Volt már részetek munkahelyi mobbing-ban?(kicsinálásban)? (beszélgetés)

En ugy tudom, ha a fonok vagy annak a felettese sem segit, el lehet nekik magyarazni, irasban is, hogy nyoma legyen, hogy becsuletsertesert mar fel lehet venni a kapcsolatot egy ugyveddel/birosaggal.

Az, hogy tenyleg mindig annak hisznek, aki terrorizal..nem tudom mi az oka.

Az ilyet nem szabad hagyni, mert azon kivul, hogy a munkahelyeden hiteltelen leszel, sajat magad egeszsegi allapota is megsinyli. Evekig lehet errol almodni, es rettegni, ki mikor akar hatba dofni.

Sziasztok!

Sajnos nekem most van ilyen problémám. Bolti eladó pénztáros vagyok. Szeretem a munkám, csak a főnök asszonyommal nem jó a viszony. Azt elején minden ok volt, aztán passz hogy mi lett. Azt mondják hangulat ember és el kell fogani ,ment egy ideig de 3 hónapja ezt már nem tudom megtenni. Se arra idő hogy egyél, se arra hogy mosdóba menny. Ezt még le is nyelném, de azt hogy mindenbe beleköt, úgy beszél mint egy állattal, ezt már nem. Átvett újságot eldobja a földre elém és kiabál tedd ki. Kezdő voltam mikor közölte mely üvegeket nem veszzük át, erre pár napra rá jön egy vevő, persze nálunk nem lévő alkoholos üveggel, nem vettem át, ordít hogy vedd át. Ok átveszem, de ha nem viszik el én kapok hogy hogy na hát te vetted át. Pakolom ki a raklap árut, de ő elküld máshová, malyd közli most kezdtem hogy hogy nincs kész a másik raklap. Azt mondja az a baj hogy másik kis boltokba megyek dolgozni, ami teszem hozzá ugyanúgy egy tulaj és menni kell hisz a beosztást ő írja. Tehetetlen lettem, napi 7 órát van a nyakamon meg sem hallgat, most táppénzen vagyok, de így is kiabál max telefonon. Elérte célját, és kibuktam és végre felmondok. Csak a szomorú hogy szabáljosan félek tőle, ezt érte el. Mit lehet tenni? Ja és persze minimálbért sem kapom meg de hivatalosan be vagyok jelentve. Csalás az egész amire az egészségem ment rá :(

Kedves hozzászólók!

Molnár Tímea vagyok, idén tavasszal fogok végezni a főiskolán, ahová járok. A szakdolgozatomat mobbing (pszichoterror) témában szeretném megírni, azonban ehhez segítségre lenne szükségem. Ha van Önök között olyan, aki már átélt egy ilyen szituációt, és hajlandó lenne felkeresni, hogy elmondja nekem a történetét, a következő címen vagyok elérhető: hovirag521@gmail.com. Természetesen mindez teljesen névtelenül és titkosan zajlana, illetve a szakdolgozatomat is titkosítanám, tehát csak a bizottság olvashatná el.

A segítségüket előre is köszönöm!

Volt. Csoportban dolgozunk, tizen. Egyik kolléganő nyolcunkat próbált minden módon "kicsinálni".Már már mindannyian a felmondáson gondolkodtunk.

Fél év után elmondtuk a fönöknek.A fönök elbeszélgetett a kolleginával, de el nem küldte, mert jó munkaerő.Azóta a csaj normálisabb 1-2fokkal.

és,ha már volt"összetűzésünk" és ismerem,hogy milyen a habitusa?

ha valaki végrehajtja a főnöke utasításait,az már "benne van a játszmában"?szerintem meg pont a főnököknek kne érezni a határt,hogy meddig lehet terhelni,nehogy már a beosztott szóljon. Attól vezető szerintem,hogy van emeberismerete,szociális érzéke,stb,stb...

Ha előre eldöntötted, hogy úgysem fog foglalkozni veled, akkor gyakorlatilag beletörődtél, lépj túl rajta! Ez nem kizárólag az ő hibája, te is benne vagy a játszmában.

Ha mégsem tetszik, két dolgot tehetsz:

a.) Összeszeded magad és mégiscsak beszélsz vele.

b.) Keresel másik melót (persze, semmi garancia nincs arra, hogy nem jársz ugyanígy).

