincs okom, hiszen minden nap egy meglepésekkel teli csoda. Imádom megválaszolni az olyan kérdéseit, hogy például mi a különbség a mirelit és a hibernáció között, máskor meg órákig mesélek neki Trója pusztulásáról. Merthogy most éppen itt járunk. Apropó, Trója! Minden nagyszerű voltom és büszkeségem ellenére is, igen hálás lennék, ha valaki segítene abban, hogy ebben a trójai balhéban akkor most a görögök vagy a trójaiak voltak a rosszfiúk. Vagy kenjük rá az egészet a spártaiakra? Merthogy Marci azt egyelőre nehezen veszi be, hogy Hektor legalább olyan hősies volt, mint Akhilleusz, illetve hogy Parisz legalább olyan hitvány volt, mint Menelaosz.

Oidipuszról még nem meséltem neki, de annak a bizonyos, mostanság szárba szökkenő komplexusnak a gyökereiben már botlottunk meg néhányszor. De még a zavarba ejtő kéréseit is imádom. Alighanem ez a fontos: tudjon és merjen kérdezni, én pedig apaként tudjak és merjek válaszolni.

Izgalmas látni, hogyan gyűjtögeti, alakítja azokat az eszközöket, amivel majd saját személyiségét és világát rendezi be. Én meg csak örülök, hogy ennek részese lehetek, hogy ebben segíthetek neki…

Isten éltessen születésnapodon, kisfiam!

Két baba apukája

Tokaji Zsolt

Nõk Lapja Cafe

2006.12.08

Mi, nézők igazi médiatörténeti eseménynek lehettünk szemtanúi, amikor Bánszki Lászlóval (Timo), a VIVA TV egykori műsorvezetőjével élő adásban közölte felesége, kollégája, Ada, hogy bizony ikreket hordoz a szíve alatt.

Sok idő telt el azóta. Timo tíz hónapja gyakorolja aktívan az apa szerepét.

– Mozgalmas, olykor hangosabb agglegényévek után egyszer csak megnősültél, és még nem voltál huszonöt éves, amikor apa lettél. Tudatosan készültél, felkészültél minderre, vagy alkalmazkodtál a sors szabta körülményekhez?

– Annyit tudtam az egészről, hogy akarom, akarjuk mind a ketten a babát. És bár fiatalok vagyunk, nyugodtan mondhatom, elég sok dolgon keresztülmentem ahhoz, hogy tudjam mérlegelni, elég érett vagyok-e az apaszerepre. Ugyan sokan kétkedve fogadták, de azt hiszem, mindenkire rácáfoltunk. Ada csodálatos anya, én meg fantasztikus apuka vagyok.

– A két srác, Bence és Bálint születése előtt néhány hónappal találkoztunk először. Baráti és munkatársi kapcsolatunkból adódóan nyomon követhetem apai karriered fejlődését is. Szerencsére nem olyannak ismerlek, akinek ez a szerep valami nehezen elviselhető kolonc lenne. De azért tegyünk egy próbát! Hányas cuccokat hordanak most a srácok?

– Ezzel most megfogtál. Szám szerint tényleg nem tudom, mert a mostani babaruhák többsége hónapra van. Tehát most a 10–12 hónap van soron. Ha ezzel a hosszú felvezetővel arra akartál utalni, hogy a gyereknevelésből maximálisan kiveszem-e a részem, akkor azt válaszolom, hogy igyekszem. A kezdetektől fogva nem okozott különösebb parát, hogy mindent megtanuljak, és a tőlem telhető legjobban el is végezzek minden olyan teendőt, amit el kell végezni. Nem csupán belső késztetés ez, hanem a szükség is ezt diktálja. Az idő túlnyomó részében Adriennel csak magunkra számíthatunk. A szoptatáson kívül szinte mindenben gyakorlatot szereztem.

– Emlékszem, amikor egyszer botor módon megkérdeztem tőled, hogy milyen egyszerre két gyerekkel törődni. Te értetlenül néztél rám, és közölted, hogy mivel fogalmad sincs, milyen lehet csupán egyet nevelni, nektek ez a természetes. Én egygyerekes apukaként azért mégis lenyűgözve nézem, ahogy ezt az abszolút kétemberes feladatot megoldjátok.

– Nem kaptam kérdést…

– És akkor mi van?

– Ja! Akkor igen! Megfordult már a fejemben, hogy egy gyerekkel való törődés feleennyi időbe és energiába kerülne, de nem hiszem. Szerintem ez nem így aránylik egymáshoz. Meg aztán, e logika mentén, az öröm is feleennyi lenne? Na köszi, nem… Szóval, tényleg ez a természetes állapot a számunkra, ehhez igazítottuk az életünket… Meg az sincs, ami általában az ikrek hallatán az emberek többségének eszébe jut, nevezetesen hogy mindenben kiköpött egyformák. Bálint és Bence ugyanis kétpetéjű ikrek. Teljesen különböznek egymástól. És ha visszafordíthatnám az idő kerekét, akkor is ikreket szeretnék

– Melyik közülük a főnök? Dumálnak már egymással?

