10 éves és még mindig anyával alszik (beszélgetés)

oké, már ott hívtalak. DDD

Aha, elmúlt 21:, összevissza jár az agyunk.

De Zolcsika majd segít. DDD

Debrecentől kicsit arrébb vagyok. Egy huszassal:) És ő sem Debrecenben dolgozik. :D

De sokat járunk! Mehetek szortírozni, ha gondolod..:DDD

tűzoltó, orvos rendőr, ügyvéd, talán ők látnak sok sz. dolgot, ebből tippelgettem, de oké, titok.

Ám Debrecen nem olyan nagy ! DDD

Én töredelmesen bevallom, az én emberem sokkal jobb apa, mint amilyen anya én vagyok.

És bizony, ha rajta múlna, akkor a kicsi köztünk aludna. De nem gondolom, hogy ne lenne tökös pasi..:) Nagyon jó apa, és nagyon jó férfi, és nagyon jó a szakmájában is.

Na szóval az első gyermek 10 éve született é 18 hónapos koráig nem aludt mert olyan hasfájós volt, hogy éjjel nappal felválta járkáltunk vele. Az első perctől külön akartuk rakni, csak állandóan bőgött és állandóan a cicin csüngött, így a saját pihenésem érekébe magunkhoz vettük, de külön ágyba. Majd 8-éjfélig apa járkált vele akkor még nem 3 műszakozott ez a válság előtt volt. Éjféltől meg én vettem át. Aztán 18 hónaposan elmaradt a hasfájás vagy tudja isten mibaja volt. És ott maradt velünk, mert nem akartuk már külön tenni. Majd jött a második baba. Aztán apa kitalálta, hogy ő és a nagyobb átköltözik a másik szobába. Én nyugodtan szoptassak éjszaka. A második baba 6 hetesen átaludta az éjszakát és ő ma sem igényelné az együtt alvást velem, vagy az apjával. De jött egy nagy láz és nyitott szemmel járkált a lakásban és azt sem tudta hogy mit beszél és hol van. Na akkor megijedtünk. Ekkor még csak a földszintet laktuk. Alul van 2 kicsi szoba és nappali. Tehát kedves nő társaim mi nekünk nem gond hol szexelni, beszélgetni stb.

Viszont kialakult, hogy a 2 fiúval külön ágyban mindenki Én együtt aludtam. Apa meg a mási kszobában. Ha a fiúk elaludtak átbújtam a férjemhez hangsúlyozom szexelni ). Ja ÉS BESZÉLGETNI. Aztán jött a válság és a férjem a nappali 8 órás munkahelyét vesztve elkerült egy családromboló 3 műszakos 12 órázós gyárba.

Közben iskolás lett a nagy és nem fértünk lent, meg kellett csinálni az emeleti szobákat. Ekkor mind a 2 fiúnak saját szobája lett, de mindkét szobába 2 ágyat tettünk, hogy mi is fönt aludjunk, ha betegek, vagy jön még egy alvajárás, ami nem gyakori, de annál ijesztőbb.

Aztán a fiúk kikunyizták, hogy had aludjanak velem a másik szobába amikor apa éjszakás. És megkezdődött a matrac hurcolászás. És jókat beszélgettünk, nevettünk, vagy sírtunk. De jó volt. Apának sem hiányzott a jelenlétem, mivel dolgozott és nekem is jó volt. Aztán ennek iszom a levét most. De nem értem min sántít a történetem. Én csak kiváncsi voltam, hogy ki hogyan éli meg az anyaság ezen részét.

De úgy látom sokan a szexet teszik előtérbe, meg vasszigor és társai. Az alvást leszámítva normális gyerekeim vannak, de lehet, hogy ez is normális náluk. Ja és ha azt mondom, hogy 2-2 évig szoptattam őket akkor azt kapom, hogy miért nem apának adtam a melleimet, mert apa biztos nem mert szólni és ezért más cicik után nézett??? Ja mert elég lett volna a gyereket 6 hónapig szoptatni. Jaj ne már!!

Én most azt vettem le, hogy a nagyobb gyerek alvajáró. Akkor lehet, ezért aludtak együtt, és a kicsi ezt látta, ő is odament. Nem ?

Csak ha ezt az elején tudjuk, nem nevelési tanácsadást csinálunk. DD

Akkor kezdhetjük elölről, főleg, ha ezért alakult ki az együtt alvás .

Egy ajtó a lépcsőhöz?

De még mennyire eltértünk.D

De mondtad, hogy alvajáró a gyerek? Akkor viszont valami megoldás kell, mert emeleten tényleg veszélyes lehet. :)

Úgy látom eltértetek a témától! A férjemmel beszélgettem a dologról, nem érzi, hogy betegek lennénk. Megemlítettem, hogy mi lenne, ha különraknánk mind a hármat. Erre Ő: meg ne próbáld külön tenni a picit! A nagyokat kell már a szobájukba parancsolni, és azt mondta majd ő vállalja a feladatot!! Háááát kíváncsian várom.

Csak azt nem tudom, hogy a 7 évesre mikor rájön az alvajárás ki veszi észre, ha ő éjszakás és majd lefog-e esni az emeletről.

De tökre élvezem, hogy magyaráz nekik.

Mert 9 esetben a 10-ből el lehet vinni akárhova, aranyos, kedves, udvarias, barátságos, aztán jön egy pillanat - minden előjel nélkül - amikor pont úgy viselkedik mint Józsika a múlt héten ugyanitt, amit akkor annyira elítélően néztem...aztán még büszke is voltam rá, hogy az enyém nem ilyen....

Basszus, így már én is jártam a gyerekkel:DDDDDDDD

Kicsit ellentmondok neked. Soha nincs garancia arra, hogy a gyerek nem fog, hogy is mondtad? debilül viselkedni.

Mert 9 esetben a 10-ből el lehet vinni akárhova, aranyos, kedves, udvarias, barátságos, aztán jön egy pillanat - minden előjel nélkül - amikor pont úgy viselkedik mint Józsika a múlt héten ugyanitt, amit akkor annyira elítélően néztem...aztán még büszke is voltam rá, hogy az enyém nem ilyen....

Nem saját gyerekről beszélek, felnőtt ő már...és habár mindig hisztis volt...ma is az:), az a hiszti, amit ő produkált, és amit az unoka tud...köszönőviszonyban sincsenek egymással.

Habár a lányom próbál meggyőzni, hogy alighanem rosszul emlékszem.