Vissza az iskolapadba, avagy újra tanulok a jobb élet reményében (beszélgetés)
na, orulok!!! es mit dolgozol?
en nagyon elvezem a tanulast, foleg magamnak bizonzitom be, hogy jeeeee, ezt tudom! meg latom, hogy a suliban nem en vagyok a leghujebb!
de az nem semmi, hogy 2 gyerek mellett. csoportunkban is van olyan, akinek 3 gyereke van. le a kalappal!!
ja, meg meg attol fugg, hogy van -e mar diplomad vagy nincs. de az erdemes szakok nagyon dragak lesznek szeptembertol, lasd, jog, orvosi...
bar ahhoz nekem nincs eszem.
nekem okes! felev most 100ezer. Aztan meg van 1,5 ev szeptembertol, az lenne 270/felev, viszont van mar hatra 2 allamilag finanszirozott felevem, igy valszeg 3bol 2ert nem kell fizetni.
most megint valtozott a rendszer, mar nem ertem.
erdekes, mert nem tudom, hogy mit lenne erdemes celiranyosan tanulni, mert eleg rossz a piac.
Pénzben nem érte meg,de a tudást nem vehetik el tőlem.
ha a jobb kereset a fontos,akkor jól gondold meg,mit tanulsz..
és igen: áldozatokkal jár.konfliktusokkal,hogy hagyjanak tanulni,és h nem a családdal töltöd az időt.
en is 35 evesen masoddiplomazok. meg egy nyelvszak. en elvezem, sot, meg gondolkodok azutan tovabbtanulasrol, bar az mar sulyos anyagiakat jelent. Ilyen idosen szerintem sokkal jobb tanulni!! Vagj bele!!!
Miben gondolkosz?
Ide azok hozzászólásait várom, akik elvégeztek egy iskolát, majd rájöttek, hogy semmit sem tudnak kezdeni vele, majd évekkel később vagy felnőtt fejjel, esetleg családanyaként belevágtak valami másba, legyen az újabb diploma, szakma, tanfolyam, átképzés...a jobb élet reményében, vagy csupán azért, mert rájöttek, hogy amit csinálnak, az nem nekik való.
Kinek hogy jött össze? Megérte-e? Mennyi áldozattal járt mindez? Minden érdekel.