– Nincs még ilyen, hogy főnök. Csak néhány hónapja kezdtek kommunikálni egymással, ami többnyire abból áll, hogy az egyik elveszi a másik játékát, akkor a sértett sír, hisztizik, és fordítva. Illetve egymás birkózása nagyon megy nekik, de az utóbbi hetekben (amióta lábra álltak) kacagnak is egymásnak. Nagyon élvezik ők is, mi is. Aztán később mi lesz, még nem lehet egyértelműen megállapítani. Valószínűleg az egyik lesz a dominánsabb, de ez még nagy rejtély számunkra.

– Egyszer nyilatkoztad, hogy az sem kizárt, hogy te mész majd gyesre. Én is meglepődve hallottam, de ugye mégsem lett belőle semmi?

– A hivatalos, adminisztratív formájában nem, viszont úgy alakítottam az életemet, hogy sokat vagyok velük. Adrienn visszament dolgozni a VIVA-hoz, és a főiskolát is folytatja, én is dolgozom, szóval ügyesen össze kell mozaikozni az időbeosztásunkat. Ez nem mindig könnyű, de az esetek zömében megoldható.

– Egyikünk sem túlságosan álszent és szemérmes, így nem hiszem, hogy meglepetést okozna, ha rákérdezek arra, ami oly sok pár esetében felmerül a szülést követő időkben. Nevezetesen hogy a szülői szerep némiképp háttérbe szorítja a házastársi szerepet. Férj, feleség lelkileg-testileg többé-kevésbé elhidegülnek egymástól? Hm?

– Valóban volt olyan időszak – főleg az első kemény hónapok –, amikor egyikünk-másikunk érzékenyebben regált, de ezen túl vagyunk, és a fáradtság, meg persze a korababák miatti aggódás számlájára írtuk az egészet.

A szexuális élettel sosem volt gond, se előtte, se utána. Persze mostanában sűrűn előfordul, hogy már éppen ott lennél, de egyszer csak gyereksírás… A többit kitalálhatod!

De komolyra fordítva a szót, nyilván az is számít, mit látsz a gyermekeid születésénél. Kezdem nem elítélni azokat az embereket (nőket), akik nem akarják a férjük jelenlétét a szülésnél. Nálunk császármetszés volt, és így testi értelemben nem fordult negatívra a dolog (ha érted, mire gondolok), de könnyen elképzelhető, hogy néhány férfi végignéz, végigél egy „hagyományos” szülést, és a szexuális élet nem a régi. Bár erre meg azt mondom, merjünk új dolgokat felfedezni. Bármit.

Ez volt a szexuális része. Lelkileg meg az szokott történni, legalábbis egy gyermek esetén, hogy a férfi kiesik a körből, és a gyermek kerül a középpontba, ezt meg nehezen dolgozzák fel. Na és? Ez a dolgok rendje.

Bár hozzáteszem, nem könnyű egy hónapokig lakásba zárt nővel sem, akinek annyi ideje sincs, hogy öt perccel tovább aludjon. Türelem, tolerancia.

– Talán nem titok, hogy nem a legideálisabb gyerekkor jutott neked osztályrészül. Kamaszkorod néhány évét különböző családi okok miatt intézetben töltötted. Ezek alapján nekem úgy tűnik, hogy saját fiaid jövőjét az átlagosnál nagyobb odafigyeléssel, tudatosabban tervezed. Jól látom?

– Ezzel a kérdéssel telibe találtál. Ha vannak félelmeim, akkor ez a kérdés közéjük tartozik. Az elmúlt hetekben nem volt nap, hogy ne ezen gondolkozzam. Vajon a gyerek olyanná válik felnőttként, mint a szülei? Mert akkor inkább nem akartam volna gyereket. Vagy vajon azokkal az elvekkel, amiket vallok erről az egészről, később nem leszek-e konzervatív a gyermekeim szemében? Főleg kamaszkorban?

De aztán két helyről is kaptam megnyugtató válaszokat. Az egyiket egy könyvben olvastam, ami szerintem ismerős lesz a számodra: „A szülők kényszerítik a gyereket a hazudozásra, mert nem törődnek eleget velük, illetve nem érdekli őket, mit éreznek.” Nem pontos az idézet (bocs a szerzőtől), de a lényege ez. Így azért más megvilágításba kerülnek a dolgok, de ez a kamaszkorra vonatkozik leginkább.

A másik választ egykori intézetis gyámomtól kaptam, aki egyébként gyermekpszichológus: „Légy mindig őszinte! Légy mindig önmagad!” A gyerekek 3-4 éves koruktól már érzik, ha egy reakció nem őszinte. Ezt sem kell különösebben megmagyarázni. A fentebb leírt félelmek hülye általánosítások csupán. Szóval a kérdésed végén ott a helyes válasz is.

Baba a vízben

Gyerekek 0–5

Szinte hihetetlen, de már felnőtt a vízibabák első generációja! Milyenek a tapasztalatok, hogyan vágjunk neki a csecsemőúszásnak, ha kedvet kapunk rá?

