1 évesen a bölcsődében (beszélgetés)

Sziasztok!

Van egy verseny akinek van tanulobicklije az nevezhet!

Akit érdekel nézze meg!

tanulobicikli. hu

Sziasztok! Jó rég nem írtam már ide és még meg sem köszöntem a hozzászólásokat. Szóval köszi így utólag is.

Hát elkezdtük a bölcsit. Nem volt semmi gond, nagyon szeret ott, persze azért van egy kis hiszti ha otthagyom meg amikor megyek érte. Közben már volt egy két hetes betegség is, de zökkenőmentesen ment utána újra.

Azonabn nagyon megterhelő így munka mellett egy ilyen pici, aki ugye a bölcsi után igenis igényli és érdemli is a törődést. És ezek mellett a rengeteg házimunka... Sajnos a rokonság 100 km-re lakik tőlünk, nincs napi segítség. De az biztos, hogy már most kezdek spórolni a második gyerekre, hogy legalább két éves koráig itthon tudjak majd vele maradni. Remélem összejön, mert sajnos, ahogy ez a világválság nem volt "betervezve" úgy történhet addig megint valami.

Szia!

Igen, én is így gondolom, hogy nagyon sok múlik a gondozónőn. A mieink hál'istennek tökéletesek, míg a szomszéd szobában az egyik (mellesleg 3 gyerekes anya) gondozónőnél folyamatos, csoportos sírás van. Ha véletlenül helyettesítés miatt ő kerül hozzánk, akkor azok a gyerekek is sírnak, akik amúgy nem, köztük az én fiam is. Szerencsére ilyen csak 3-szor fordult elő eddig. Egyébként egy normális, szimpatikus nő, de valahogy a gyerekek nem szeretik.

Nálunk sem volt sírás, és a kisfiam rohan hozzám, ha meglát, de napközben szeret ott lenni.

Szia!

Szerintem nagyon sok függ a gondozokon a bölcsödeben is.

Nalunk a beszoktatas 4(!) napig tartott,siras nelkül.

Ez komoly.Viszont a Kisfiam ragyogo arccal fogad,ha meglat,hogy megyek erte.

Latom,hogy jol erzi magat es nemcsak "gyerekmegörzes" van,hanem tenyleg fejlesztes is.

Sziasztok!

Az en Kisfiam 16 honaposan kezdte a bölcsödet,holott en is itthon vagyok es a masodik Babamat varom.Amugy Ö csak delelött van ott.

Nalunk ugyan kicsit mas a felallas,mert szeptemberben elhagyott minket a ferjem ,pedig mar terhes voltam töle.

Sajnos veszelyeztetett terhes vagyok es az orvosom ajanlotta a bölcsödet,mert sokat kellene pihennem es sok idöpontra kell mennem,ahova a Kisfiam nem biztos,hogy jo,ha velem jön.

A Csaladunk kb.700 km-re el tölünk,tehat az Ö segitsegük is korlatozott.

Eleg nehezen döntöttem a bölcsöde mellett,de igy utolag nem bantam meg.A Kisfiam nagyon szeret oda jarni es jol erzi magat ott.

Anya-Gyerek kapcsolat meg tökeletes közöttünk.

Ha szeretni fogja a kicsid a bölcsit, akkor könnyebb lesz neked is. Ha nem, akkor nagyon nehéz. :( Erre írtam, hogy fájni fog. Az enyém is keveset alszik itthon, de a bölcsiben végig alszik. Szerintem jól elfárad délelőtt :)

Ja, és itthon még szinte mindig Apa ölében alszik el, (Ő szokatta így), a bölcsiben csak kb. két hétig volt így, utána odaült az ágyához a gondozónéni és simogatta, mostmár megy egyedül is. Persze mi már öregeknek számítunk 2,5 évesen :)

Ahol én voltam, ott a 22hós picit kézben ringattuk el :):) Szerintem fel vannak erre készülve.

Ha meg valaki előbb felébredt akkor kihozták a szobából és egy másik szobában játszottak vele addig csendben.

A kislányom is nagyon imádja a társaságot, én úgy látom, hogy igényli is, mert sokszor ha a fejem tetejére állok sem jó neki semmi. De ha társaság jön, egyik pillanatról a másikra elmúlik minden baj... Sokan erre azt mondják, hogy 3 éves korig nincs szüksége más gyermek társaságára, dé én nem ezt tapasztalom.

Persze nem ezért adom bölcsibe, hanem anyagi okai vannak, sajnos... Én is úgy indultam, hogy legalább két éves koráig itthon leszek vele, de nem úgy alakult.

Legjobban az alvástól félek, mert még mindig el kell altatni és nem is alszik 1-1,5 óránál többet, a gondozók meg azt mondják 3 órás alvás van náluk.

A másik, hogy én hogy fogok megküzdeni a hiányával!? Mennyi idő kell, hogy az ember ezt megszokja????

Ezt megcáfolnám!

A kisfiam jól érzi magát otthon, és az anya-gyermek kapcsolatunk is tökéletesen rendben van.

Egyszerüen szeretett az első pillanattól bölcsibe járni, érdekelték az újdonságok, a sok új játék lefoglalta. Nagyon könnyen barátkozik, és tökéletesek a gondozónői. Mint írtam, a nagyobbik gyerekünkkel éppen fordítva volt a helyzet, (pedig az ő gondozói, Óvónői is tökéletes pedagógusok voltak). De mégsem gondolom, hogy Ő sokkal jobban érezte volna magát otthon, vagy jobb lett volna a kapcsolatunk, mint anya-gyerek, csak más a természete.

Szerintem a legtöbb ANYA azt szeretné, ha minél tovább otthon maradhatna a babájával, és senki nem azért adja bölcsibe a gyerekét,mert azt jobbnak tartja, mintha mellette lenne, hanem mert muszáj! És hidd el, sokszor fájdalmas is....

Én úgy gondolom, hogy egy 9 hónapos babának még az anyukája mellett a helye.

Az, hogy melyik kisgyermek hogyan szokik be a bölcsibe, oviba, nagyban függ az óvónőktől, dadusoktól. /ha 4 hónapig ordít egy kisgyermek ott lehet, hogy szakmai hiányosságok vannak/ Gyermekpszichológusok szerint az a kisgyermek, aki mindenféle sírás nélkül, szinte az első nap beszokik az oviba, bölcsibe, az vagy nem érzi magát jól otthon, vagy nem alakult ki az anya-gyermek kapcsolat.

Nekem a nagy 2 évesen kezdte, nehezen vált el minden nap. Még az ovi nagycsoportjában is.

A kicsivel 1,5 évesen mentünk először, nem volt beszokatás, mert az első nap vidáman ott maradt. Mondták is a gondozónők, hogy igazi bölcsis! Persze neki is vannak rossz napjai, amikor nehezebb az elválás, de ez csak pár percig tart. Szerintem is gyerekfüggő a dolog. Meg nem mellékesen gondozónő-függő is....