Vicces történetek:) (beszélgetés)

Nem tudom ez a történet tényleg meg történt _e?? 😂

Ha igen nem volt semmi végig élni de szerencse, hogy nem tört ki a bokája vagy nem tört el a lába.

Egy biztos,hogy most ezt végig olvasva visítok 😂😂😂😂

Annyira röhögök,hogy könnyezem.

Pedig csendbe kellene lennem,hisz körülöttem alszanak.

De még mindig röhögök 😂😂😂

- Hogy hangzik a kannibál lánykérés?

- ???

- Légy az eleségem.

Egy még fiatalos, a gondokban megőszült ötvenhét éves asszony meséli:

Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát:

- vettem egy piros kalapot,

- és megtanultam síelni

A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim „hamiskártyásnak” kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.

A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.

Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt. És este – mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán. Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam.

Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem és nem láttam senkit, lekuporodtam. Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam – úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.

Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban:

– Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.

Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat. A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre. A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.

– Ön szintén kezdő, uram?

– Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok és most először sérültem meg.

– Mi történt?

– Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában, mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a

helye is látszott, egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány. Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?

– Én is – mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat.

(Moldova György: Lefele a lejtőn)

Első randink előtt összefutottunk a párommal az utcánkban! Megállt a kocsijával az úttest szélén, de nem szállt ki! Elkezdtünk beszélgetni, mikor jött egy kocsi, ami, csak úgy fért el, hogy az ajtót beljebb kellett csuknom! Nahát az olyan jól sikerült, hogy szegénynek úgy rávágtam a lábára, hogy még nekem is fájt! :s Kínomban, még annyit sem tudtam kinyögni, hogy bocsika, Ő még meg se mert nyikkanni! :D

Pár hétre rá azért felemlegette a dolgot, azzal a mondattal, hogy jó volt a kis bemutatkozásunk, beképzeltnek hittelek, be nem állt a szád, ráadásul, úgy nekem csaptad az ajtót, hogy azt hittem leszakad a lábam! :s -> de aztán kellemesen csalódott és egy jót nevettünk az egészén!

Kisgyerekes családnál: Apukának nagyon fájt a feje, bevett egy gyógyszert. Kicsit később a szoptatós anyuka a fürdőszobában elkezdte lefejni a maradék tejét és közben érdeklőni akart a férjétől hogy elmúlt-e a fejfájása:

- Fejed?

- Neeem, inkább csináld te!

:))

egy hete történt, helyszín: Ráckeve, dunaparti kockásterítős étterem. Bent hatalmas buli, tánc, sör , bor egyebek. Társaságunk sofőrje, talán a helyiség egyetlen színjózan tagja, kivonult a WC-re, mert sürgős nagydolga akadt.

A WC tisztasága nem volt hibátlan, ezért azt találta ki, hogy letolt gatyával felguggol a peremére.Amikor végre elhelyezkedett a WC-csésze nagy reccsenések közepette felborult, ő pedig ráhuppant, mindek következtében a csésze darabokra tört. Szerencsére még "esemény" előtt volt, tehát az akciót viszonylag szerencsésen meguszta. A történetet másnap merte nekünk elmesélni és nem röhögtünk nagyon.:D

Bizonyára ő volt az egyetlen, akire a személyzet gyanusitottként nem gondolt:D

Nah lelépek 1 órácskára,kutyummal...

Ha addig netán irna valaki akkor majd jövök és olvasok,remélem lesz mit!:)

Ha van vicces történeted (biztos van) :)akkor ird meg légyszi.Lehet olyan is ami vicces és egyben ciki is volt... :)

Nekem is akad 1-2 :)

(Láttam , h volt ilyen fórum már..de az nem mostani,gondoltam inditok egyet én is,hátha történtek azóta ujabb dolgok) :)