A víz szárazföldi körülmények közt elképzelhetetlen szabadságot biztosít a babák önálló mozgásához. Edzettebbek lesznek, ellenállnak a betegségeknek, mozgásfejlődésük is felgyorsul. A babaúszás nagy élmény a család számára: a közös játék és tanulás során a családtagok közelebb kerülnek egymáshoz, a kicsikben erősödik a szülők iránti feltétlen bizalom.

Azonban mielőtt belevágnánk, érdemes tanácsot kérni a gyermekorvostól, főleg, ha a pici mozgásszervi, keringési vagy légzési problémával született. Gyakran az ő esetükben is jót tehet az úszás. Egyes helyeken a foglalkozások alatt is folyamatos orvosi felügyelet áll rendelkezésre, az érdeklődők itt is tehetnek fel kérdéseket. A fertőző, beteg gyerekek természetesen nem mehetnek úszni. Amennyiben hiányoznának valamelyik foglalkozásról, a következő órára orvosi igazolást kell vinni, ezen a baba betegségét is fel kell tüntetnie az orvosnak.

Így kezdődött

A babaúszás hazai meghonosítója, Karsay Ferenc és felesége, Németh Gitta oktató, a Hófehér Fóka Úszóiskola programvezetője mesél a kezdetekről.

– 1986 októberében született a fiam, vele kezdtünk először úszni egy gyermekgyógyász felügyelete mellett. Hamarosan az ismerősök is bekapcsolódtak saját gyerekeikkel a kísérletezésbe, érezték ők is, hogy hasznos és kellemes újdonságban vesznek részt. Két-három év munkájának köszönhetően állt össze a teljes program, amelyhez sikerült megszerezni a szigorú higiéniai feltételeket megkövetelő engedélyeket is.

A babúszásról kikerülő apróságok közül többen úszóiskolában folytatták az edzéseket, ma már vízilabdázóink is vannak. Megható látni, amikor az anyuka, még pocakjában a kicsivel részt vesz a szülésre felkészítő AquaNatal foglalkozáson, majd néhány hónap múlva már csecsemőjével a karjában úszkál, évekkel később pedig ugyanitt szurkol neki – az úszóversenyen.

Beiratkozás előtt

Feltétlenül nézzük meg magát az oktatást és természetesen az uszodát. A legfontosabb a tisztaság! A medence vize a babaúszáson melegebb a szokásosnál, közelít a 32 fokhoz. A 33 fokot soha nem éri el, hiszen az a hőmérséklet már kedvez a baktériumoknak. Bár az uszodában a klór a leghatékonyabb fertőtlenítőszer, ennek mennyiségét a lehető legkisebbre csökkentik a babaúszás idejére.

Győződjünk meg az öltöző és a medence környékének tisztaságáról, hagyatkozzunk bátran első benyomásunkra! A víz akkor cserélődik és tisztul folyamatosan, ha a medence szélén túlfolyik a víz. A látogatáson képet kapunk arról is, mire számíthatunk az első órán. Ismerjük meg az öltözési, tárolási lehetőségeket és a foglalkozások rendjét, hogy időben érkezhessünk a medencébe! Hogyan tudunk tisztálkodni és szárítkozni? Van-e lehetőség a baba etetésére? Telefonon vagy e-mailben érdemes előzetesen tájékozódni arról, biztosítanak-e orvosi ügyelet, kik az oktatók, a segítők.

Leginkább a pedagógiai vagy egészségügyi főiskolai végzettségű oktatókban bízhatunk meg. Mostanában sajnos sokan indítanak úgy babaúszást, hogy sem végzettségük, sem tapasztalatuk nincs hozzá.

Előkészületek otthon

Kezdjük a csecsemő fürdetését az uszoda vízhőmérsékletéhez hasonló (30-32 °C-os), tiszta, fürdőszermentes vízben. A baba arcát bő vízzel kell lelocsolnunk a kiválasztott „vezényszó” elhangzása után. Ez a szó lehet az úszunk, merülünk, pancsi, vagyis bármi, lényeg, hogy a pici megtanulja: elhangzása után mindig locsolás következik. Ennek hatására a gyerek légzése két-három másodpercre leáll. Előfordulhat, hogy a levegővételt követően a kisbaba sírni kezd. Nyugtassuk meg, majd folytassuk a fürdetést a szokásos módon, meleg víz hozzáadása után, normál hőmérsékletű vízben! A pontos technikát érdemes a helyszínen megnézni és megbeszélni, de megtekinthető kisfilmen is a www.babamamauszas.hu weboldalon.

Mikor kezdjük?

Három hónapos kor után érdemes elkezdeni a babaúszást. A négy alapgyakorlatot – az arclocsolást, a merülést, a háton lebegést és a merülés utáni szabad mozgást – egy-két hónap alatt sajátítják el, ezt követően tanulják a víz alatti úszást és azt is, miként tudnak kijutni a partra, ha beleesnek a vízbe. Három hónap tanulás után a babák már általában képesek öt-hat métert megtenni a vízben szülői segítséggel. A búvárreflex a baba vele született képessége, amelyet hat-nyolc hónapos korig „őriz meg”. Egy idő után már nem reflexes, hanem tudatos döntés, hogy vízbe merülés után ne vegyen levegőt. A kettő közötti átmenet babaúszás közben áthidalható.

