"Védd magad! Leginkább." III/3. (beszélgetés)

Megnéztem. Nyersfordításban négy analóg kifejezés volt felsorolva: csatangolás, kóborlás, természetjárás, túra. Ez megborzongat, mert ezt éreztem ezzel a japán szóval kapcsolatosan már korábban is... azt a közelséget, amit ezek a magyar szavak idéznek elő bennem. Tehát analógia. Már megint. Igaz, ezek is jeleznek némileg szabályokat, mert ugye a túrát sem érdemes - sőt veszélyes - fejetlenül, mindenféle tervezés és kivitelezési formula nélkül megcsinálni, ám a merevségnek sem szabad eluralkodnia ugyanakkor, mert oda a lényeg, a lélegzet szabadsága. Az írás számomra pont ilyen dolog. Amolyan barangolás, amely közben folyamatosan rácsodálkozom egy csomó dologra. Elrévedve gyönyörködöm, vagy éppen heves aha-effektek közt csapdosom lilára a homlokom.

Így aztán szívesen lemondok a haiku kifejezésről, mert komoly tévedés lenne merev módon megszigorítani az "üzeneteim", amit én is csak úgy kölcsönbe kapok... azért, mert ugye ráadásul tovább kell adnom.

Így aztán ha a haiku "merev szabályokhoz kötött formula, s ebből kitörni nem lehet, mint ahogy merev szabályokhoz van kötve a japán költészet", ezzel már valóban nincs közösségem.

Sokat segítettél abban, hogy elindítottad ezt a gonolatmenetet. Hasznos volt és köszönöm.

Tényleg... a haiku szó japánul van, ugye? Nem tudod véletlenül a pontos fordítását?

Sajnos, ez is kimaradt nekem, de most kíváncsivá váltam és megnézem valhol, ha Te sem tudsz segíteni.

Ez is tökéletesen megfelel nekem. Akkor a jövőben így fogom nevezni. Nagyon tetszik az egyszerűsége, ha már mindenképp nevezni kell valahogyan, inkább ez, mint bármi más.

Meg aztán biztosan kiderült számodra is, hogy nem ez a fontos nekem, inkább csak a benne rejlő üzenet, amelynek a hasznát már a megérkezése óta élvezem. Emiatt meg lehetne még egyszerűbben... mondjuk... üzenet. Így is szoktam nevezni ezeket a különböző formájú és nagyságú gondolatokat.

Mert valóban nem többek ennél.

Bezony, a haiku már csak ilyen merev szabályokhoz kötött formula, s ebből kitörni nem lehet, mint ahogy merev szabályokhoz van kötve a japán költészet. Ők ugye meg szigorú hagyománytisztelők. Ezt inkább nem kellene feszegetni...

Én azt mondanám erre, hogy egyszerű négysoros, bár a verstől elég messze áll. Négysoros gondolat.

Ne is törődj vele!

Mindannyian a műfaj teremtés folyamatában vagyunk... így is változik a világ... időnként és jónéhányan megelőzzük a korunkat és a skatulyázó, szabályokba szorongató emberi elme meglehetősen ragaszkodik a megszokott, már kész formulákhoz. Ha ezeket senki nem feszegetné, próbálná a határokat, nem kísérletezne, már rég megált volna a világ kereke.

De akkor meg segíthetnél is egy megfelelő elnevezést találni, vagy valamelyik általad ismert skatulyába helyezni, ha már így együtt vagyunk itt. Hidd el, megtisztelnél a segítségeddel.

Hát Lhara, ezzel a haikuval nekem is gondjaim vannak. Én sem találom.

Amit te annak nevezel, annak köze nincs hozzá.

Picit nézz utána, mi is az a haiku.

Kötött forma 5-7-5 morás, három soros, rímtelen, a soroknak szinte semmi kapcsolódásuk nincs egymáshoz, ténylegesen érzelmi-évszaki-halotti... stb. lehet. Az 5-7-5-től kizárólagosan halotti versekben lehet eltérni, egy sor hozzáadásával.

Értem.

Te se találod, ugye?

Körülöttem is, bennem is minden rendben.

Nem, nem kínoz szeretetéhség. Igazából ami kínzott, az az írásodból áradó dilettantizmus.

(Harapós lettem volna?)

:) ...nincs semmi baj, kedves, majd minden szépen rendbe jön körülötted, benned.

Meghívhatlak valami fincsire? Az aki éhes, csak az ilyen harapós. Vagy inkább a szeretetéhség kínoz ennyire? Ebben is számíthatsz rám... tudok így is a barátod lenni.

Annyi szép hobbi van, annyi jó dolog, amivel elüthetnéd az időd. Miért pont az írás?

Főzni próbáltál már?

Természetes, hogy így gondolod, hiszen már ebből a pár sorból kiderül milyen kísértetiesen hasonlítasz a történet férfi hősére. Ha ugyan nem vagy azonos azzal a valós személlyel, aki már felismerte magát ebben a szerepben és kemény gyűlölet és bosszúhadjáratot indított ellenem ezért.

"Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske! Nyitva áll az aranykapu"... lépj be rajta Te is. Hidd el itt sokkal jobb élni és szeretettel várlak ideát.

Lhlara neked mit jelent az ,hogy szeretni!

Itt a földön mert te odoát élsz.

Nem vagy te egy kicsit gőgős túl büszke? Nagyok az elvárásaid de adni tugsz? Mert kapni nagyon szeretsz és leginkább szeretnél.Te szeretet hiányos égi lény.És az elfogadésal hogy álsz?

Nagyon csüröd a szavakat de belsődben harag lakozik nagyon mély harag

Lhara drága:)

A 8.hsz-ből kitünt,hogy érted amire gondoltam.

Azt hiszem mégiscsak értelek... Sose aggódj értem, nem az a sorsom, hogy "odaát" maradjak.

Effelől így nyugtattak meg az "összes égiek", ezt a haikut íratták le velem/nekem (is):

Most

Ne akard látni a láthatatlant,

s látni fogod!

Ne félj, míg nem látod,

és ne félj, mert láthatod!

(Lhara)

És íme, most is itt vagyok és folytatom zavartalanul emberi életem, élem sorsom.

Kedves Lhara!

Nagyszerű ez a történeted is.

Vigyázz!Beléptél a megismerhetetlen tartományba,fordúlj vissza amig nem késő.