Szóval, mégiscsak jobb lenne, ha nem te válaszolnád meg előre a kérdést helyette, hanem megkérdeznéd őt, hogy mit tenne az ügy érdekében.

írtam.

:)

van,aki kénytelen-kelletlen mossa össze szerintem...

persze vannak helyzetek, mikor ez elkerülhetetlen, mindenesetre én igyekszem annyira kivűl tartani, ameddig lehet.

mi a munkád?

van,aki kénytelen-kelletlen mossa össze szerintem...

csak azért kérdezem,mert a főnököm egyértelműen,de objektíve mérhetően jobban terhel(és basztat) mint a kollégámat. Nrem tudom,hogy ez a bizalom jele,h nekem jobban megy,vagy direkt terhel,mert tudja h lelkiismeretes hulye vagyok,és úgyis megcsinálom,vagy szimplán lusta,és minent átdobál rám,és tudja,hogy a kollégám már rég beintett volna...szóval,nem tudom már,hogy hogy hozzam fel,hogy megszakadok,nem bírom,idegileg kiborít...

Ő hétvégére kikapcsolja szolgálati tlefonját, hogy őt akkor ne zavarja senki.

szerintem ez a normális, nem pedig az, hogy valaki összemossa a magánéletét a melóval.

új kérdést tennék fel:

volt mér részetek nem úgy kicsinálásban,hogy lelkileg,hanem munka mennyiség ügyileg?

Helyezkedik!!

Próbálj vele erről beszélni, bár természetesen lehet, hogy inkább hárítani fog.

Nálunk én észrevettem a mobbing, a konfliktus jeleit. Próbáltam az illetővel beszélni, természetesen nem mondott semmit. Ezt utálom. Szemedbe semmi, hátad mögött meg kibeszél. Miért nem egyenesek az emberek, ez számomra talány. Az a bajom, hogy mindenkiről először azt feltételezem, hogy olyan mint én. De be kell látnom, hogy az emberek többsége nem egyenes jellem. Pedig szrintem nagyon sok problémát meg lehetne a beszélgetéssel oldani.

Egy idő múlva ki fogsz készülni a kolléganődtől!

Hát pont ez a baj, hogy ÉN nem szeretek így dolgozni! Ezért nem szóltam eddig vissza neki. Nem azért, mert félek tőle, hanem mert utálok veszekedni!

Értem, hogy nem azért írtad a diplomát, mert azt gondolod, hogy akinek van, az már csak okos lehet. Persze, van esze (valamennyi) mert különben nem szerezte volna meg. De ha mellette egy mocsok jellem, akkor nem tudom értékelni... Na ez a drága nőszemély úgy káromkodik, mint a kocsis, tévedhetetlennek véli magát és mindenkin felülinek... És ezt nem csak gondolja, hanem érezteti is. Ami a mi szakmánkban elfogadhatatlan. Emberekkel bánunk, akiknek segítség kell, nem kioktatás.

De ha valami főnökféle tűnik fel a színen, akkor bekövetkezik a pálfordulás... Olyan bűbájos, tüncimünci nőt még nem láttál, akivé vállni képes....

Ne is engedd magad! Viszont azt sem látom jónak, ha örökös harcban állsz vele. Nem jó úgy dolgoznimenni reggelente, hogy a gyomrod a trokodban van. A diplomát, most nem arra írtam, hogy az egyfajta jóságot és okosságot takar, hanem, hogy nem egy nulla agyilag. Az én férjemnek sincs diplomája, pedig állítom, okosabb nálam ezerszer:-) Imádom:-)

Ha a kolléganőd látja rajtad, hogy félsz tőle, tovább fog bántani.

Ismét én:-).

A normális embert valóban megviseli ez a furcsa helyzet. Bennem is megvan az a félelem, hogy velem ez bármikor, bármilyen közösségben előfordulthat ismét. Az, hogy bemész egy ajtón, ahol ülnek a kollégáid, meglátnak és hirtelen néma csend lesz......... Ez is kemény lelkileg.

Jó lenne ilyenkor egy barátnőnek mindezeket elmesélni, megbeszélni vele, de sajnos messze élnek tőlem. Már néha új barátokat sem merek szerezni. Elveszítem a bizalmamat másokban, önmagamban. De nem adom fel.