Ritka az a csecsemő, aki nem szereti meg a babaúszást. Az elején még sokan sírdogálnak egy kicsit, ami nem csoda, hiszen hatalmas, zajos térbe kerülnek. Néhány alkalom után megszokják, sőt meg is szeretik az órák hangulatát. A kezdésen kívül kritikus lehet az egyéves kor. Ekkor élik a picik első dackorszakukat. Akaratossá válnak, nem hajlandók elvégezni a feladatokat. Ha előtte szerette a csöppség az úszást, érdemes vállalni néhány alkalommal a csatározást, és folytatni a programot.

Részvételi feltételek:

– a baba életkora legyen három és nyolc hónapos kor között;

– a gyerek háziorvosának igazolásával kell bizonyítani, hogy a kicsi nem szenved keringési, légzőszervi rendellenességben vagy, hogy betegsége összeegyeztethető a tanfolyammal;

– a szervi rendellenességek nem zárják ki a részvételt, de a pontos diagnózist a tanfolyam orvosának írásban át kell adni;

– a foglalkozáson részt vevő szülők nem lehetnek fertőző betegek;

– étkezés után egy-másfél óra teljen el, és ne alvásidőben hozzák a kicsit.

Jó tudni!

A leggyakrabban feltett kérdésekre most Németh Gitta adja meg a választ, a Hófehér Fóka Úszóiskola körülményeit figyelembe véve. Tegyük fel ugyanezeket a kérdéseket a saját jövendőbeli „edzőnknek” is!

Mi legyen az uszodai viselet?

A szülőknek és a három év feletti gyerekeknek kötelező az úszósapka és a foglalkozás előtti zuhanyozás, valamint ajánlott a tiszta papucs. A csecsemők ruházatával kapcsolatban az ÁNTSZ igen szigorú szabályokat vezetett be. A derékban és a combon szorosan záródó nadrág alá megkötős nejlon „záróréteget” kell adni a csöppségre. Szerintünk ez a műanyag kényelmetlen a babának. Úszóiskolánkban egy speciális, háromrétegű nadrágot varratunk, ennek a kisnadrágnak már engedélyezték a használatát az úszópelenkával együtt.

Csecsemővel a legnehezebb feladat a pontos érkezés. Be lehet kapcsolódni az órába?

Ebben a kérdésben szigorítottunk, és ragaszkodunk a pontos kezdéshez. Maga a bemelegítés is fontos, ráadásul az újonnan jövők el is vonnák a többiek figyelmét. Szerencsére a látogatóink elfogadták ezt, eddig még nem volt ebből probléma.

Hová tehetjük a babakocsit?

A babakocsi tárolása igen körülményes, nagy helyigényű, őrzés szükséges hozzá. Nálunk higiéniai okokból az öltözőbe nem lehet bevinni, ezért ajánlatos nélküle megoldani a közlekedést.

Hogyan kivitelezhető az átöltözés a csecsemővel?

Ez külön szervezést igényelhet családon belül. Régebben ez külön férfi- és női öltözőben történt. Általában az apuka nyugodtan készülődött, míg az anyuka leizzadva, kapkodva érkezett a babával. Ausztriában láttunk egy kabinos családi öltözőt, ez megoldást jelentett nálunk is. Egy nagyobb teremben koedukált öltözőt rendeztünk be. Amíg a kabinban öltözik a szülő, addig a játszósarokban vagy a járókában játszhat a csöppség a másik szülővel vagy az ügyeletes védőnővel. Egy öltözőszekrénysor is elfért itt, ennek tetején tárolják a babahordozókat.

Szemünk fényében

Érzékeink fejlődése

Sorozatunk harmadik részében a látásfejlődéssel ismerkedünk meg. Egyetlen érzékszervünkkel sem fogadunk annyi információt a világról, mint a szemünkkel.

Szemünkkel egyetlen pillanat alatt érzékeljük, hogy valami messze van vagy közel, nagy vagy kicsi, világos vagy sötét, éles határvonalú vagy elmosódó, milyen az alakja, a színe, és mozog-e. Ebből a sok benyomásból az agy korábbi tapasztalatok alapján, illetve más érzékszervek megerősítésével alkotja meg azt a képet, amelyet szemünkkel látunk.

Látod ezt, picikém?

Születéskor a baba szeme még nem érte el végleges fejlettségi szintjét. A következő hetekben gyorsan behozza a lemaradást.

Csodálatos, felejthetetlen és elragadó érzés, amikor először nézünk a baba szemébe. Saját tekintetünket látjuk viszont benne, vagy a párunkét, érezzük kisbabánk mélységes bizalmát. Mintha a világ minden bölcsessége benne lenne ebben a pillantásban.

És mit lát közben ő? Keveset. Mindene megvan, tíz pici ujj a kezén, még apróbbak a lábán, finom hallás, tökéletes szaglás és ízlelés – ám a látása még kialakulófélben van.

A szemétől 20-25 centiméter távolságban lévő dolgokat, tehát az őt tápláló szülő arcvonásait látja a legélesebben. Jól meg tudja különböztetni, mikor van világos vagy sötét. Az arc körvonalain is ezek alapján tájékozódik: a szem, az orr, a száj világos háttér előtt kiemelkedő szigetekként jelenik meg a szeme előtt. Ennek ellenére a világrajövetel után néhány órával már felismeri anyját.

Az élénk színeket, a pirosat, kéket, sárgát is jól érzékeli, szemben az elmosódó pasztellszínekkel. Térlátása kezdetben attól függ, mozog-e a tárgy. Ez a képesség majd csak öt-hét hónapos korára fejlődik ki teljesen. Ha ekkor két egyforma narancssárga plüssállatot állítunk elé egy sakktáblaszerű alátéten, különböző távolságban, egyértelműen a közelebb lévő felé nyúl.

Keveset tudunk még arról, hogyan függ össze az agy, a mozgás és a látás fejlődése. Bizonyos párhuzamok azért nyilvánvalóak, például ha a látás már olyan éles, hogy apró morzsákat is észrevesz a baba, akkor ezeket fel is tudja csippenteni két ujjával, a finommozgás fejlődése tehát az éleslátás fejlődésével párhuzamosan halad.

Felnőttkorban látásunk révén szerezzük a környezetünkről kapott információink nyolcvan százalékát. Ezzel szemben a csecsemők inkább szájuk segítségével ismerkednek a világgal: amit megkaparintanak, letapogatják szájukkal, nyelvükkel. Kisgyerekkorban a kezükkel teszik ugyanezt. Egyéves koruk közeledtével azonban egyre jobban bíznak a szemükben. Ha nyolc-tizenkét hónapos kor közötti babákat leteszünk a földre, majd egy üveglappal fedett „szakadék” felé csalogatjuk őket, kétféle információ közül kell választaniuk. Szemük azt mondja: vigyázz, beleesel, míg kezük arról győzi meg őket: nyugi, biztosan rátámaszkodhatsz. A kicsik bátran átmásznak, míg az idősebbek nem merészkednek az árok fölé.

Fejlődés lépésről lépésre

Az egyes készségek fejlődése nem véletlenszerű. Jó oka van, hogy miért és milyen tempóban követik egymást a különböző mozzanatok. A nagymozgások a látás élességének kialakulása után lesznek lendületesebbek. Jó, hogy a kisbabák még nem tudnak járni, hiszen még nem látnak élesen, ezért folyton megbotlanának, beleütköznének valamibe.

A látás a nyelvtanuláshoz is fontos. Tűzpiros, téglavörös vagy bíbor – anyanyelvünk választékos kifejezéseit csak az tudja elsajátítani, aki az árnyalatok közötti apró eltéréseket is észleli. Mindegy, hogy színekről vagy autómárkákról van szó, csemeténk azokat a dolgokat tudja megnevezni, amelyeket környezetében lát. Fordítva is igaz persze, amire van szavunk, azt észre is vesszük. Ami kislányunknak pusztán autó, az kisfiunknak Toyota Yaris, Mercedes Vito vagy Opel Zafira.

Mikor kell szemészetre menni?

Míg a felnőttek betűket olvasnak a szemészeten, a kicsiknek házakat és szíveket kell megkülönböztetniük. Az orvosnak azonban nincs feltétlenül szüksége közreműködésre, műszerek segítségével is meg tudja állapítani, hogy valaki rövid- vagy távollátó, kancsalít, vagy hályog van-e a szemén. Így történik ez a csecsemők esetében is.

Habozás nélkül forduljunk orvoshoz, ha bármilyen furcsaságot tapasztalunk a baba szeme körül, például ha túl sűrűn pislog, ha szürkés-fehéres a pupillája, ha kancsalít, vagy lefittyed a szemhéja. Ajánlatos felkeresni az orvost akkor is, ha a szülők rosszul látnak. A koraszülött csecsemőket fél-egy éves koruk között mutassuk meg a szemésznek. Az ovisokat rendszeresen szűrik az óvodában. Ha nem értesítettek róla, kérdezzünk rá az utolsó vizsgálat eredményére!

A nyolc hónapos baba még a kezének hisz, ám hamarosan jobban bízik a szemében, és nem merészkedik az árkot fedő üveglapra

Kancsal babák

A gyerekek öt-hét százalékánál fordul elő szemtengelyferdülés. Minél korábban kezdik a kezelését, annál sikeresebb a gyógyulás. A szemek ilyenkor két képet látnak a világról, az agy pedig úgy oldja meg ezt a problémát, hogy a kancsalító szemet „kikapcsolja”. A nem használt szem idegei fokozatosan elsorvadnak, funkcionális vakság jön létre. A gyógykezelés során az egészséges szemet letakarják, ezzel munkára kényszerítik a kancsal szemet. Ez jelzés az agy számára, hogy mindkét szemet használja. A későbbi műtét során „egyenesbe hozott” szem addig is megőrzi látóképességét.

Távollátás

Szinte minden gyerek távollátó egy kicsit, mert még kicsi a szemük. A növekedéssel ez megszűnik, a gyerek szó szerint kinövi a problémát. Ha a távollátás mértéke eléri a három dioptriát, szemüveget kell hordania, ellenkező esetben a szem az éles kép észlelése érdekében kancsalítani kezd.

Rövidlátás

Ha a csecsemő rövidlátó, többnyire várhatunk a szemüveggel, hiszen a kicsi életterében úgyis közel vannak a dolgok, azokat élesen látja.

Szürke hályog

A szürke hályogot a szülők is felismerhetik a villanófénnyel készült babafotókon. Nincs baj, ha kisbabájuk mindkét szeme egyformán piros a képen, ám ha az egyik kicsit más – világosabb, sötétebb, elmozdult –, forduljanak orvoshoz. A szemet valószínűleg azonnal meg kell operálni.

Nyisd ki szemed…

Figyelj a részletekre! Szórakoztató és fejlesztő játékok, hogy ne csak nézzünk, de lássunk is!

Tárgymemória

Sorakoztassunk fel öt-nyolc apró tárgyat egymás után az asztalra, például kanalat, kisautót, radírt, mandarint, zsebkendőt. Miután csemeténk jól megnézte, forduljon el, és egyet vegyünk ki a sorból. Felismeri, mi hiányzik? Étteremben várakozás közben is játszhatjuk. (hároméves kortól)

Tárgydominó

Gyűjtsünk egy kupacba sok apró tárgyat. Egyet tegyünk ki középre. A következő olyan tárgy lehet, amely valamiben hasonlít ehhez, például ugyanolyan színű, vagy szintén van kereke. Mindig meg is kell indokolni, miért azt választottuk. Így folytatjuk a rakosgatást, amíg el nem fogynak az apró tárgyak. (ötéves kortól)

Árnyékképek

Üljünk a sötét szobában csemeténk háta mögé. Gyűjtsünk össze néhány apró, ismerős tárgyat, például villát, kisautót, legófigurát, fogkefét. Zseblámpával világítsunk meg egyet-egyet úgy, hogy árnyéka a falra vetődjön. Felismeri gyerekünk az árnyékáról a tárgyat? (négyéves kortól)

Képrejtvény

Vágjunk kis négyzet vagy téglalap alakú ablakot egy A4-es méretű rajzlapra. Gyűjtsünk képes újságokból színes, nagyméretű képeket. Takarjuk le a rajzlappal úgy, hogy az ablakon a képnek csak kis része látsszon, például az elefánt bőre. Kitalálja gyerekünk a kis részlet alapján is, mi lehet az? Ha nem sikerült, válasszunk másik részletet a képből, mondjuk az elefánt agyarát vagy ormányát. (hároméves kortól)

Színkereső

Milyen színű a Nap, a spenót, a csoki? Kérdésünkre kisgyerekünk hasonló színű tárgyakat keres a szobában, például a szobanövényünket a spenóthoz, az asztalt a csokihoz társítja. (hároméves kortól)

Tájékozódás

Otthon vagy ismerős helyiségben játsszuk. Kössük be a gyerkőc szemét sállal, és kérdezzük meg, hol van az ajtó, a polc, a tévé... Mutasson arra, amerre sejti a kérdezett dolgokat. Minden alkalom után ki lehet kukucskálnia, valóban jó irányba mutatott-e. Fejleszti a térlátást, térérzékelést. (ötéves kortól)

Szemmérték

Szemeljünk ki séta közben egy fát, autót vagy oszlopot, és tippeljünk, hány lépésre lehet. Számoljuk, amíg odaérünk. Eltaláltuk vajon? Kis gyakorlással fejlődik térlátásunk, szemmértékünk. (hatéves kortól)

Kincskeresés

Nyomjunk csemeténk kezébe kosárkát, és adjuk ki a vezényszót: piros kincset gyűjtünk! A lakásban körbejárva szedegessen a kosárba piros színű tárgyakat. Hányat talál, amíg húszig számolunk? A színek felismerését és a figyelmes nézést gyakorolhatjuk ezzel a játékkal. (hároméves kortól)

Ikerpárok

Séta közben játszhatjuk ezt. Vegyünk fel egy tobozt, makkot, fenyőágat, levelet, és keressen kis lurkónk egy másik ugyanolyat vagy hasonlót. (hároméves kortól)

Nyomozós

Nézzen meg minket figyelmesen gyerekünk, majd forduljon el, és változtassunk meg valamit magunkon, például gomboljuk ki a blúzunkat, vagy fésüljük át a frizuránkat, vegyük ki a fülbevalónkat. Jó nyomozó lenne? Észreveszi a változást? (hároméves kortól)

Menjünk oviba?

Gyerekek 0-5

Ha betölti a hároméves kort, nyugodtan elkezdheti az óvodát – mondják a szomszédok és a nagymamák. De vajon tényleg csak ennyi kell hozzá?

Tudjuk, minden gyerek más, ugyanolyan idősen is máshol tarthatnak a fejlődésben. Utánanéztünk, mit kell még tudnia a kicsinek ahhoz, hogy nyugodtan óvodába engedhessük.

A nappali pelenkamentesség az óvodaérettség egyik ismérve. Nem fontos, hogy a gyerek már éjszaka is pelenka nélkül aludjon, de az igen, hogy a délutáni alvás idején ne pisiljen be. Ha a kicsi örül annak, hogy nincs már rajta pelenka, büszke, hogy irányítani, tartani tudja a vizeletét, nyugodtan mehet óvodába, még akkor is, ha időnként előfordulnak apróbb balesetek. Óvodakezdés idején a már nappalra biztonságosan szobatiszta kicsivel is előfordulhat, hogy olykor bepisil. Ez természetes, így (is) válaszol a változásra, hogy óvodába került. Ne aggódjon, az óvónők felkészültek, különösen türelmesek ilyen helyzetekben.

Hallassa a szavát

Fontos, hogy ki tudja fejezni saját igényeit – merjen szólni, ha éhes, szomjas, vagy ha ki szeretne menni a vécére. Hároméves korban nagyon különböző a gyerekek nyelvi szintje. Van, aki már tisztán beszél, és van, akinek az anyján kívül szinte más nem is érti a szavát, olyan pösze. De ha akar és tud kommunikálni, megérteti magát a környezetével – bátran elengedhetjük őt oviba. Azok, akik azért nem ügyeltek eddig a tiszta beszédre, mert otthon a gondolataikat is kitalálták, itt hamar rájönnek, hogy erre oda kell figyelniük, ha szeretnék, hogy mások is megértsék őket.

Önállóság – ovis fokon

Az óvodában már nem etetik, itatják a gyerekeket. Aki nem eszik szépen, maszatos lehet. Aki nem tud egyedül pohárból inni, leöntheti magát. Aki hozzászokott, hogy megetetik, az bizony változtatni kényszerül, ha nem szeretne éhes maradni. Az óvónők természetesen segítenek, de a cél az önállóság gyakorlása – és ezt pár nap után már élvezik a gyerekek. Az ovisok időnként feladatokat is kapnak, boldogan segítenek az asztalterítésben, ágyazásban.

Társas lény

Érdemes megfigyelni, gyerekünk hogy viselkedik a játszótéren, a játszóházban kortársaival. A legtöbben ebben az életkorban már szeretnek mások társaságában játszani. Persze ez kezdetben nem jelent bonyolult játékot. Szaladgálnak egymás után, homokoznak egymás mellett. De már odaadja a lapátot, ha a másik elkéri, nem löki fel csak azért, mert neki arra vezetett az útja. Az óvodában barátokra tehet szert, és tapasztalatokat gyűjthet a társas kapcsolatokról.

Új napirend

Az óvodai időbeosztás általában hasonlít az otthonihoz. Reggel tízóraiznak, délelőtt játszanak, van ebéd, délutáni alvás és uzsonna. Ezek pontos időpontját érdemes megtudni a beiratkozáskor, és ha valami miatt a család szokásai jelentősen eltérnek az óvodaitól (a gyerek nagyon sokáig alszik, este sokáig van fenn, nem eszik délben), jó már az óvodakezdés előtt néhány hónappal hozzáigazítani napirendjét az intézményéhez. Az óvodában ezen a téren nem lehetnek rugalmasak, hiszen képtelenség húsz-harminc gyerek különböző szokásaihoz alkalmazkodni. Mindenkinek meg kell tanulnia várni is.

Kötelező óvodába járni?

Abban az évben, amelyben a kicsi betölti az ötödik életévét, a nevelési év kezdő napjától napi négy órán keresztül részt kell vennie az óvodai nevelésben. Ez alól a körzeti óvoda vezetője adhat felmentést a szülő kérelme alapján, a gyerek érdekét szolgáló esetben. De ne feledjük – óvodába járni jó, és sok szempontból hasznos. Az iskolába bekerülve nagyon sok új dologgal kell szembenéznie minden gyereknek, sok új szempontnak, elvárásnak, szabálynak kell megfelelnie. Aki eddig nem járt közösségbe, annak óriási terhet jelenthet például a társas élet szabályainak megismerése. Jobb, ha hamarabb elkezdheti ennek gyakorlását – az óvodában számtalan lehetősége nyílik erre.

Hogyan választott szakértőnk?

Erdei Kata, pszichológus

Szakértőnknek, Erdei Katának is sok szempontot kellett mérlegelnie, amikor kisfiának óvodát választott.

– Fontos szempontnak tartottam, hogy az ovi közel legyen. Semmiképpen sem szerettem volna éveken át naponta több órán át utaztatni a gyereket. Azt is eldöntöttem, hogy nem lesznek különórái. Pszichológusként tudom, hogy az önálló, szabad játék a legfontosabb és a leginkább fejlesztő elfoglaltság. Nem szerettem volna, hogy állandóan hozzák-vigyék őket, ez a játéktól venné el az idejüket. Döntő volt az is, hogy az óvodának legyen saját kertje, és ott sok időt tölthessenek a gyerekek szabad játékkal, hiszen tapasztalatból tudtam, hogy a fiamnak nagy a mozgásigénye. De az is megnyugtatott, amikor kiderült, hogy jövendő óvónőjének szintén fia van, hiszen egy fiús anya számára máshol vannak a rosszalkodás és a természetes mozgásigény határai – bár tudom, hogy ez nagyon személyes szempont. Végül, de nem utolsósorban az óvoda szellemisége volt meghatározó, az, hogy milyen értékeket képvisel. Ma öröm látni, hogy a gyerekem jó helyen van.

Problémás helyzetek:

Ha a gyerek már teljesen érett az óvodára, attól még nem biztos, hogy el is kezdheti – vagy éppen nem érdemes elkezdenie, hiszen számos más kérdés is felmerülhet.

– A gyerekem februárban lett hároméves. Év közben is elkezdheti az óvodát?

– Természetesen, amint betöltötte a harmadik életévét, mehet óvodába. Ám érdemes más szempontokat is figyelembe venni. A szeptemberben indított csoport összetétele és „erősorrendje” néhány hónap elteltével már kialakult. Az új szereplőnek néha elég nehéz beilleszkednie. Ráadásul kora tavasszal még erősen támadnak a fertőző betegségek. Nagy a veszély, hogy a frissen oviba került gyerek néhány nap után hetekig nyomja az ágyat. Ha az édesanya megteheti, jobb, ha megvárják a következő szeptembert, és inkább fél évvel később kezdi a gyerek az óvodát. Így újonnan induló csoportba tud beilleszkedni.

– Nem tetszik a körzeti óvoda. Vihetem máshová?

– Az óvodák elsősorban saját körzetükből vesznek fel gyerekeket, mert az ő ellátásuk az adott kerület, város kötelessége. Csak a szabad helyeken osztozhatnak a körzeten kívüli gyerekek, és ha betelik a létszám, őket utasítják el.

– Gyesen vagyok a kisebbik gyermekemmel. Joga van a nagynak oviba járni?

– Természetesen! Az a tény, hogy az anya amúgy otthon van, csak a bölcsődei beiratkozásnál jelenthet hátrányt, az óvodánál nem. Ha a gyerek betöltötte a harmadik évét, akkor is járhat óvodába, ha az anya gyesen van, vagy éppen emelt összegű családi pótlékot kap a kicsi után. A jegyző kötelessége minden körülmények között helyet biztosítani számára.

– Jobban jár a gyerek, ha magánóvodába kerül?

– Ez egyáltalán nem biztos. Tény, hogy a magánóvoda több szolgáltatást nyújt: nyelvtanulás anyanyelvi tanárral, speciális étrend, nagyobb udvar, több program, külön sportolási lehetőségek. Ha ilyesmire van szükségünk, azt itt megkaphatjuk a pénzünkért. De az, ami ebben az életkorban igazán fontos, a játék, a mozgás, az érzelmi biztonságot nyújtó óvónő – a körzeti óvodában ugyanúgy megtalálható.

fakanálbábuk tetszés szerint díszíthetők, bábozáshoz, de dísznek is alkalmasak. Elkészítésük egyszerű, felnőtt segítséget sem igényel.

A kedves kis fakanál bábukhoz nem szükséges semmilyen különleges anyag. Olcsón, gyorsan elkészíthető, s a gyerekek is nagy örömüket lelik benne. Konyhadísznek is alkalmasak, de bábozáshoz is használhatók. A leírásban egy alap bábot készítünk el, mely tetszés szerint tovább díszíthető.

Szükséges eszközök:

Fakanál

Ragasztó

Öntapadós szemek

Egy kisebb golyó

Olló

Zsenília drót

Elkészítés

1. A fakanalat fessük be egy tetszőleges alapszínnel, majd hagyjuk megszáradni. Ha azt szeretnénk, hogy vízálló is legyen, lakkozzuk le.

2. Ha megszáradt a fakanál, domború felére ragasszuk rá a két szemet.

3. Ragasszuk a szemek alá a golyót, ez lesz az orra.

4. Fessük meg a bábú száját. Ha férfi alakot szeretnénk, szalmából szakállat is ragaszthatunk neki.

5. A zsenília drótokat vágjuk egyforma darabokra, majd tekerjük rá a fakanálra, s húzzuk le róla, így göndör fürtöket kapunk.

6. A kész drótokat ragasszuk a fakanál tetejére.

Tipp:

1. Ha lány bábut készítünk, szaténszalagból masnit is tehetünk a hajába.

2. Ha van maradék anyagunk, ráragaszthatjuk a bábura, így ruhája is lesz.

3. A megmaradt drótból kezeket, lábakat is hajthatunk a bábunak.

gergö novemberbe volt 2 éves

de médg csak probálgatyuk a bilire szokást de nem szobatiszta

mint irtam most sikerült végleg a cumirol leszokni enek nagyon örülök

Szia!

Az én kisfiam 32 hónapos,sosem cumizott,a cumisüvegről 1 hónapja szokott le.Azóta pohárból issza a tejcsikéjét ,szívószállal!

Nappal már szobatiszta tavaly nyár óta,az éjjeli leszoktatást 1 hete kezdtük el.Remélem segítettem!A te manód mennyi idős?

szoba tisztaság és cumirol leszokás gyakori dolgok

nálatok volt cumi?leszoktatok már a cumirol ,

SZOBA TISZTÁK VAGYTOK ?